„Abban, ami esetlegesnek és jelentéktelennek tűnik, valójában minden megvan. Ezt adja át nekünk Győrffy Ákos József Attila-díjas költő legújabb kötetében. A csend körei visszavezet a homályhoz, amelyben feltárul a dolgok valódi természete. Megéri elmerülni benne” – írja például a könyvről egyik kritikusa.
Közel járva a Győrffy-titok megfejtéséhez is, amely ugyanezen ajánló szerint „mintha éppen az lenne, hogy falevelet hullajt a tengerre: azt, ami nem emberi, személytelen és határtalan és időtlen, azt, ami nem ismerhet tehát tragédiát, a személyes, emberi, »egzisztenciális« jegye alatt villantja meg”.
Győrffy Ákos életében a korunk zajában egyre nehezebben megélhető „anyagi és lelki” csenden kívül a zenének is meghatározó szerepe van,
korábban a Bajdázó zenekar, most a változó felállású horhos formáció aktív tagja és alakítója. A zenéhez fűződő viszonyáról, legalábbis annak hozzá legközelebb eső, sajátos formájáról, a „hangtájépítésről” így beszélt egy korábbi interjúban:
„Kamaszkorom óta nélkülözhetetlen számomra. Az akkori nagy szorongáshullámok idején a szó szoros értelmében életmentő volt elmerülni például a Cocteau Twins, a The Orb vagy a My Bloody Valentine zeneóceánjában. Nemrég meghallgattam a The Art of Noise The Ambient Collection című lemezét. Ez is az akkori életmentő lemezek közé tartozott. Nem hallgattam egyben legalább huszonöt éve. Különös volt, mert »egy csomagban« megkaptam ismét a serdülőkori szorongás és az azt gyógyító élmény emlékét. Egyben, egymást átjárva, ami egy nehezen megfejthető állapotot eredményezett.