Temetők ideje
Sokáig kerestem nagyszüleim sírját a nagymarosi temetőben. Szégyenszemre, mondhatnám, és tényleg szégyelltem magam a gyerekeim előtt, hogy nem találtam meg azonnal. Pedig emlékeztem, hol van, mégsem találtam, amit viszont nem értettem. Hol lehet, ha egyszer itt kell lennie?
Miután harmadszor is elsétáltunk előtte, rájöttem, miért nem találtam. Anyám két tuját ültetett a sírra, viszont annyira benőtték a sírkövet, hogy eltakarták a feliratokat. A temetőbe is labdával jöttünk, mert a helyi focipályára is kilátogattunk. A fiúk egyszerűen nem bírják ki, ha egy napig nem focizhatnak. A sír előtt állva eszembe jutott, mennyit fociztam nagyanyámmal, amikor annyi idős voltam, mint most a kisebbik fiam. Két agyvérzés után is beállt a kertben összeütött kapuba, noha fél oldalára bénultan nem nagyon tudott már mit kezdeni a labdával.
