Macron: háborús hadvezér vagy kommunikációs guru?

2020. március 31. 16:46

Magyar Ágnes Zsófia
Danube Institute
Nehéz helyzetben van Emmanuel Macron.

Magyar Ágnes Zsófia, a Danube Institute vezető kutatójának írása

 

Nehéz helyzetben van Emmanuel Macron: elnöki ciklusa 2 hónap múlva a harmadik év végéhez érkezik, s megtépázottan közelít az évfordulóhoz. Ráadásul a koronavírus okozta világjárvány miatt egyelőre nem sikerült megvetnie a lábát az elnök pártjának a vidéki önkormányzatokban sem, hiszen a választás második fordulóját el kellett halasztani. 2022 eredménye pedig nagyban függ attól, hogy az ország közel 1000 milliárdos egészségügyi, társadalombiztosítási összköltségvetése hatékony intézkedésekkel párosul-e a kialakult világválságban. 

Az évforduló közeledtével is magyarázhatók az elnök azon grandiózus megjelenései, mellyel a pandémia idején Franciaország lakosságát – ígéretéhez híven – up-to-date tartja az „Elysée TV” -n keresztül – de olyan is van, hogy éppen a londoni rádióból jelentkezik be információszórás céljából.

Az Emmanuel Macron által nemrég bejelentett sürgősségi gazdaságmentő intézkedések mind szükségszerű teendők. Kérdés azonban, hogy ennyiben merül-e ki világjárvány idején egy ország vezetőjének a feladata? Nem kell-e némi váteszi képességgel is rendelkeznie (lásd: Orbán Viktor és a migrációs hullám 2015 elején vs. a baloldal és az „álprobléma” esete), vagy legalábbis stabil politikai-gazdasági háttérrel, társdalmi bázissal a kormányoznia? 

A francia elnök által március 16-án bedobott gazdasági mentőöv – a kereskedő, kisiparos vállakozók számára létrehozott állami alap, a kisvállalkozók számára bevezetésre kerülő adó-és járulékmentesítés, a rezsi-és bérköltségek felfüggesztése, a banki határidők kitolásának támogatása, 300 milliárd eurós állami garancia vállalása a banki kölcsönökre – persze kárenyhítés átmenetileg a súlyosbodó gazdasági és társadalmi állapotokra. Emellett némi politikai hasznot is kovácsol: a kormány minden elkezdett reformot felfüggeszt, így a hónapok óta zajos tömegtüntetések terepéül szolgáló nyugdíjreform végrehajtását is. A fentieken túl rendkívüli törvénykezést vezet be azokra a területekre, amelyek közvetlenül a járvány megfékezését célozzák.

Emmanuel Macron az egészségügyi dolgozók felé nagyrabecsülését azok rekreációjának biztosításával akarja kifejezni: ennek szellemében hoteleket vett bérbe és taxisokat alkalmaz az állam március közepétől – az államfő a közösség erejében hisz. Abban, hogy együtt a gazdaság jelenlegi állapotát is sikerül valamelyest prezerválni, a vásárlóerőt pedig megőrizni. Nem biztos azonban, hogy ehhez ésszerű döntés volt a munkanélküli segély kiterjesztése, és nem pedig – a munkaalapú társdalom jegyében – a munka felé volna mielőbb hatásos mindenkit visszaterelni. 

A magyar kormány inkább ez utóbbira esküszik, hiszen éppen ennek szellemében sikerült Magyarországon egy szűk évtized alatt közel negyedére (12 százalékról 3,5 százalékra) csökkenteni az állástalanok számát. Orbán Viktor a koronavírus kitörése okozta válsághelyzetben is a fentiek biztosítására állította szolgálatába a munkavállalás szabályainak rugalmasabbá tételét is, hogy a munkaadók és munkavállalók könnyebben meg tudjanak egyezni a munkavállalás feltételeiben a kialakult rendkívüli helyzetben. Mindemellett a rövid lejáratú vállakozási hitelek június 30-ig történő meghosszabbítása, a (mind a vállalkozások, mind magánszemélyek által már korábban megkötött) hitelek tőke-és kamatterheinek befagyasztása, a fizetési kötelezettségek év végéig történő felfüggesztése – vonatkoztatva ezt a diákhitelre és a babaváró kölcsönre egyaránt –, ez időszakban a vállalkozók helyiségbérlési szerződéseink felmondására elrendelt moratórium is a gazdaság mély válságállapotba sodródásának elkerülését szolgálja. 

Élelmiszerhiány nincs, lélegeztetőgépből rendelkezésre áll a szükséges mennyiség, maszkok folyamatosan érkeznek – s közben úgy tűnik, a magyar külügy is jelesre vizsgázott a keleti nyitás politikájából: Kína hamarabb sietett az ország segítségére (ahogyan Franciaországéra is), mint maga az európai közösség, melynek tagjai vagyunk.

Persze, az átmeneti túléléshez ez nagy segítség minden országnak, az azonban aggasztó, hogy a 67 milliós, túlindusztrializált Franciaország – melynek az éves társadalombiztosítási kerete 200 milliárd euró, ezen felül több mint 700 milliárd eurót költ évente szociális juttatásokra – nem tudja ellátni egészségügyi dolgozóit elegendő orvosi maszkkal, lélegeztetőgéppel, és képtelen a tomboló járvány során tízezrével megfertőződöttek kiszűrése céljából a tömeges tesztelésre. 

Ilyenkor világlik ki az is, hogy mennyire működőképes a jogállam: a vidéki Franciaországban számos településen fosztogatás, rablás és csapdaállítás zajlik az intézkedő, a kimerülés szélén álló rendfenntartó erők ellen. Nem egyszer azt tanácsolják hát nekik, hogy bizonyos helyekre – saját testi épségük megóvása érdekében – inkább ne vonuljanak ki. Elszomorító, hogy a gumilövedékeknek csak a sárgamellényes tüntetések során van létjogsultsága.

Mindennek tetejében a kézfertőtlenítő szerek árának egekbe emelkedése apró példáján keresztül most az is láthatóvá vált, hogy mit is jelent az individualista, a vadkapitalizmussal kéz a kézben járó, lassan önmagát felemésztő fogyasztói társadalom mindenhatósága, a liberális demokráciafelfogás szabad értelmezése. 

A bejelentett intézkedések nyomán kifejezetten magabiztosnak hat a francia elnök, s tény, hogy hatásosan él a dramaturgia eszközeivel is: március közepi élő bejelentkezésében pontosan hatszor mondta el drámai hangon, hogy „háborúban állunk”. Megparancsolja a népnek, hogy mosson kezet rendszeresen,  és tartózkodjon a nacionalista szirénhangoktól (sic!). Ezután pedig csitítja a nyitott határok fanatikusait, hogy most azért mégiscsak úgy jó, hogy a tagállamok (első körben) 30 napra lezárták határaikat a Schengenen kívüli országok előtt – és nem mellesleg sajátjaikat is. Hirtelen mindenféle büdzsékérdés dogmatikussá vált s elsődleges fontosságúak már a közszféra dolgozói (az egyébként is a mindennapok hősei), no meg a társdalami szolidaritás is. 

Emmanuel Macron azt mondja, a francia gazdaságot talpra fogja állítani – kerül, amibe kerül. Jó alkalom lehetne ez most arra, hogy olyan irányba terelje végre a gazdasági javak átcsoportosítását, amellyel befektet a jövőbe: az oktatásba, kutatásba, innoviációba, és segít újraéleszteni az ország stratégiai fontosságú területeit, mint például az élelmiszeripar, gyógyszerészet, energetika. 

Mindezen túl pedig kiváló alkalom kínálkozik arra is, hogy az ország újragondolja prioritásait, nemzeti függetlenségét, az Európai Unióhoz való viszonyát. Egyénileg és kollektívan is le kell vonni a tanulságokat – buzdít Emmanuel Macron – s morálisan megerősödve, tiszta lappal újrakezdeni. Éljen a fraternité.

Összesen 20 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Csak két lehetőség közül lehet választani?

A jarvany kellos kozepen adott szabad utat az onkormanyzati valasztasoknak.
Hat van esze az ilyennek? Vagy a felesegenek/anyjanak?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés