A kultúrharc kellős közepén

2019. december 9. 20:36
Kaszab Zoltán
Vasárnap.hu
A most tüntető színházak az elmúlt években mennyit tettek azért, hogy a jegyárbevételekből a kiadásaik minél nagyobb részét finanszírozni tudják?

„A budapesti kultúrharcot nem a keresztény-konzervatív oldal kezdte.

De ha még a miniszter nem is bólint majd rá egyes kinevezésekre, Karácsony Gergelyéknek akkor sincs joguk egyetlen szót sem szólni. Tarlós István idején ugyanis jól megfért egymás mellett a budapesti színházigazgatók névsorában Máté Gábor, Nemcsák Károly, Mácsai Pál, Dörner György és Eszenyi Enikő. A status quo-t éppen Karácsonyék rúgták fel azzal, hogy Vásárhelyi Máriát beültették a Nemcsák-féle József Attila Színház felügyelőbizottságába, vagy azzal, hogy nyíltan megüzenték: Dörner György a ciklusa végén csomagolhat.

És akkor még nem beszéltük Bán Teodóráról, akit a teljes magyar művészvilág elismer, és aki 15 éve – tehát nem csak Tarlós idején – irányítja sikeresen és szakmailag megkérdőjelezhetetlenül a Szabad Tér Színházat. És akinek a pályázatát most aljas módon megfúrták, s újabb kinevezését elhalasztották.

Miért is van szükség állami támogatásra?

Tabudöntögető a következő felvetésem, és már előre leszögezem, nem azt mondom, hogy az államnak nem kell kultúrára költenie. De vajon a most tüntető színházak az elmúlt években mennyit tettek azért, hogy a jegyárbevételekből a kiadásaik minél nagyobb részét finanszírozni tudják? Hol a hiba? Nem kellene-e kicsit mélyebben vizsgálódni annak érdekében, hogy ne legyenek ekkora mértékben az államra szorulva?

Vajon végiggondolta-e valaki, hogy mekkora az a maximális jegyár, amelyet a közönség még hajlandó kifizetni egy-egy előadásért? Ha elérték ebben a maximumot, és még mindig komoly állami támogatásra szorulnak, nem kellene-e végiggondolni, hogy valamit másképp kell csinálni?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az államot(minket) fejostehennek néztek.

Megmondta a nehai Heller, hogy nem lesz itt nyugi.
Ennek a jegyeben furkalodnak, kultur bekeharcot folytatva.
Utalatos egy nepseg ez.

„A budapesti kultúrharcot nem a keresztény-konzervatív oldal kezdte.

De ha még a miniszter nem is bólint majd rá egyes kinevezésekre, Karácsony Gergelyéknek akkor sincs joguk egyetlen szót sem szólni. Tarlós István idején ugyanis jól megfért egymás mellett a budapesti színházigazgatók névsorában Máté Gábor, Nemcsák Károly, Mácsai Pál, Dörner György és Eszenyi Enikő. A status quo-t éppen Karácsonyék rúgták fel azzal, hogy Vásárhelyi Máriát beültették a Nemcsák-féle József Attila Színház felügyelőbizottságába, vagy azzal, hogy nyíltan megüzenték: Dörner György a ciklusa végén csomagolhat."

***

Ennyi.

"Tabudöntögető a következő felvetésem, és már előre leszögezem, nem azt mondom, hogy az államnak nem kell kultúrára költenie. De vajon a most tüntető színházak az elmúlt években mennyit tettek azért, hogy a jegyárbevételekből a kiadásaik minél nagyobb részét finanszírozni tudják? Hol a hiba? Nem kellene-e kicsit mélyebben vizsgálódni annak érdekében, hogy ne legyenek ekkora mértékben az államra szorulva?"

Sosem az eszükért fizették az itteni "publicistákat", de azért ez a bekezdés párját ritkítja.

Ezt írja le egy lakáj egy olyan média felületen, amelyik a többi KESMÁS társával együtt közpénz tízmilliárdokból működik! Hány napig tartanák el az előfizetők állami hirdetések nélkül Magyar Nemzetet? Csak a közmédiára évente 100 milliárd forint KÖZPÉNZ megy el közvetlenül, állami támogatás formájában, amivel pár százalékos nézettséget képesek elérni.

A Vidnyánszky "Nemzeti Színháza" - saját beszámolójukból tudjuk - sokkal kevesebb jegyet ad el, mint Alföldi idejében. Tele vannak a sorok ingyen utaztatott iskolásokkal, hogy ne az üres nézőtérnek menjenek az előadások.

Nyugodtan utána lehet nézni az internetes jegyrendelő portálokon, hogy a Katona, vagy a Nemzeti pörög magasabb fordulatszámon.

A független színházak összességükben kevesebb állami pénzt kapnak, mint Vidnyánszky, de több nézőhöz jutnak el.

Az Operaház milliárdjairól nem is beszélve.

És még egy nagyon fontos: Az állam nem ad pénzt kultúrára. Azért nem ad, mert az a pénz, amit itt államinak mondanak, nem az államé, hanem a magyar nemzeté. Ezt a pénzt 4,5 millió ember az adójából adja össze. Ennek a 4,5 milliónak a fele szavazott a mostani kormánypártokra. A másik fele is fizet adót, azt ellopni, másra fordítani nem lehet.

Illetve lehet, de egyszer majd el kell számolni vele.

És ha a kultúrán messze túltekintünk, mi lenne a magyar futballal, ha holnap megszűnne az állami támogatás?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés