Csak az veszhet el, aki feladja az identitását

II. évfolyam 7. szám | Meta - Feminens
2020. február 13.

Gacsályi Sára
Bardócz Orsolya, Benedek Elek ükunokája három ország között ingázva, három gyermek nevelése mellett gondozza híres ősének örökségét.

Budapest, Boston, Bacon. Három otthon, benne három gyermek, és mindenhol egy szívügy: Benedek Elek örökségének gondozása. Bardócz Orsolya, a nagy mesélő ükunokája Székelyföld belsejében, Kisbaconban nőtt fel, ahonnan a továbbtanulás vágya Budapestre, férje munkája pedig Bostonba szólította. Jelenleg, ahogy mondja, családjával háromlakiak, mikor itthon, mikor otthon élnek a világban. Egy dolog biztos: bárhol legyen is, Orsi a magyar kultúrát, Benedek Elek örökségét igyekszik fenntartani, ápolni és öregbíteni.

„Elek apó azt vallotta, hogy »az állam nyelvét meg kell tanulnotok, de az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtenetek«. Sokszor úgy érzem, ezt a mondást valahol rám örökítette; éltem már hét évet Bostonban, most pedig Budapesten lakom, és évente néhány hónapot vagyok csak a kisbaconi szülői házban, mégis mindenhol ugyanannyira otthon tudok lenni, ugyanannyira vagyok magyar. A külhoni élet során ébredtem rá az előbb említett hitvallás lényegére, hogy csak az az ember veszhet el, aki feladja az identitását, aki viszont tudja, kicsoda, a világ minden pontján képviselheti a saját ügyét.”

Orsi ükunokaként feladatának érzi, hogy méltó nagykövete, hiteles hírvivője legyen mesemondó, költő, író ősének – ugyanis sokan nem tudják, de Benedek Elek számos prózát, lányregényt, történelmi regényt is írt, ahogyan versei is szép számmal akadnak. Ezeknek a kiadásán is folyamatosan ügyködik Bardócz Orsolya, nem is sikertelenül: elkészült már a Kisbaconi versek című antológia, a Benedek Elek: Testamentum hangoskönyv és a Benedek Elek-emlékalbum is.

Mintha kincset keresne az ember, s újra és újra találna is!”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés