Csak liberális lehet a színház? – A Gothár-ügyről az Ez itt a kérdésben

A műsor első témáját az adta, hogy bár lassan egy hónap telt el Gothár Péter zaklatási ügyének kirobbanása óta, de alig tudunk többet, mint az első híradások idején. „Bebizonyosodott, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni bizonyos ügyeket. Nem a Gothár-ügy az első a zaklatásos ügyek sorában, ugyanakkor jelenleg csak annyi biztos, hogy Gothár Péter nem rendezhet a Katona József Színházban és nem taníthat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ráférne már erre a szakmára egy alaposabb, átfogóbb vizsgálat, hogy ne kerüljenek elő ilyen sűrűséggel hasonló ügyek. Az áldozatoknak ez komoly terhet ró a nyakába. Mert ha elmondják, hogy mi történt, akkor szembefordulnak a színházi szakmával. Több esetben láttuk, hogy azok kapták a negatív jelzőket, akik vállalták, mi történt velük” – hívta fel a figyelmet az eddigi tendenciákra Kálomista.

Fáy Miklós viszont korántsem volt abban biztos, hogy egyáltalán megfelelő tényállások megtörténtét kérik-e számon a színházi zaklatókon. „Nemi erőszak nem történt” – mondta a kritikus. Apáti Bence ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy még azt sem sikerült kideríteni, pontosan hány áldozatról beszélünk a Gothár-ügy esetében. „Pontosan tudjuk, mi történt a kiszivárgott esetben, a HVG mindezt lehozta. Ezek szerint Gothár Péter – mielőtt a színésznő a színpadra lépett – az áldozat mögé állt, majd betette kezét a hölgy alsóneműjébe. Ez már-már büntetőjogi kategória” – szögezte le Apáti.

Fáy Miklós válaszában kitartott amellett, hogy ezt nem szexuális erőszaknak, inkább becsületsértésnek mondaná. A műsorvezető azon kérdésére, miszerint az egzakt, jogi méricskélésnél nem fontosabb-e, hogy végérvényesen leszámoljanak ezekkel a cselekedetekkel a színházi berkeken belül, Fáy azt válaszolta, azzal mindenki tisztában a lehet, hogy a színház és a szexuális visszaélések elég komplex és bonyolult kapcsolatban állnak egymással. Szerencsére, tette hozzá, a metoo-mozgalomnak köszönhetően eljutottunk odáig, hogy erről többet lehet beszélni.

A műsorvezető e ponton felvetette, szörnyűséges képet fest a színházi szakmáról, ha ki is mondjuk, hogy mindezek egymástól elválaszthatatlanok. „Nincs két Máté Gábor. Az a Máté Gábor, aki tudomást szerzett erről a Katona József Színházban, az az egyetemen is tudatában volt ennek” – húzta alá újból az érintett személyek felelősségét Kálomista. „Máté Gábor visszalökdöste zaklatója kezei közé a színésznőt. Engedte, hogy minden úgy történjék tovább, mint annak előtte. Egy bocsánatkéréssel elintézetnek tekintették a dolgot, miközben nagyon is kiszolgáltatott helyzetben volt a hölgy és nem akadt más választása, mint elfogadni ezt a helyzetet” – világított rá az események egy újabb, áldozatot elnyomó szegmensére Apáti.

„Semmivel sem különb az eset akkor sem, ha a csapágygyárban fordul elő. Aki a hatalmával visszaél, és nőket abuzál, az védhetetlen. De a színházban sokan nem merik elmondani, hogy áldozatok lettek, mert attól félnek, ezzel elvághatják a karrierjüket, hiszen olyanokról mondanak rosszat, akik korlátlan urai a színháznak és a mozinak” – tette hozzá Kálomista.
Itt felmerült annak kérdése is, hogy a sajtó bizonyos része bizony máshogy ítél meg zaklatásos ügyeket, hiszen az Új Színházban vélelmezett bűntényre azonnal lecsaptak, míg Gothár esetében sokkal nyilvánvalóbb volt a mismásolás.

