hiszen egyetlen tölgy ökoszisztémája is olyan gazdag, hogy arra egy kalandfilmet is fel lehet húzni.
Mókus nyüzsög, mint egy házfelügyelő, bagoly forgatja a fejét a zaj irányába, harkály kopácsol, fülsüketítőn, mint kertszomszéd vasárnap a sövényvágóval, vaddisznó vakarózik a fa kérgével.
A bestsellerszerző Peter Wohlleben német erdész említi A fák titkos életében, hogy még egy német közmondás is született a szívós fáról: „Mit érdekli az öreg tölgyet, ha egy vaddisznó hozzádörgölőzik…” Egércsalád cincog, sikló szisszen, héja vadászik, cinikus szajkók zsűrizik a látnivalókat, a filmet áthatja valami olyan gyermeki báj, olyan derű, hogy még annak a lelkén is behegednek a sebek, aki már letett a világról a háború depresszív hírözönében.
Ennek az ökoszisztémának a legviccesebb „csínytevője” a makkzsizsik vagy tölgymakkormányos, egy – a makrofelvételeken – mókásan táncra perdülő ormányosbogár, melynek a teljes életciklusát végigkísérhetjük a négy évszak körforgásában: kikel a lárva, bebábozódik, átváltozik bogárrá, párosodik, petét rak, és élettelenül hull alá.
Ennyi. És kezdődik elölről.