Kevesebb hajléktalan? Hogyan?

2019. július 17. 11:30

Győri Péter
Népszava
A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy ahol sűrűbb szövésű a szociális háló, ott kevésbé van szükség külön hajléktalan-ellátásra.

„A XXI. századi európai civilizáció kialakult normái szerint nem elfogadható, hogy emberek tömegesen éhezzenek, télen megfagyjanak; nem elfogadott, hogy emberek százai, ezrei a szabad ég alatt, vagy éppen maguk eszkábálta bódékban töltsék az éjszakáikat. Ezért az európai nagyvárosok, kormányok számos eszközzel küzdenek, hogy még a legelesettebbek, a legsérülékenyebbek is elfogadható lakhatási körülmények között élhessenek. 

Magyarország immár egy évtizede egészen sajátos úton indult el: a világon példátlan módon, kétszer is módosították az Alaptörvényt, hogy jogi eszközök, közelebbről büntető jogszabályok által szűnjön meg a látható hajléktalanság. Ennek eredménytelensége láttán ma már talán azok is belátják, hogy nem ez a megoldás, akik esetleg hittek az ilyen módszerekben. 

A tömeges, látható hajléktalanság nálunk az 1990-es rendszerváltás idején jelent meg, amikor összeomlott a korábbi bérlakás-rendszer, drasztikusan megemelkedtek a lakhatás költségei, tömegesen szűntek meg korábbi munkahelyek, százezrek veszítették el szerény egzisztenciájukat, számosan váltak földönfutóvá. A tömeges látható hajléktalanság a közvéleményt (jogosan) sokkolta. Permanens tűzoltó megoldásként évről-évre újabb és újabb szálláshelyek nyíltak – elsősorban Budapesten.

Ennek célja éppen az volt, hogy »senki ne fagyjon meg az utcán«, mindenkinek jusson legalább egy fűtött hely átmeneti krízishelyzete idejére. Azonban a piacgazdaság, vagy éppen a vadkapitalizmus kiépülésével párhuzamosan nem hogy kialakultak volna a – lakhatás biztonságát megtámogató – szociális lakáspolitika új eszközei, a tömeges egzisztenciális kríziseket megakadályozó jóléti, segítő eszközök, intézmények, de még a meglévő biztosítékok is – folyamatosan – megszűntek. A hajléktalan-ellátás mindezen hiányok gyűjtőhelyévé, pótszerévé vált.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én még soha, sehol nem tudtam olyan nagyvárosban járni Európában (más kontinenshez nem volt szerencsém), ahol ne lett volna hajléktalan.

A probléma összetett, és messze nem "csak" lakhatási. Hanem foglalkoztatási, iskolázottsági, szocializációs, családjogi, egészségügyi és addiktológiai, valamint kriminalisztikai is.

Csak olyan megoldás lehet hatékony, amely képes komplexitásában kezelni a jelenséget. Mert addig hiába biztosítunk lakhatást ezeknek az embereknek, amíg az egyéb járulékos hátrányaikat meg nem szüntetjük.

Van példa működő módszertanra, például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat praxisában.

Birmingham- fényes nappal, koszos, retkes, falfirkás gyalogos aluljáró: egy ember, talán nő fekszik rongyos, koszos vackain úgy, hogy szűkös mellette elmenni. Senkit nem érdekelt.

"ahol sűrűbb szövésű a szociális háló, ott kevésbé van szükség külön hajléktalan-ellátásra"

Nem értem a felvetését. A hajléktalan-ellátás a szociális háló része.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés