A 2020-ban elhunyt Tornai József a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Akkor többek között ezt írtam róla a Mandiner.hu-n: „Olyan mélyre ásott, hogy az olvasó néha tényleg beleszédül, és elgondolkodik azon, hogy képes-e követni a szerzőt az emlékezés és a fájdalom sötét ösvényein. Tornai költészetében egyébként is van valami szédítő, delejes hatás. Az archaikus költészet elemi ereje élt benne, a ráolvasások, a varázsformulák mágikus tartalmai. Versei bizonyos értelemben egyáltalán nem voltak modernek, inkább az látszott általuk, hogy milyen lehetett a költészet kezdete, amikor még nem is költészetnek nevezték, hanem tisztán szakrális aktus volt.” Ha kézbe vesszük a költő összegyűjtött verseit tartalmazó Csillaganyám, csillagapám című köteteket, szám szerint négyet, azt kell látnunk, hogy az életmű valóban nemcsak méreteiben, de mélységeiben is szédítő. E szédületet csak fokozza, hogy Tornai költészetét mindenestül átjárta a transzcendencia. Nem a vallások tételes dogmáit látjuk itt viszont, inkább a Kelet spiritualitása adja a versek legjavának alapját. Vagy inkább a keresztény misztika és a buddhizmus sajátos keveredéséről van szó. Ennek járt utána a költői fia, Tornai Szabolcs filozófus, író a nemrég megjelent Az Egy álma a Kettőről című kötetében. Neki könnyű, mondhatnánk, mert a legközelebbről látta e költészet alakulását. Holott ez a közelség ilyenkor inkább nehézség, mert könnyen az elfogultság csapdájába vezethet. Tornai Szabolcs nem sétált bele a csapdába, nem hallgatott az elfogultság szirénhangjaira, hanem – szinte buddhista kedéllyel – olyan könyvet írt, amely elhagyja az irodalomtörténet megszokott ösvényeit. Olvasmányosan és szuggesztív hangon arról beszél, hogy miben is áll Tornai József költészetének végtelensége. Mert ami e költészet lényegét jelenti, az a szavakon túl van, az „egészben”. Tornai Szabolcs kötetének nagy erénye, hogy elvezeti olvasóját ennek a költészetnek a forrásvidékére, a „létezést túlragyogó semmi” közelébe.
(Tornai Szabolcs: Az Egy álma a kettőről – Tornai József keletisége. Gondolat Kiadó – MMA MMKI, 2024)
Valami történik, a hitehagyott Nyugaton egyre többen szomjazzák a transzcendenciát. A vallásosság nemcsak hasznos, de észszerű választás is, itt az ideje, hogy a hívők megragadják az alkalmat, és beszélgetni kezdjenek a bizonytalanokkal – mutat rá a változó korszellem kínálta esélyre Ross Douthat.
Sokáig „tótnak” hitték őket, de a kutatások is bebizonyították, Derenken egykor lengyelek, gorálok éltek. Rémiás Tibort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját kérdeztük.
„A magyar népzene és a néptánc tudja legjobban bemutatni a nemzeti karakterünket” – hangsúlyozta Rosonczy-Kovács Mihály annak kapcsán, hogy a csárdás hagyománya felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.