Élelmiszerdoboz, soproni piac

2019. november 14.

Muray Gábor
„Úgy gondolom, ha az ember elér egy bizonyos anyagi és lelki stabilitást, akkor megjelenik az igény, hogy tegyen valamit pusztán adakozásból. Egyik este tévét néztünk a férjemmel, és láttunk egy riportot a pécsi ételdoboz-kezdeményezésről. Másnap angolórára mentem, ahová mindig szállítanunk kellett a friss témákat, hogy legyen mivel gyakorolni a nyelvet. Elmeséltem a tévében látottakat – egymásra néztünk a tanárral: Akkor csináljuk meg mi is!« Találtunk egy katolikus plébánost, Szabolcs atyát Sopronban, akinek a segítségével el is helyezhettük az első dobozt a Szent György utcában. Dolgoztunk egy gyárnak, amely hasonló dobozok alkatrészeinek gyártásával foglalkozott, adta magát, hogy együttműködjünk. Aztán jelentkezett két cégtulajdonos, akik vállalták, hogy elkészíttetik a következő két dobozt, majd egy soproni iskola is vállalt egyet.”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés