Meddig relativizálható a vörös- és a fehérterror?

I. évfolyam 12. szám | Meta - Jegyzet
2019. november 28.

Veszprémy László Bernát
„Polgári értékrend? Érdeklődés hiányában kivonták a forgalomból” – akár ezt is megállapíthatjuk a huszadik századi megpróbáltatások történetéről szóló mai közéleti diskurzust látva.

Túl vagyunk a vörösterror végének századik évfordulóján: éppen száz éve már a különítményesek tevékenykedtek, pogromok törtek ki. A baloldali politikai terror térfeléről áttérünk a jobboldaliéra, és akiben van annyi tartás – nevezzük akár vallásos értékrendnek vagy a béke kedvéért amolyan ódivatú polgári középnek –, hogy egységesen elítéli mind a két terror elkövetőit, és emlékezik az áldozatokra, csalódottan kell figyelnie a legújabb közéleti eseményeket.

Mutatkozik bármifajta szembenézés jele a baloldalon? Én lennék a legboldogabb, ha lenne, de sajnos ilyesmiről nem lehet beszámolni. A vértanúk emlékművét lehet és kell is kritizálni, noha persze méltatandó, hogy van emlékművük az áldozatoknak. Csak remélhetjük, hogy rövidesen a fehérterror ártatlan áldozatainak is lesz.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés