***
Szigethy Gábornak, a hagyaték gondozójának köszönhetően derült fény Mezei Mária Márai Sándorral való, negyvenes évek eleji, eltitkolt és reménytelen kapcsolatára, amely – bár soha egyikük sem nevezte nevén a későbbiekben a másikat – egyértelműen meghatározó volt számukra. Márai házas volt, talán inspirációt keresett az íráshoz a kor legdivatosabb színművészeivel való flörtjeiben, de Mezeivel tovább mentek, szenvedélyesen leveleztek, Krúdy nyomán óbudai kockás abroszosokban és a margitszigeti szállóban bujkáltak. A kapcsolatot Márai szakította meg, és nem sokkal később Mezei csillogó karrierje is félbeszakadt: a kommunizmusban partvonalra került, ahogy ő mondja később, „megtűrt bohóc” lett. 1948-ban a nála húsz évvel fiatalabb „senki”, Lelbach János, a rendszer számára szintén megbízhatatlan elem
leszólítja az utcán, közli Mezeivel, hogy gyerekkora óta szerelmes belé, és azért él, hogy Mezei Mária férje lehessen,
hogy rá vigyázhasson. Ma, a megelevenedő thrillerek korában már ijesztően hangzik, de Mezei ad egy esélyt a fiúnak, az esélyből hétévnyi udvarlás lesz, majd az 1955-től három éven át tartó próbaházasság után valódi házasság a sírig.
***