A zöld hitrendszer persze sokkal stabilabb, mint az a vörös, amelyet leváltanak vele.
„De a világ még megmenthető, ha mindannyian részt veszünk az előgondoskodás és biztonság istentiszteletén. Az aggodalom és védelem egyháza már ma is a nyugati világ civilvallása. Az ember által elődidézett klímaváltozás elleni harcban olyan érzelmi intenzitást élünk meg, amit csak infantilisnak lehet nevezni – vagy eksztatikusan vallásosnak.
Az ökovallásnak is megvannak a maga papjai, zarándokútjai és Szent Grálja. Greta és a Fridays for Future-diákok a keresztes lovagok. Jóakaratú szüleikhez hasonlóan ők is komolyan veszik Nietzsche Übermensch-gondolatát: átvenni a felelősséget az egész világért. De talán még a világot megmentő, iskolából lógó gyerekeknél is kínosabbak azok a szülők, akik állva tapsolnak ezért. Mintha a gyerekek bölcsessége irányt mutathatna egy túlbonyolított világban.
A média itt természetesen kulcsszerepet játszik. Úgy is mondhatnánk: a casting-showk működnek. A gyerekek már nem modellek vagy popsztárok, hanem politikusok akarnak lenni. És valóban, az iskolásokat a talkshowkban az igazság tanúiként mutogatják. Az, persze, teljesen normális és rendben van, hogy a gyerekek idealizmust produkálnak, de elgondolkodtató, hogy a média és a politika ezt világmegmentő bölcsességként tálalja.
Ezt az új vallásosságot civilszervezetek szervezik, és neve is van: környezettudatosság. A környezet a lealacsonyított isten, akire a törődés és a csodavárás irányul. Ez a zöld hitrendszer persze sokkal stabilabb, mint az a vörös, amelyet leváltanak vele. A természet leváltja a proletariátust annak elnyomottságában, sértettségében és kizsákmányoltságában.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A kormányfő szerint van, aki nem tudna nemet mondani Brüsszel akaratának.
Női nézőpontból a közélet ott válik valósággá, ahol a szavak példává lesznek, a döntéseink tétje pedig a gyermekeink jövője – és ahol a felelősség nem hangos jelszó, hanem csendes, következetes helytállás.
