Élelmiszerdoboz, soproni piac
I. évfolyam 10. szám | Élet
2019. november 14.
„Úgy gondolom, ha az ember elér egy bizonyos anyagi és lelki stabilitást, akkor megjelenik az igény, hogy tegyen valamit pusztán adakozásból. Egyik este tévét néztünk a férjemmel, és láttunk egy riportot a pécsi ételdoboz-kezdeményezésről. Másnap angolórára mentem, ahová mindig szállítanunk kellett a friss témákat, hogy legyen mivel gyakorolni a nyelvet. Elmeséltem a tévében látottakat – egymásra néztünk a tanárral: Akkor csináljuk meg mi is!« Találtunk egy katolikus plébánost, Szabolcs atyát Sopronban, akinek a segítségével el is helyezhettük az első dobozt a Szent György utcában. Dolgoztunk egy gyárnak, amely hasonló dobozok alkatrészeinek gyártásával foglalkozott, adta magát, hogy együttműködjünk. Aztán jelentkezett két cégtulajdonos, akik vállalták, hogy elkészíttetik a következő két dobozt, majd egy soproni iskola is vállalt egyet.”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető.
Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!
