Új év – új élet?
„Izgalmas életet kívánok neked az új évben!” – hangzik Keletről a kínai „jókívánság”. Milyen kedves! – gondolnánk, ha nem néznénk utána a mondás eredetének. Ez a jókívánság ugyanis valójában átok. Az érdekes kor, az izgalmas élet inkább fenyegetés, nem valami kívánatos állapot a hagyományban élő keleti embernek. Kívánatos sokkal inkább az állandóság, s minél közelebb lenni a tökéletes nyugalmi állapothoz.
A nyugati, az amerikai életszemlélet az más. Ott az új évtől várják a bizsergést, az izgalmas új lehetőségeket, még a boldogságot is. Itt persze tényleg érvényes a mondás: „jelentsen ez – mármint a boldogság – bármit”. Mintha bárminek változnia kellene, változhatna attól, hogy december 31-e után január 1-jét írunk. De lépjünk tovább! Miért ne gondolhatnánk, hogy az új esélyt az idő előrehaladása hozza el? Ott, a titokzatos jövőben van elkészítve minden, ami majd boldoggá tesz.
Optimistán előre és felfelé kell tekinteni, szembenézni mindazzal, ami jöhet, mert abban lesz a több, a jobb, a szebb. Nem magától értetődő, hogy holnap csak jobb lehet, mint tegnap vagy tegnapelőtt volt? S aki akar tőlünk valamit, az természetesen azt ígéri, hogy így lesz, ezért kövesd az általa ajánlott élet- vagy ételreceptet. S akkor majd jön a „jutalomfalat”.
„Csak rosszabb ne legyen, tiszteletes úr!” – ez már a magyar földműves ember mondása újév reggelén a templomból jövet, ahol megtörtént a számadás az előző esztendőről. A mi kis szegény falunkban így kívántak egymásnak és a papnak „boldog új évet” a magyarok. Régi bölcsesség ez. Mélyre látó realitásérzék. Ha ma itt vagyunk, ha megértük ezt a napot, együtt is vagyunk, akkor adjunk hálát, elégedjünk meg evvel, s bizakodjunk, hogy a következő év sem lesz rosszabb. S akkor majd egy esztendő múlva újra itt leszünk, s ha csak valami nagy baj nem lesz az életünkben, akkor megint mondhatjuk egymásnak: „Csak rosszabb ne legyen, kedves barátom!”
