Kár, hogy kétezerhúszban itt tartunk

2020. február 5. 10:03

Dragomán György
Index
Az új NAT olyan mintha az lenne az célja, hogy mindenkit elijesszen az irodalomtól és az olvasástól.

„Ez a mostani NAT minden csak ez nem: száraz, unalmas, szinte taníthatatlan, nem személyre szabható, gyanakvó, poros és bizalmatlan. Olyan mintha az lenne az célja, hogy mindenkit elijesszen az irodalomtól és az olvasástól. Aki írta, az nem tudja, és nem is akarja tudni, hogy mi a tanítás tempója, hogy milyen irdatlan nehezen lehet megszerettetni egy mai átlagos kamasszal az olvasást egyáltalán, és főleg a költészetet, és semmit se tud a mostani digitális és egyre digitálisabbá váló világról.

»Bezzeg az én időmben« mondja, aki kitalálta, és most nyilván azt hiszi, hogy beültethet mindenkit az időgépbe, ami ötven vagy hetven évvel visszavisz a múltba, és ezzel majd sikeresen fogja tudni ráerőltetni a gyerekekre és a tanárokra a saját korlátait.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 134 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A tanítás a világ egyik legszabadabb hivatása. Tudom, 10 évig csináltam. Még a "demokrata" időkben, amikor minden kikerült a NAT-ból, ami magyar vagy nemzeti, vagy bele sem került. Mindegy volt. Az ember becsukja maga mögött a tanterem ajtaját, és tanít. Szabadon.

Értéksemleges tanítás meg nincs szerintem. Főleg irodalmat nem lehet értéksemlegesen tanítani. A mostani NAT a magyarságot, a nemzetet, a családot, a hitet értéknek tekinti. De ha a szerzőhöz hasonlók ezt gondnak tartják - sajnos - minden lehetőségük megvan ezzel ellentétesen tanítani - ismét csak, sajnos.

Amúgy tegye fel a kezét, aki olvasta valaha is a NAT-ot! (Nem a róla, vagy az apropóján írt politikai értelmezéseket, kommenteket...)

I lubricate my AR-15 with liberal tears.

"Semmi konkrétum, csak a szófosás."

Grafomán György.

Éppen ellenkezőleg kellene lennie. A kommunista időkben tiltott írókhoz csak megjött az emberek kedve. Apró finomság, hogy akkor azok tiltották ezek az írókat, akik most a szabadság mellett kardoskodnak...

" Ahol meg megmondó emberek Harry Pottert tennék meg mondjuk Gárdonyi helyett, ott van némi gáz. Libsi gáz."

A régi NAT-ban benne volt a Harry Potter, Gárdonyi meg nem?

Ez a mondat mintha épp az ellenkezőjét jelentené, mint amit az író szándékolt volna kifejteni (meg talán egy vesszőhiba is van benne):

"Ez a mostani NAT minden csak ez nem: száraz, unalmas, szinte taníthatatlan, nem személyre szabható, gyanakvó, poros és bizalmatlan."

Dragomán Györgynek igaza van, csak éppen fordítva ül a lovon. Az irodalom iskolai oktatását összekeveri az irodalmi önképzőkörrel. Pedig az valójában életre szóló öntudatot, identitást kialakító tanulnivaló és élettapasztalat-sűrítmény valódi élettapasztalattal még természetes módon nem rendelkező ifjoncoknak. Nem az az érdekes, hogy akkor, ott szeretik-e, mert az iskolában tanultak és olvasottak az életük során folyamatosan alakulnak, formálódnak, kiegészülnek bennük. És főleg nem az az érdekes, hogy 'megszeretik-e az olvasást'. Jó, ha megszeretik, de az inkább a tanár személyiségén múlik, és még sok-sok más hatáson. Az a lényeg, hogy kapjanak egy életélményt (amelynek nyilvánvalóan része a számonkérés, a 'diákgyötrés' is, hiszen az élet nem habostorta, mint tudjuk), amellyel mindenki azt kezd, amit akar és tud. Egy magyar életélményt, mert "azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Az azért mégsem járja, hogy 'a tanár azt taníthasson, amit szeret'. Mert szinte biztos, hogy nem azt szereti, amit a szülők szeretnek és nem azt szereti, amit a legtöbb diákja később szeretni fog. És az sem biztos, hogy az az életélmény, amely benne él, megfelel annak amit a többség jellemző és lényeges magyar életélménynek tart és tovább szeretne adni. Egyébként pedig a tanári munka minden megkötés ellenére a legszabadabbak közé tartozik. Az órán azt mond, amit akar, úgy hat a diákokra, ahogy csak tud. És ha személyiség, aki le tudja nyűgözni a diákokat, akkor egy-egy megjegyzéssel is életre szóló érdeklődést tud kelteni, akkor nem jelent problémát számára felkelteni az érdeklődésüket a kortárs irodalom iránt. Ha viszont nem tanáregyéniség, akkor legalább 'lead' és beszámoltat egy elvárt ismeretanyagot, egy identitásképző batyut, amely majd mindenkiben dolgozik tovább valahogy.

Nem vitás, hogy mindenki megérdemelne 'ötszörös fizetést' (nem csak a tanárok), de ez nem óhajtás kérdése és nem sok köze van a tanítás minőségéhez. Személyes véleményem szerint, aki olyan szerencsés, hogy irodalmat és történelmet oktathat, annak úgy kellene éreznie, hogy 'az Isten tenyerén ül'. Ha nem így érez, mert kevesli a pénzt, mert nem érzi, hogy képes hatni a diákjaira, mert gúzsba kötve érzi magát, stb. - az jobban teszi, ha más munka után néz.

És még egy gondolat:

Nem olvastam a vitatott NAT-ot, valószínűleg nem is fogom. Mégis érdekesnek és árulkodónak tartom, hogy a vita az irodalom és történelem tananyag körül forog. Pedig a probléma nem ott van. Természetesen a végtelenségig lehet vitatkozni azon, hogy ki és mi kerüljön be a kötelező tananyagba és mi kerüljön ki onnan. (Ez releváns vita.) De az irodalom és történelem tanítása eddig is jó volt, a funkcióját eddig is betöltötte. A probléma lényege az, hogy ennek a sikeres résznek a megtartása mellett mi kerüljön be az iskolákban oktatandó ismeretanyagba az évről évre exponenciálisan bővülő, fontosabbnál fontosabb egyéb tudásanyagból. Erről kellene igazán beszélni és vitatkozni.

Hogy mégsem ez történik, világosan mutatja, hogy az irodalom és a történelem oktatása nem az olvasás megszerettetéséről szól, nem is ismeretek átadásáról, esztétikai megítélésről és hasonló 'szakmainak' álcázott kérdésekről hanem világnézetről. A világnézetek ütközése pedig színtiszta politizálás. A politikai ítéleteink ütköztetése szükséges és fontos és erről döntéseket is kell hozni. Nyilván az hozza meg a döntéseket, akiket a többség erre felhatalmazott. Van más megoldás? Gondolja bárki, hogy mondjuk az oktatók autonóm 'szakmai' testületében nem kellene ezeket a világnézeti vitákat ugyanígy lefolytatni. Csak akkor a testület véletlenszerű összetétele döntene, nem lenne semmilyen kontroll.

Azt javaslom, Dragomán György és mindazok, akik kritizálják a NAT identitásképző részét, írjanak alternatív NAT-ot, azért, hogy az ezen a területen ütköző világnézetek felkerüljenek az asztalra, s az oktatandó gyermekek szülei lássák a különbséget. Persze az is alternatíva, hogy 'a tanár azt taníthassa, amit szeret', ám nem vagyok biztos abban, hogy ez a NAT sok támogatást kapna.

Hol vannak azok a szép idők, amikor még Aczél Gyuri bácsi döntött arról, hogy ki a jó, vagy rossz író, ki a vállalható, s ki nem.

Fájdalmas, hogy egy illetéktelen, bugris, olvasni sem tudó Fidesz szól bele az irodalmi életbe, érthetetlen. Amikor ehhez csak mi balliberálisok értünk,

Dragomán, remélhetőleg még sokáig kell várnotok a balliberális ideológiai, kulturális apartheid bevezetésére.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés