Az uborka magyar, a címke német, a vevő maláj

2020. február 6.
Oláh Dániel
A világkereskedelem korábbi rendszerében nyugati közvetítőcégeken keresztül jutottak el a magyar termékek a nagyvilágba. A jövő azonban a szolgáltatásoké, azok exportjához pedig nincs szükség közvetítőkre. Ez a hazai cégeknek nagy lehetőség – és már ma is sokkal többen sikeresek külföldön, mint amennyit a statisztikák mutatnak.
KEREKES GYÖRGY
Biológusi diplomáját az ELTE  TTK-n szerezte, jogászként az  ELTE ÁJK-n végzett, majd környezetvédelmi szakjogászi képesítést szerzett. 2012–2013-ban a Századvég Gazdaságkutató Zrt. üzletfejlesztési vezetője, 2013 novemberétől a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója volt. Három éve Malajziában él, és a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség kínai kereskedelemfejlesztési központjának dolgozik, magyar cégeket segít az ázsiai piacra lépésben.

A következő évtized meghatározó (világ)kereskedelmi trendje lehet, hogy a globális áruexport növekedése megáll, a szolgáltatásoké tovább száguld. Előbbi három-négy százalékos növekedését már csak az árak emelkedése okozza, a szolgáltatásexport értéke viszont nyolc-tíz százalékkal nő évente globálisan, összértéke 2030-ra meg fogja közelíteni az árukivitelét – most egyharmad-kétharmad az arány.  Ez valódi mennyiségi növekedés, amely ráadásul még zöld is, hiszen egy szoftvert, egy tanácsadást vagy egy orvosi szakvéleményt nem kell szennyező módon végigszállítani a világon. Mindez óriási lehetőség Magyarországnak: a hagyományos áruexportban sok akadállyal szembesültek a magyar vállalkozások a kis cégmérettől a drága tengeri szállításon át a tapasztalathiányig. A szolgáltatásexportálás azonban máshogy zajlik, a klasszikus akadályok nincsenek jelen – hangsúlyozza Kerekes György exportszakértő, aki a Makronómnak egy globális szolgáltatáson, Facebook-beszélgetésen keresztül mesél malajziai otthonából.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés