Aki védte Kádárt, Pozsgayt, Antallt, de még Putyint, Clintont és a pápát is

2020. március 5. 12:54
Írta: Sal Endre
Kormányőrként szolgált Kádár Jánost mellett, védte Antall Józsefet és Pozsgay Imrét is, a külföldi politikusok közül pedig Bill Clinton és Vlagyimir Putyin személyi védelméért is felelt. A legnagyobb örömmel viszont II. János Pál pápára emlékszik Podoski Gábor. Portrénk egy tapasztalt, sokat és sokakat látott biztonsági szakemberről.

Angyalföldön született 1958-ban,

ahogy mondja, „bonyolult környéken”.

Iskolásként sokszor elkapták az utcán a különböző galerik, így a sokadik lila folt után az apja azt mondta neki, hogy menjen el bokszolni!  

„Utána is elszaladtam, ha jöttek, de aztán már megvártam, hogy utolérjenek, és kiosztottam egy-egy hatékony pofont. Egy idő után már leszoktak arról, hogy elvegyék az uzsonnámat vagy einstandolják a tolltartómat”– kezdi Podoski Gábor.

Már tizenévesen közel 190 centi magas volt, a sportnak köszönhetően erős is, nem mellékesen pedig idővel amolyan küldetéstudatává vált, hogy megvédje a gyengébbeket. Sokat gondolkozott az okán, s arra jutott, az egyik felmenője Bem József tábornoka volt az 1848-as forradalom idején, talán innen jöhetett, hogy kiállt másokért.

 

Aztán 1980-ban elvitték katonának, a nyugati határra a vasfüggöny mellé határőrnek. Állandó tűzparancsuk volt, de szerencsére emberre egyszer sem kellett lőniük, csak figyelmeztetőt a levegőbe. Ez nem tetszett neki, így kapóra jött, amikor a határőrségnél megjelent egy toborzótiszt és felvetette, mi lenne, ha elmenne a BM Kormányőrség kötelékébe objektumőrnek a Parlamenthez és az MSZMP Központi Bizottságának székházához.

„Azt mondta a tiszt, hogy tizenkét óra állás, tizenkét óra készenlét egy nap, aztán 48 óra szabadság. Ez már nekem való, gondoltam magamban, és igent mondtam” – meséli Podoski, aki ma már nyugdíjas, ám ma is szemmel láthatóan jó erőben van.

Így lett 1981 márciusától a Kormányőrség hivatásos tagja. Három éven át posztolt a védett objektumokban.

Sokat időzött Kádár János irodája előtt is,

aztán 1982-től három éven át, májustól szeptemberig szolgált még objektumőrként a balatonaligai pártüdülőben is, ahol Kádár pihent.

„Kellemes időszaka volt ez a fiatal, tiszthelyettesi éveimnek. Többször ott voltam akkor is, amikor Kádár János horgászni ment a partra. Persze volt, aki jó alaposan beetetett a helyen, így mindig volt fogás. Ő ült, én meg ott álltam illő távolságban a szolgálati kutyámmal. A kutyus is jól járt, sok halat kapott tőle.”

Kádár „Jó napot, elvtárs!” köszöntéssel üdvözölte Podoski Gábort, aki azonban nem volt hajlandó belépni az MSZMP-be. Volt is belőle hátránya, ahogy mondja, nem szerepelt a neve a rendvédelmi szervezetnél az úgynevezett káderfejlesztési tervben.

Közben magánúton jól megtanult németül, majd a Rendőrtiszti Főiskolát is elvégezte. Mivel kiválóan beszélt németül, alapfokon angolul, illetve magas volt, erős és rutinja is volt elég, nem csodálkozott, amikor frissen végzett hadnagyként 1988-ban a Kormányőrségen belül a személyvédelemhez hívták. Élete legizgalmasabb időszaka következett.

 

Pozsgay Imre mellé rendelték, ő volt ugyebár az MSZMP reformszárnyának emblematikus alakja, az államminiszter. Ráadásul pont akkoriban jelentette ki a rádióban és a lakossági fórumokon, hogy 1956 forradalom volt, amiért számos fenyegetést kapott. Így esett meg az is, hogy egy vidéki rendezvény alkalmával már bent az épületben

Podoski azt az információt kapta, előfordulhat, hogy megtámadják Pozsgay Imrét.

Odalépett hozzá és udvariasan azt mondta:

„Államminiszter úr, olyan helyzet alakult ki, hogy a hátsó kijáraton, egy civil Wartburggal fogunk távozni az eseményről. A védett személy ezt ellentmondás nélkül elfogadta” – emlékezik a személyvédelem szakértője.

Miközben a főbejáratnál várakozott a szolgálati Mercedes, a háborgó tömeg pedig ott várta Pozsgayt, ő már a Wartburgban ült Podoski Gábor társaságában, aki személyesen is átélte a rendszerváltást: ott volt amikor megszüntették a KGST-t, a Varsói Szerződést, amikor megszűnt az MSZMP, és kormányőrként akkor is szolgálatban állt, amikor 1989-ben Szűrös Mátyás a Parlament erkélyéről kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

Számtalan politikus személyi védelmét látta el. Így személybiztosítóként szolgált Jeszenszky Géza külügyminiszter mellett, és sok esetben Antall József miniszterelnök védelmére kirendelt kormányőrök között is feladatot kapott. „Antall Józsefet tisztelték és szerették a kormányőrök, mert gond nélkül tudomásul vette az érdekében hozott személyvédelmi intézkedéseket, például azt, hogy miniszterelnökként soha nem utazhat villamoson.”

Podoski Gábor egy történetet is elmesélt. Párizsban jártak a miniszterelnökkel, ahol már véget ért a hivatalos program, ő pedig a szobájában (amely szomszédos volt Antalléval) éppen lezuhanyozott, egy szál törölközőben állt, mikor kopogtak az ajtón. Antall József volt az. „Nagy tálca egzotikus gyümölcs volt a kezében, és miközben átnyújtott, azt mondta, főhadnagy úr, én ezt nem fogyasztom, szeretném önöknek adni.”

A személyi védelem tagjaként végig tudta, hogy Antall József nagybeteg, és

a kórházi ápolása során is sokszor szolgálatban volt a kórház épületében.

„Számunkra is fájó volt, amikor megtudtuk, hogy nagy a baj. Mi nem értékeltük a védett személyeket politikusi mivoltukban, de a velünk való kapcsolattartásuk alapján mindannyiunknak volt emocionális benyomásunk. Antall József jó ember volt, minket, kormányőröket is megviselt a halála” – folytatja a történetet.  

 

Mivel az idelátogató magas rangú külföldi politikusokat  is védte, ott már több éles helyzetben kellett biztonságos megoldásokat találnia. Megtörtént, hogy amikor egy magas szinten veszélyeztetett izraeli politikus járt itt, írásbeli jelzést kapott, hogy az épület főbejáratánál támadás érheti őt. Gyorsan kellett döntenie.

„Hozzá fordultam és azt mondtam, elnézést uram, de – ha megengedi – mi most a konyhán keresztül fogjuk elhagyni az épületet néhány kollégával” – emlékezett Podoski Gábor, aki azt is elmondta, hogy 1990-ben

a budapesti taxisblokád idején ő fogta Horváth Balázs belügyminiszter lábát,

amikor a Parlament ablakából beszélt az emberekhez.

Aztán Horn Gyula idején már az állami ünnepek biztonságos megszervezéséért is felelt. 1993-tól a képzés és oktatás területén, kiképzési alosztályvezetőként dolgozott, és egy sikeres szakmai könyvet is írt Személyvédelmi ismeretek címmel.

A külföldi politikusokra visszatérve, amikor Helmut Kohl, német kancellár delegációja járt Budapesten, okozott némi izgalmat a testőröknek. Éppen a Lánchídon haladt a biztonsági gépkocsioszlop, egy közeli szállodába tartottak, amikor a hídon dugóba kerültek.

„Kohl kancellár fogta magát, kiszállt az autóból, és elkezdett sétálni a Lánchídon Pest felé. Én is kipattantam a kocsiból, meg néhány magyar és német, öltönyös kollégám. Elég szokatlanul nézhettünk ki a város forgatagában. A kancellár sétált, mi meg alakzatban körülötte. Az embereknek csak ez tűnt fel, őt talán sokan fel sem ismerték”

 

Életre szóló élményként tekint arra is, amikor II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása idején látott el szolgálatot a Szentatya egyik testőreként. Ott volt a 12 ember között, akik a pápát védték a rendezvényeken, úgynevezett gyémánt alakzatban. Ennek a formációnak a lényege, hogy a testőrök úgy helyezkednek, és

úgy igyekeznek mozogni, hogy a kör közepén sétáló védett személy szinte egy pillanatra sem látszik.

A katolikus egyházfőhöz egy megható személyes emlék is köti. A Bazilikában készültek a misére, még nem indult el a program, amikor a svájci gárdisták vezetőjével (ők védik a pápákat) beszédbe elegyedett. Elmondta a gárdisták vezetőjének, hogy nemsokára itt, a Bazilikában fog házasságot kötni. Nem sokkal később II. János Pál magához hívatta.

„Két rózsafüzér volt a kezében, egy fehér és egy fekete. Átnyújtotta, a fejemre tette a kezét és azt mondta, most megáldalak téged, és kívánom, hogy a házasságod legyen boldog. Sosem felejtem el ezt a pillanatot” – emlékezett Podoski Gábor.

Védte az ide látogató amerikai elnököt, Bill Clintont is, és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin egyik korábbi látogatásánál is szolgálatban volt.

Mint mondja, Clinton mosolygós, már-már közvetlen ember volt, Putyin viszont zárkózottabb,

s habár egész nap ott ment mellette, egyszer sem nézett a szemébe, viszont köszönt – németül.

Podoski szerint a politikusoknál a nagy létszámú személyi védelem (amely olykor kétszáz, különböző funkciójú biztonsági szakembert is jelenthet országonként) nem feltétlenül jelent nagyobb biztonságot vagy hatékonyságot, hiszen egy kiemelten védett személyt néhány tucat biztonsági ember is meg tud védeni, amennyiben a helyszíneken és a felderítésben a legjobbjukat nyújtják a szakemberek. Éppen ezért tartja komoly szakmai hibának (a filmdokumentumok alapján), hogy 1981-ben az amerikai elnökre, Ronald Reaganre a merénylője hatszor is rá tudott lőni. „Forgópisztoly volt nála, amellyel körülményesebb a célzás és a lövéseket lassabban lehet ismételni. Tanulságos merénylet, durva hiba volt, de szerencsére túlélte az elnök”– értékelt a szakember.

 

Utólag már elárulhatja, hogy

a kétezres évek elején Budapesten is volt éles helyzet.

Egy izraeli politikus védelméért felelt, s éppen indultak egy helyszínre, amikor írásos jelentést kapott arról, megeshet, hogy merénylet készül a politikus ellen, miközben kiszáll az autójából a főbejáratnál.

„Gyorsan kellett intézkedni. Három gépkocsioszlopot alakítottunk ki, amelyekből szinte egy időben az egyik a főbejárathoz érkezett és ott várt. Egy másik az épület másik oldalához hajtott, én pedig közben egy külön konvojjal érkeztem az épület harmadik oldalához. A parancsnokomon és az izraeli testőrkollégámon kívül senki nem tudott az akcióról, így mindenki azt várta, hogy a főbejáratnál lévő piros szőnyegnél száll ki a politikus, de mire bárki feleszmélhetett volna, már bent volt az épületben.”

Büszke arra, hogy az első Orbán-kormány idején a hannoveri világkiállítás magyar pavilonjának biztonsági főnökeként dolgozhatott, majd 2002-től az Európai Unióban is képviselte Magyarországot a személyi védelem területén.

Közben 1999-ben a jogi egyetemet is elvégezte, és azt sem hallgatja el, hogy még a kilencvenes évek közepén a népszerű Kisváros című tévésorozat négy részének forgatókönyvét is ő írta, sőt, három epizódban szerepet is kapott (ezzel párhuzamosan pedig harci lövészetben lett országos bajnok csapatban).

 

Aztán 27 évnyi szolgálat után kezdeményezte a nyugdíjazását a belügyminiszternél. Utána sem pihent, egy ideig az etyeki Korda Filmstúdió biztonsági igazgatója volt, sokat dolgozott például az amerikai Hellboy II című filmen, majd egy szálloda projektmenedzsere és biztonsági főnöke volt. Ennek egyik eredménye Közép-Európa első szállodai helikopter-leszállópályája.

Saját biztonsági céget is alapított és üzemeltetett. Jelenleg is tanácsadóként dolgozik, és van egy felnőtt kislánya, aki Norvégiában végzős egyetemista.

Boldog, nyugodt ember, aki elmondhatja magáról, hogy egykoron II. János Pál pápa is megáldotta a házasságát. Más kérdés, hogy az a frigy kilenc év után felbomlott. Gyorsan tegyük hozzá, azóta ismét boldog házasságban él.

Címlapfotó: Földházi Árpád

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó és talán szép történet.
Az meglepett, hogy párton kívüliként Kádárt őrizhette.
Ami erősíti azt a meggyőződésemet, hogy - bár én sem voltam soha párttag - a Kádár-rendszer a 70-80-as években jó irányban mozdult el, amikor a gazdaságot akarta dinamizálni, de ... valami történhetett, amely mindezt szabotálta.
Kinn és benn.
Viszont Kádár a határon túli magyarságért, csak az árulás hangján volt képes megszólalni, ami jóvátehetetlen. És ezért megvetés jár neki.

Emlékszem, sajnos emlékszem.

Az már régen volt, ám zuhany után azért volt mit felvenni.
Volt egy munkás becsület, úgy kb. a melósok felénél, talán háromnegyedénél.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés