Állat, önkép, énkép

II. évfolyam 8. szám | Meta - Tudomány
2020. február 20.
Gózon Ákos
Kemény fába vágja a fejszéjét a kutató vagy kutatócsoport, amikor az önismeret kérdésköréhez tartozó fogalmakat szeretné szabatosan leírni – különösen az állatok világában.

„Az önismeret kérdéskörét több szempontból meg lehet közelíteni” – szögezi le Lenkei Rita, az ELTE TTK Biológiai Intézet Etológiai Tanszékének kutatója. Az értelmezési skála igen széles, onnan, hogy az „egyed tisztában van a saját mentális állapotaival”, azon át, hogy „az egyed képes a saját figyelmének tárgya lenni”, egészen olyan megengedő leírásokig, mint hogy a környezet észlelése maga után vonja az én észlelését is. Ha egy fából készült asztalt megérintek, akkor információt szerzek a keménységéről, de egyúttal az asztalhoz képest a sajátoméról is. Önreprezentáció során pedig az egyed képes az elméjében a környezetről kezelt modellben önmagát is elhelyezni. Egy mentálisan egészséges felnőtt ember rendelkezik e képességek mindegyikével, az állatoknál viszont – a beszéd lehetséges vizsgálatának hiányában – közvetettebb módszereket kell kidolgozni.

Az öntudat vizsgálatára irányuló formabontó módszer a Gordon G. Gallup által 1970-ben publikált tükörteszt, amelynek során csimpánzokat először egy kis méretű ketrecbe tettek egy üres szobában, majd kétnapos izoláció után elhelyeztek mellettük egy tükröt is. Az állatok először szociális viselkedést mutattak a tükörképükkel szemben, mintha másik egyedet láttak volna. A harmadik napra azonban drasztikusan csökkentek ezek a viselkedések, és a helyüket átvették a saját testükkel kapcsolatban végzett akciók. A tükör használatával olyan testrészeiket nézegették, amelyeket egyébként nem láthattak. Ételdarabokat piszkáltak ki a foguk közül, buborékokat fújtak, grimaszoltak.

Látszólag tehát az alanyok idővel felismerték magukat a tükörben. Ezután a kutatók festékfoltokat is felvittek a majmok szemöldökére, mire az alanyok a tükörbe nézve a foltok felé nyúltak, és a tükörbe nézéssel eltöltött idő is megnövekedett. Úgy tűnt tehát, a csimpánzok nemcsak felismerik magukat a tükörben, de még elvárásuk is van arról, hogyan is néznek ki benne – következésképpen öntudattal rendelkeznek. Legalábbis ezt a következtetést vonták le az eredményből. A tükörtesztet azóta számos fajon elvégezték, és úgy tartották, hogy ha egy faj „átment”, akkor van öntudata, ha nem, akkor nincs, és a továbbiakban nem is érdemes ilyen irányban kutakodni.

Akár az is lehetséges, hogy vannak fajok, amelyeket nem érdekel, hogyan néznek ki
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés