A szabadegyetem minden évben foglalkozni szokott a román-magyar viszony aktuális helyzetével. Az esemény közösségi oldalán is ez áll: „A harminc évvel ezelőtt megfogalmazott – még ma is időszerű – célt tartjuk szem előtt: őszintén, nyíltan, kötetlenül beszélgetni az országaink társadalmi átalakulási folyamatát kísérő problémákról.” Ön hogyan értékeli a két ország jelenlegi kapcsolatát?
Ugye most harmincéves a közép-európai együttműködés, és ezen belül a magyar-román kapcsolatrendszer is. Ez a kapcsolat az egyik legnehezebb kétoldalú viszonya Magyarországnak. Magyarország eldöntötte, hogy Közép-Európát akar építeni,
hiszen sokkal több dolog van, ami összekapcsol bennünket, mint ami elválasztana.
Románia némileg hezitál, hogy részt vegyen-e ebben a közép-európai együttműködésben. Mi építjük a V4-et, itt a Három Tenger Kezdeményezés, a Bukaresti Kilencek együttműködése. Ezek mind nagyon fontos térségi együttműködések, de Románia mintha csak fél szívvel venne részt ezekben.
A kétoldalú kapcsolatok különösen az elmúlt hetekben váltak nagyon labilissá, hiszen felerősödtek azok az erők, akik megosztottságot, etnikai békétlenséget szítanak Romániában. Az úzvölgyi incidens volt a legbrutálisabb, amikor erőszakkal hatoltak be az Osztrák-Magyar Monarchia katonáinak temetőjébe. Úzvölgyében a csőcselék rendkívül súlyos politikai indítékból követett el kegyeletsértést, mindezt a román hatalomnak egyáltalán nem hallgatólagos támogatásával. Ezek az incidensek nagyon aggasztóak, és azt jelzik, hogy harminc év után is súlyos problémákkal terhelt a magyar-román viszony. Nekünk mégis meggyőződésünk az, hogy a román viszonylatra is áll: sokkal több a közös érdek, ami összeköt minket, mint ami szétválasztana.