Patchwork

2020. január 23.

Klementisz Réka | Győrffy Ákos | Kéri Gáspár
Baktay Ervin, a dunai indián
| GYŐRFFY ÁKOS |


Baktay Ervint leginkább a Kelettel kapcsolatban szokás emlegetni, hiszen elsősorban orientalistaként, művészettörténészként ismert. Kitűnő könyveket írt India kultúrájáról, Kőrösi Csoma Sándor életútjáról, a jógáról és az asztrológiáról. Az már kevésbé ismeretes életrajzi adalék vele kapcsolatban, hogy rajongott az indiánokért, s ez a rajongása egész életén keresztül megmaradt. Vonzalma aztán odáig vezette, hogy 1931-ben Zebegényben barátaival együtt megalapította a dunai indiánok törzsét. Attól kezdve szinte minden nyarukat a Dunakanyar valamelyik eldugott szegletében töltötték, szigeteken vagy partszakaszokon táboroztak. Baktay számára az „indiánosdi” nem infantilis móka volt, hanem szenvedély, amely sokkal inkább szólt egyfajta természetközeli szellemiségről, mint holmi hülyéskedésről vagy gyermeteg szórakozásról. S hogy mennyire komoly volt Baktay indiánsága, arról legyen elég annyi, hogy 1937-ben az Amerikai Indián Szövetség őt és törzsét a tagjai közé választotta. Baktay így vallott az indiánok iránt érzett vonzalma forrásairól: „Az indián sohasem szakadt el a természettől, hanem minden idegszálával Isten szabad világába kapcsolódott. A természet szelleme, a természeti élet ősi szabadsága, de ugyancsak a természet parancsolta szigorú önfegyelem s a közösség kötelességtudata jellemezte az indiánok életét mindaddig, amíg a fehér civilizáció erőnek erejével rá nem kényszerítette őket az új, idegen, mesterkélt életformák elfogadására, megfosztva őket szabadságuktól.” Baktay Ervin életének erről az oldaláról szól az az impozáns kivitelezésű kötet, amely a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kiadásában jelent meg Indiánok a Duna partján címmel.

(Művészetről könyvek között – Indiánok a Duna partján. Baktay Ervin indián könyvének bemutatója – Írók Boltja, január 28. 17.00)
 FOTÓ: JEAN-FRANCOIS LECLERCQ
Beethoven prémiumminőségben
| RK |


Korunk egyik kiemelkedő karmester-egyénisége, a svájci Philippe Jordan vezényletével a Bécsi Szimfonikus Zenekar az elmúlt néhány évben belevágott történetének első Beethoven-lemezciklusába, amely a kritikusok szerint a legmagasabb rendű Beethoven-élményt kínálja a hallgatók számára. A sorozatból már csak az 1824-ben elkészült IX. szimfónia van hátra, az eddigi teljesítmény alapján joggal jósolható, hogy ha felveszik, minden idők egyik legszebb Örömóda-felvétele is nekik lesz köszönhető. Jordan 2020-tól a bécsi Staatsoper fő-zeneigazgatói tisztét is átveszi, a Wiener Symphoniker élén pedig már hetedik éve jeleskedik. Vendégeskedése a Zeneakadémián a nagy múltú bécsi zenekart dirigálva önmagában is hírértékű, ráadásul Beethoven V. és VI. szimfóniáját szólaltatják meg a zeneszerző születésének 250. évfordulója alkalmából szervezett sorozat részeként a komolyzene hazai szentélyében.

(Philippe Jordan és a Bécsi Szimfonikus Zenekar. Zeneakadémia, január 23. 19.30) 
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés