Egyetlen kapaszkodó

2019. december 1. 16:34

Pilhál György
Magyar Nemzet
Nem világpolgárokra, magyar öntudatú emberekre van szüksége a hazának.

„A félrebillentett világ ma is csak foltokban tud arról, hogy a legendás Nyugat mellett volt itt egy Napkelet is, élén azzal a kivételes tehetségű Tormay Cécile szerkesztő asszonnyal, akit a maga korában többször is irodalmi Nobel-díjra jelöltek, műveit hat nyelvre lefordították. Meg volt egy erdélyi írófejedelem, gróf Wass Albert, akit másfél évtizeddel hazai – részleges – amnesztiája (1990) után máris a legkedveltebb magyar írók közé soroltak. A funtineli boszorkány egy 2005-ös felmérés szerint a 12 legnépszerűbb honi regény egyike. Ebben írja: »Ne rázzuk a fejünket gőgös fölényességgel, s ne rángassuk közömbösen a vállunkat, hogy az önbírálat kellemetlen terhét lerázzuk: mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért.« (Dacára sikerének a Horn-kormány belügyminisztere, Kuncze Gábor még azt is megtagadta az idős írótól, hogy hazajöhessen meghalni.)

Takaró Mihály jelenkori irodalomtörténész tisztán látja a folyamatokat. Előadásain sosem rejti véka alá nézeteit: a nemzeti öntudatot akarják kiölni a magyar emberből. Látni kell, minden felfordulást, pusztítást a kultúrán keresztül készít elő a liberális világ. Úgy tartja, nagyobb eséllyel marad magyar, aki elől elzárják a nemkívánatos külső hatásokat. Tanárként ő csak azt hajlandó tanítani, ami építi a diákjait – ami rombolja, azt nem. Nem világpolgárokra, magyar öntudatú emberekre van szüksége a hazának.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 170 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában