„Az irányt nagyszerűnek tartják, a finomhangolásra azonban még várnak a hazai klasszikus zenei élet résztvevői” – mondja Keller András. A Concerto Budapest vezetője az állami támogatásokról, a világbajnok magyar zenészekről és a Zeneakadémia új rektoráról.
A kormány 11 klasszikus zenei szervezettel kötött megállapodást a következő öt évre. Hogy látja, mire lesz elég a Concerto Budapestnek megítélt összeg?
Mérföldkőhöz érkeztünk. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter Gödöllőn jelentette be azt az új támogatási rendszert, amelynek részeként többek között a Concerto Budapest mostantól ötéves, kiszámítható állami finanszírozásban részesül. A klasszikus zenével kapcsolatban stratégiai gondolkodást mutat a kormányzat döntése, amely az utóbbi idő kezeletlen problémáit, rendszerszerűtlenségeit van hivatva kijavítani. A nemzeti minősítésű együttesek számára most bevezetett középtávú finanszírozási rendszer azt jelenti, hogy harmincöt évvel a rendszerváltozás után a klasszikus zene nemzeti kulturális stratégiánk erős bástyájává válhat. Az ötéves megállapodás biztosítja a tervezhetőséget, és azt is vállalta a kormányzat, hogy figyelemmel lesz az értékállóságra. Az irány nagyszerű, ám azért, hogy a legjobb zenekaraink méltón tudják képviselni Magyarországot a nemzetközi zenei életben, további forrás-finomhangolásra lenne szükség. Nem lehet minden egyenetlenséget egy csapásra kisimítani.
Mi okozta az egyenlőtlenséget?
Messziről kell indulnom, több évtizednyi problémáról van szó. A klasszikus zene területén Magyarország nemcsak óriási múlttal, hanem csodálatos jelennel is bír, nem túlzás azt állítani, hogy zenei nagyhatalom vagyunk. Ezt azonban a társadalom és az eddigi finanszírozási rendszer nem vette figyelembe. Nagyszerű, hogy ilyen színes a magyar zenei paletta, de nem kezelhető mindegyik műfaj egyformán, hiszen valamelyik mélyebben hat a társadalom fejlődésére, valamelyik kevésbé vagy egyáltalán nem. Egyszerűen: a klasszikus zene jóra tanítja az embert, a könnyűzene pedig kikapcsol. És itt jön a kérdés, hogy mit tekintünk művészetnek és mit a szórakoztatóipar részének.
Megfogalmazható egzakt módon a különbség?
A művészet a felnőtt-társadalom oktatási fóruma, valójában szabadegyetem, amely lehetőséget ad a folyamatos tanulásra, érzelmi és szellemi fejlődésre. A tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy a szórakoztatóipar és a művészet mára nagymértékben összekeveredett a társadalomban, amiben nagy a média felelőssége is. Az vált értékessé, ami eladható, így a kultúra nem a társadalom felemelkedését kezdte szolgálni, hanem a társadalom igényeit – ez a tévút pedig mára sugárúttá nőtt. Korábban meghatározó művészek voltak a példaképek, őket mostanra felváltották a teljesítmény nélküli celebek; a teljesítmény fokmérője, hogy kinek hány lájkja van.
Hallani olyan hangokat is, hogy Magyarországon túl sok a klasszikus zenekar, illetve néhányan felróják azt, hogy a zenészek több helyen játszanak. Ön mennyire tartja megalapozottnak ezeket a kritikákat?
A szimfonikus zenekarok a kultúra látványsportágai,
ennek megfelelően kell kezelnünk őket. Minél több klasszikus zene van az országban, annál gazdagabb, elmélyültebb a kultúránk, és meggyőződésem, hogy ahol magasabb szinten van a kultúra, ott nagyobb a gazdasági teljesítmény is.
A klasszikus zene rendszeres hallgatása és művelése olyan értékeket ad, amelyek élethosszig képesek fejleszteni az ember érzékenységét,
empátiáját, érzelmi intelligenciáját, képzelőerejét, összpontosító képességét, tudatos gondolkodását, szellemi intenzitását. Így minden forint, amit a klasszikus zenei kultúránkra költünk, ezerszeresen megtérül, hiszen lelkileg egészségesebbé teszi a nemzetet éppúgy, ahogyan testileg a sport. A kérdés második felére reflektálva, a zenész szabad madár, nem lehet megkötni. A legjobb zenekari szólistákat sok helyütt külföldön is több együttesben foglalkoztatják. És azt is bizton állítom, ha lenne olimpia a komolyzenében, számos olimpiai bajnokunk lenne. És ha lenne világbajnokság a zenekari szólisták között, ott is sok bajnokunk lenne. Ezeket a zenei bajnokokat viszont csak akkor tudjuk itthon tartani, ha európai jövedelmet tudunk nekik adni.
Önöknek is okoz ez nehézséget?
Szeretnénk a zenészeinknek a művészi kvalitásukhoz méltó anyagi lehetőségeket kínálni, ezért fontos lenne, hogy a legjobb teljesítményt mutató zenekarok hasonló feltételek mellett dolgozhassanak. Erre utaltam fentebb a finomhangolással, amire, reméljük, hamarosan sor kerül. A klasszikus zene egészére nézve kifejezetten káros, hogy
az előadó-művészeti törvény évtizedek óta a mennyiségi elveket helyezi középpontba a minőségiek helyett.
Ez torzulásokat okozott, amelyeket egyszerű módosításokkal nem lehet orvosolni. A törvény nem támogatja a zenei élet alapját adó kamarazenét, a kortárs zenét sem. Magyarország klasszikus zenéje van olyan jelentős, hogy önálló törvény szabályozhassa a működését.
Az utóbbi években financiális okok miatt több külföldi turnéjukat is kénytelenek voltak lemondani, az évadnyitó sajtótájékoztatójukon azonban bejelentették, koncertkörútra indulnak a Brit-szigetekre.
Rövid időn belül harmadik alkalommal térünk vissza az Egyesült Királyságba és Írországba, fontos, hogy az eddigi teljesítményünk és a reputációnk alapján kaptuk a felkérést. Az első Cadogan Hall-beli koncertünkről például címlapon írt elismerő kritikát a The Times. Sőt, máris meghívást kaptunk egy minden eddiginél nagyobb szabású turnéra 2027 őszére, amikor minden jelentős angliai zenei centrumban a Concerto Budapest nyitja majd meg a nemzetközi koncertszezont. Ez nagy megtiszteltetés és elismerés. És egy kis gyógyír a múltban elszenvedett veszteségekért. 2022-ben 300 millió forintot vontak el tőlünk, így néhány esztendőn belül sokadszorra olyan éveken át előkészített turnékat kellett törölnünk, mint a 2023-ban az USA-ba tervezett sokállomásos sorozat vagy 2024-ben egy nagy ázsiai koncertkörút, ahol többek között a sanghaji és a bangkoki fesztivál mellett kimagasló kínai és dél-koreai hangversenyeket kellett visszamondanunk. Ezek a felkérések is bizonyítják, hogy a Concertónak az európai élmezőnyben volna a helye, ha rendszeresen eleget tudna tenni az ilyen jellegű meghívásoknak. Az utóbbi időben az volt a jellemző, hogy láthatóan csak a Budapesti Fesztiválzenekar volt jelen a nemzetközi klasszikus zenei életben, mert magánzenekarként nagyobb támogatást kapott a kormányzattól, mint az állam saját zenekarai, és ez nagy egyenlőtlenségeket okozott. Pedig, és ebben nagyon hiszek, a legjobb hazai zenekarok óriási mértékben tudják javítani az országimázst, ami bizony ránk férne.
Lát jó nemzetközi példákat, hogyan lenne mindez megvalósítható?
Az angolszász világban az üzleti elit az oktatás, a kultúra és a művészet támogatása által bekerülhet a döntéshozó elitben, így az erre szánt dollármilliók ezerszeresen megtérülnek, és a kultúra sincs annyira kitéve a politika döntésmechanizmusának. Itthon is
fontos lenne a gazdasági elitet mélyebben bevonni a kultúra, a magasművészet támogatásába,
hiszen a rendszerváltozás után harmincöt évvel még mindig alig létezik magánmecenatúra.
Jól tudjuk, hogy gazdaságilag nehéz időszakokban az államnak mindig a kultúra válik mostohagyerekké.
Pedig kellene találnunk megoldást ezekre az időszakokra is. Az oktatást és a kultúrát meg kell védenünk a politikai és gazdasági kitettségtől, az életminőséget meghatározó területeknek a fejlesztését és a fenntarthatóságát minden körülmények között garantálnunk kell. Bár nem vagyok gazdasági szakember, van erre egy javaslatom, ami talán jó alap lehet a hosszú távú megoldás létrejöttéhez. Ha valamennyien elfogadjuk, hogy a kultúrán keresztül a gyermekeink és a népünk jövőjéről, megmaradásáról van szó, akkor ebben nemzeti közmegegyezés születhet, és létrejöhet a „nemzeti jövővédelmi alap”. Úgy gondolom, az adórendszeren belül megteremthető lenne ez az alap oly módon, hogy a kormányzat az áfabevétel bizonyos részét elkülöníti kifejezetten erre a célra. Az országnak évente körülbelül 10 billió forintnyi áfabevétele van, ha ebből csak 300 milliárdos keretösszeget el tudnánk különíteni, azzal nagy szolgálatot tennénk a jövőnek. A források felhasználását független szakmai és társadalmi grémiumok garantálnák. A védelmi alap természetesen nem pótolhatja a meglévő oktatási és kulturális intézményrendszer finanszírozását, pusztán annak védelmét és fejlesztéseit segítené. Ez az összeg a GDP-nek mindössze a 0,2-0,3 százaléka, és úgy gondolom, eredményesen pótolhatná az érintett ágazatok utóbbi években elszenvedett veszteségeit.
Visszatérve a Concertóra, miért tartja fontosnak A hallgatás napjától a Mozart-napig terjedő tematikus fesztiválokat?
A tematikus programok jobban tudják ezt a műfajt képviselni, és ha rá tudom irányítani a fókuszt egy adott dologra, új közönséget is nyerhetünk. Idén Bartók Béla halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából a Magyar kincsek ünnepe háromnapos Bartók-ünneppé fog nemesülni, ily módon Bartók Béla által jobban megismerhetjük önmagunkat és a magyarságunkat. Bartók ugyanis új művészetet teremtett a nép zenei nyelvéből, amivel megrajzolta a magyarság arcát, és ezt a költészetet integrálta Európába. Úgy is mondhatnám, ő a mi folytonosságunk, európaiságunk. A hallgatás napja az egyik legfontosabb kortárs zenei fórum Magyarországon, ősbemutatókkal, ahol a kortárs zenét kontextusba helyezve világítjuk meg. Lesz A hegedű ünnepe fesztivál, és természetesen a közönségkedvenc Mozart-nap sem maradhat el. Ezeket világszerte figyelemmel kísérik. És ott van mellettük az egyik legfontosabb misszióm, a Mozart Planet sorozat is, amelyben országszerte ingyenes koncerteket adunk; a Petőfi kulturális program szervezésében ötven vidéki városba és a Liszt-intézetek meghívására nyolc ország fővárosába vihetjük el ezeket. És végül az egyik legszebb feladatunk idén a Kurtág 100 lesz, ahol a mester új operáját és készülő zongoraversenyét is bemutatjuk.
A viharos zeneakadémiai rektori pályázaton a támadások miatt visszavonta indulását, az újonnan kiírt eljárásban pedig másfél éves huzavona után választották meg Farkas Gábor zongoraművészt. Mi a véleménye minderről?
Soha nem volt személyes ambícióm a Zeneakadémia rektorának lenni, a legjelentősebb hazai művészek beszéltek rá a pályázat beadására. Később sajnálatos módon egyesek politikai ügyet csináltak a folyamatból, ami miatt végül visszavontam a pályázatomat, mert nem kívántam politikai játszmákban részt venni. Számomra a lényeg mindig az volt, hogy a Zeneakadémia visszataláljon ahhoz a légkörhöz, amely negyven éve jellemezte, amikor a világon egyedülálló alkotói műhelyként jegyezték. És akkor talán megvalósulhat az, hogy a szakmai eredmények felzárkóznak a rangsorbéli eredmények mellé. Mi a zenekarommal ott segítünk, ahol tudunk, jelen esetben a Concerto Mesteriskolával, amely az itthoni fiataloknak különleges lehetőség: világsztároktól tanulhatnak díjmentesen.
Ehhez hasonló stratégiai együttműködésük van a Fesztivál Akadémia Budapesttel, a Virtuózokkal, a Filharmóniával és a Magyar Zene Házával is?
Igen. Sőt, közös szakmai projektekben gondolkodunk a Cziffra-fesztivállal és a BMC-vel is. A Zeneakadémiával eddig sajnos nem sikerült. Pedig a Concerto Budapest 2013-ban úgy lett állami zenekar egy kormányhatározattal, mint a Zeneakadémia rezidens zenekara, az akkori rektor nagy ívű elképzelése alapján. Ennek lényege az volt, hogy a Concertóhoz érkező világsztárok hétről hétre kurzusokat adnak az akadémia tehetségeinek, emellett a hallgatók a Concerto Budapest kimagasló szólistáitól tanulhatták volna a zenekari játék fortélyait. Ez utóbbi azért is kiváló lehetőség, mert a növendékek nagy része zenekari muzsikus lesz, a zenekari képzést tehát fontos megerősíteni. Meggyőződésem, hogy az utóbbi évek stagnálását az is okozta, hogy ezt a programot a Zeneakadémia vezetése érthetetlenül kisiklatta, pedig óriási presztízsnyereséget és páratlan szakmai pezsgést hozhatott volna az egyetemnek. Bízom abban, hogy az új vezetéssel ez valóra válhat.
Nyitókép: Cseke Csilla
Az ellenzék vezére lassan két éve folyamatosan projektál, manipulál, ezzel pedig indulatokat gerjeszt, melyek sokszor életveszélyes fenyegetések formájában csapódnak le. Krupincza Mariann írása.
A történelem matematikai alapon modellezhető, az ideológiák egy-egy okra vezetik vissza a változásokat, ám a valóságban minden fordulat több tényező együttállására vezethető vissza. Peter Turchin új könyvéről.
„Attól az még agresszió marad a legmélyén, a közepén” a cukorszirup és a rózsaszín festék alatt – fogalmazott Németh Róbert.
Egy neves kutatóintézet 25 országban végzett felmérést, de egyetlen olyat sem talált, ahol a polgárok többsége lelkesedne a mesterséges intelligenciáért.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
És nem lehet érteni a Brüsszelben és Washingtonban egymással szembefeszülő csoportok dinamikáját sem.
Egy kettészakított ország, ahol vallási hevülettel megy az ősi „ők vs. mi” ellentét.
Az Amerikai Egyesült Államok több nukleáris fegyverrel rendelkezik, mint bármelyik másik ország.
