Fehérterror, Horthy, források – Válasz Máthé Áronnak

„Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese a vasarnap.hu oldalon Legendák helyett inkább kérdések címmel közölt cikket. Ebben az index.hu-n 2020. február 16-án megjelent Fehérterror: gyilkosságok felsőbb parancsra című írásomra reflektált. Úgy gondolom, hogy megállapításai és kérdésfeltevései hozzájárulnak, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az események 100. évfordulóján termékeny és előremutató vita indulhasson meg a Nemzeti Hadsereg és Horthy Miklós 1919–1920-as tevékenységéről. A válaszcikket a Máthé Áron írását leközlő vasárnap.hu-n kívántuk megjelentetni, viszont az oldal szerkesztősége – megkeresésünk ellenére – erre nem adott lehetőséget. Ez az írás annak a kibővített és lábjegyzetekkel ellátott változata.

A cikkemben a következőképp fogalmaztam: »száz éve lappangó bizonyítékok: eddig ismeretlen korabeli iratok alapján egyre biztosabbra vehető, hogy a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményei 1919 augusztusában a szegedi hadügyminisztériumtól kaptak szóbeli felhatalmazást gyilkosságok elkövetésére«. Majd úgy folytattam, hogy »a történész ritkán talál ilyen egyértelmű és a tettesek által írt korabeli iratot. Az elmúlt száz év kutatásai során ez az első olyan írásos dokumentum, amelyik bizonyítékként szolgál, hogy létezett felsőbb szóbeli parancs a kommün vélt vagy valós támogatóinak kivégzésére«. Ezek után közöltem az egyik gyilkosság napján készült, kézzel írt jegyzőkönyv leiratát, majd pedig több korabeli hadbírósági eljárás anyagából idéztem a gyilkosságokban résztvevő tisztek mindezt megerősítő vallomásait.

Mitől és miért újdonság ez? Amikor a szakirodalomban ez a kérdés egyáltalán előkerült, a szerzők Prónay Pálnak az események után több mint húsz évvel később (1943-ban) összeszerkesztett feljegyzéseire szoktak hivatkozni. A közölt irat és vallomások megerősítik és kiegészítik az eddigi tudásunkat. A források értékelése szempontjából ugyanakkor nagy különbség van egy korabeli irat, valamint az elkövetők korabeli tanúvallomása és egy évtizedekkel később – a Horthy Miklóssal akkor már szemben álló ember által – írt visszaemlékezés között.”