A tölgy titkos élete – mozikban a természetfilmes katarzis!

Muray Gábor írása a Mandiner hetilapban

„Azon az egyetlen lépésen kívül, amit az ember születésétől haláláig meg tud tenni, és ami nem egyéb, mint a nyers élet (materia prima) megérlelése, semmi egyébnek nincsen sem értelme, sem értéke. Mindenki tudja.” Hamvas Béla írja ezt a Patmoszban, persze ez a lépés nem fizikai távolság, hanem belső átlényegülés.

Az idézetet A tölgy – Az erdő szíve mozikatarzisa után kerestem elő, a film dramaturgiai pihenőpontján lehull a hó, a film címszereplő tölgyfája körül megszűnik a nyüzsgés, a vonósok belekezdenek a Lascia ch’io piangába, a Rinaldo szopránáriájába, Lesley Garrett hangja méltóságteljesen árad a télben és a teremben, ha csak egy percre is, de átlényegülünk.

Nemcsak Händel fülbemászó áriája,

Talán pont azért, mert a bükkel ellentétben kis kolóniákban vagy akár teljesen magányosan is jól érzi magát, ráadásul napfényes helyeken, tisztások, mezők szélén van igazán otthon, általában kitűnik, feltűnik, megragadja a tekintetet.

Kisvárosunk búcsújáró helyén, a makkosmáriai kis réten több is áll, az egyik különösen szép, gyakran megállok előtte. 1731-ben egy Traub János nevű legény előtt itt, az egyik útszéli tölgynél a szenvedő Krisztus arca jelent meg. Traub később beteg lett, csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű, olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A festményt az említett tölgyfára függesztette. Szoptatós Szűz Máriának hívják ma is a helybeliek, az egyik öreg tölgy oldalán lóg, azon a fán, amelyről beszélek. Ilyenkor, ősszel különösen megrendítő meglátni az összefüggést a lombját vesztő terebélyes fa és a rajta függő csecsemő Krisztus között, az elmúlást és az új élet csodáját. 

Számtalan természetfilm épült már a körforgásra akár csak idehaza is. Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig
című alapművétől Török Zoltán Vad Magyarországáig a négy évszak – a születés és a porrá válás – a fő dramaturgiai vezérfonal, talán azért is, mert az emberre megnyugtatólag hat az elmúlásban, a krízisben rejlő remény: az újjászületés.

A tölgy - előzetes

De vissza az átlényegüléshez: Laurent Charbonnier és Michel Seydoux óriási mozivásznakra álmodott természet­filmje néma, olyan értelemben, hogy emberi szó nem hangzik el benne, mégis olyan ricsajos, mint egy délolasz bérház,

Mókus nyüzsög, mint egy házfelügyelő, bagoly forgatja a fejét a zaj irányába, harkály kopácsol, fülsüketítőn, mint kertszomszéd vasárnap a sövényvágóval, vaddisznó vakarózik a fa kérgével. 

A bestsellerszerző Peter Wohlleben német erdész említi A fák titkos életében, hogy még egy német közmondás is született a szívós fáról: „Mit érdekli az öreg tölgyet, ha egy vaddisznó hozzádörgölőzik…” Egércsalád cincog, sikló szisszen, héja vadászik, cinikus szajkók zsűrizik a látnivalókat, a filmet áthatja valami olyan gyermeki báj, olyan derű, hogy még annak a lelkén is behegednek a sebek, aki már letett a világról a háború depresszív hírözönében.

Ennek az ökoszisztémának a legviccesebb „csínytevője” a makk­zsizsik vagy tölgymakk­ormányos, egy – a makrofelvételeken – mókásan táncra perdülő ormányosbogár, melynek a teljes életciklusát végigkísérhetjük a négy évszak körforgásában: kikel a lárva, bebábozódik, átváltozik bogárrá, párosodik, petét rak, és élettelenül hull alá.

Ennyi. És kezdődik elölről.

Lemegyünk a föld alá a zsizsik lárvája után, és feltárul előttünk a gombák tejútrendszere,

És ahogy ezt az 1810-ben sarjadt óriást tépi a kora nyári vihar, egy pillanatra felsejlik a végtelennek tetsző faélet vége is, de a vibráló gombafonál másik végén már kihajt az az új tölgyfa is, amelyről majd 2230-ban forgathatnak talán filmet egy távoli generáció távoli filmesei. 

November van, lehányják koronájukat a makkosi tölgyek. „Lehányod-e / Tested porsátorát, / Hogy lángszárnyak röpítsék lelkedet?” – így Kölcsey. 

Mennyi is egy emberélet a faóriáséhoz képest? Csak egy perc, egy lépés. Nem én vagyok fontos, nem is ez az egyetlen fa, a mókus, a makk vagy a zsizsik. Hanem az átlényegülés egyetlen lépésben. „Az élet mégsem otthon, csak vendégség; az otthon túl van” – írja még Hamvas.

A tölgy – Az erdő szíve.

2022. Országszerte a mozikban

Nyitókép: Mozinet