„Tarlós István kinevezte Kováts Adélt a Radnóti Színház, Máté Gábort a Katona és Mácsai Pált az Örkény Színház élére, ehhez képest az új főpolgármester láthatóan politikai megfontolások alapján tesz bizonyos nyilatkozatokat, vagy mond vissza bizonyos pályázatokat. Karácsony Gergelyt ezek a körök éljenzik, ugyanakkor Tarlóssal szemben nagyon kritikusak voltak. Nekem nagyon kellemetlen, ha azt hallom, hogy a színház az csak liberális lehet, a művészet pedig alapvetően baloldali” – értetlenkedett Apáti Bence, sorolva a balliberális művészek logikátlanságait.

„A polgár legjobb önvédelmi eszköze az, ha legalább a színházakban ellenzéki lehet. Ugyanakkor azt én sem értem, hogy Karácsonytól könnyedén elfogadja egy kör a kinevezési jogosultságot, de Káslertől ugyanezt nem” – értett egyet Fáy Miklós az előtte szólókkal.

„Nem akar mindenki háborút, a többség békét akar. Ha bizonyos színészek azonban hadat akarnak üzenni, akkor ne használják erre a művészetet, hanem menjenek el politikusnak, mert ezeket az energiákat a politikában kell hasznosítani. Egy tisztességes, működő színháznak mindegy, ki adja a pénzt, csak tisztességesen kell működni. De én azért láttam a mostani, regnáló színházigazgatók közül nem keveset, akik nagyon barátságos légkörben köszönték meg korábban többször is Tarlós Istvánnak és Szalay-Bobrovniczky Alexandrának, hogy kiálltak értük. Tarlós megtehette volna, hogy nem hosszabbít bizonyos színházigazgatókkal, de nem így járt el. Tehát azok a színházak, akik a leghangosabban tiltakoznak, az előző önkormányzati ciklus legnagyobb kegyeltjei voltak” – mutatott rá Kálomista arra, hogy az üléspontja bizony sok színházcsináló álláspontját is meghatározta.

„Úriember biztosra nem fogad, de úgy gondolom, ha most egy lezárt borítékba elhelyezném, hogy pár hónap múlva ki lesz a Vígszínház igazgatója, akkor nem tévednék sokat, ha arra a papírra Alföldi Róbert nevét írnám. Eszenyi Enikő meg nem jelenése a Madách téri tüntetésen nagy valószínűséggel azt fogja eredményezni, hogy nem hosszabbítják az igazgatói mandátumát” – ezt már Apáti Bence jegyezte meg, miután szóba került az is, hogy Eszenyi Enikőnek a balliberális kör egyetlen „hiba” után kvázi selyemzsinórt küldött, hiszen Gy. Németh Erzsébet, a kulturális ügyekért is felelős főpolgármester-helyettes semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy a Vígszínház egyik előadásán a nézők egy része „Távol maradni is politika, Enikő”-feliratú molinót tartott fel.

Fáy erre reagálva megjegyezte, hogy egy tiltakozásnak akkor van ereje, ha hír lesz belőle, és nemigen lát kivetnivalót abban sem, ha egyesek a nézőtéren kezdenek közélet performanszokba. A műsorvezető azon kérdésére, hogy abban sem látna kivetnivalót, illetve a jelenlegi fővárosi vezetést támogató sajtó egy része azt is pozitívan értékelné, ha egyesek a Katona József Színház nézőterére vinnének be egy „Zaklatószínház!”-feliratú táblát, Fáy Miklós azt válaszolta, számára az is a véleménynyilvánítás elfogadott eszköze lenne.

Kálomista ehhez azt is hozzátette, hogy Blaskó Péter cselekedete, aki az élete munkájával kiérdemelt Kossuth-díjat utasította vissza, mert azt Gyurcsány Ferenctől kellett volna átvennie, „tökös kiállás”, de hülyeségeket ordítozni egy kamerába nem az.

„Nem ördögtől való dolog az, hogy van kultúrpolitika. Bizonyos fajta értékek mellett le lehet tenni a garast, és a harmadik kétharmad után ne legyen már szégyellnivaló, hogy ezt a kormányzat meg is akarja tenni. Az MSZP-SZDSZ-kormányok részéről annak idején akadt nem kevés presszió, hogy az a liberális értékrend jelenjen meg, amely számukra fontos volt. Hadd tegye ezt meg a nemzeti kormányzat is” – zárta az adást Apáti egy óvatos javaslattal.