Hiába, az élet egy álom, az álom egyfajta őrület
A kertember néha (gyakran) úgy véli, hogy a tudás a nem tudás. És hogy ez a be- és felismerés akár előnyt is jelenthet az emberré válás rögös útján.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.


„Ez a könyv azért született, hogy tisztázzam magamban, mi is történik velem az erdőn” – írja Végh Attila nemrég megjelent kötetének előszavában. Végh költői, esszéírói pályáját valamelyest ismerve azt is mondhatnám, hogy az elmúlt három évtizedben született munkái is ennek a tisztázásnak a jegyében állnak.