pár hónapja felébredtem és arra gondoltam: biztonságos-e még számomra Hollandia?
Megdöbbentett, hogy erre gondoltam. Nem akarok elmenni, de ha el kell mennem, mert már annyira rossz a helyzet, hogy nem maradhatnak itt zsidók, akkor a hajó kapitányának utolsóként kell elhagynia a süllyedő hajót”.
***
Az eddig hallottak megdöbbentőek. Nem csak a fizikai támadásokról való konstans beszámolók és a félelem általános érzése, de a holland társadalom szemem előtt zajló szétmállása is, melyről a nemzetközi médiában keveset lehet olvasni. De valóban a bevándorlók követik el ezeket a támadásokat? Nem lehetséges, hogy a szélsőjobboldalnak is köze lehet az esetekhez? Kérdéseimre interjúalanyaim egyértelmű választ adnak.
A megtámadott aktivista, Michael Jacobs szerint „[a bevándorlók gondolkodásának] része az antiszemitizmus. Számukra ez természetes. Az arab nyelvű országokban, ahol az iszlám az uralkodó vallás, nagyon gyakori az elképzelés, hogy a zsidók gonosz emberek. Ez számukra természetes gondolat”. Rob Kern hasonlóan látja a helyzetet: „Nagyon is köze van a bevándorláshoz. 2015 után 100 ezer migránst engedtek be, akik hozták a családjaikat. Azóta egyre rosszabb”. S a fentiekkel lényegében egyetért Jacobs főrabbi is – noha hozzátette, hogy nem szabad általánosítani. A rabbi így fogalmaz: „Antiszemiták-e azok az emberek, akik Szíriából érkeztek? Igen. Igen, azok. Volt egyszer itt a lakásomban egy szíriai menekült, és elmesélte nekem, hogy
őt abban a tudatban nevelték, hogy zsidókat kell ölni.
De nem tudta, hogy mik a zsidók: emberek, állatok vagy dolgok? Ilyen értelemben nem volt antiszemita, hanem olyan környezetben nevelkedett, ahol egy bizonyos módon tekintenek a zsidókra, mint ahogyan a nőkre is eszközként tekintenek. Így nevelték őket”.
Amennyiben valóban a bevándorlás a probléma egyik fő oka, akkor talán az oktatással – a tolerancia és elfogadás holland hagyományának átadásával – lehetne javítani a helyzeten? Jacobs rabbi bizakodó ezen a téren: „Akár szívesen látjuk őket Hollandiában, akár nem, de azt kell mondanunk: ha itt akarsz lenni, el kell fogadnod a multikulturális társadalmat, hogy a nők nem eszközök, és hogy Hollandiában mi tiszteljük egymást, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet”. Pinto professzor azonban tömören felel kérdésemre, miszerint lehet-e az oktatással javítani a helyzeten: „Nem hiszem. Azok, akik ebben bíznak, semmit nem tudnak az iszlámról, semmit sem tudnak a Koránról, semmit sem tudnak a marokkói és török bevándorlók mentalitásáról”. Rob Kern is summásan utasítja el a feltevést: „A második és harmadik [hollandiai] generáció, amelyik mecsetbe járt, még rosszabb, mint az első”.
***
A fentiek után már csak egy kérdésem maradt. Vajon tapasztalható-e támogatás a holland zsidó közösségben Magyarország migrációs politikája iránt, vagy a liberális társadalom berkeiben szocializálódott zsidók elutasítják a határkerítést és a tömeges bevándorlás korlátozását?
Először a megtámadott éterem tulajdonosát kérdezem. „A fal a legjobb megoldás, mi is ezt csináltuk Izraelben. Mikor falat építettünk, az egész világ tiltakozott, de ma már Ausztrália, Ausztria és Dánia is falat épített vagy lezárta a határait” – vágja rá rögtön Bar-On. Hasonló véleményen van Pinto professzor is:
„Tetszik a fal, és jó a zsidóságnak is”.
Szerinte minél kevesebb muszlim van egy országban, annál jobb a zsidóknak. „Úgyhogy teljesen egyetértek, ez az egyedüli megoldás”. Majd hozzáteszi: „Csodálom a magyar kormányt és a miniszterelnököt, aki ki meri mondani az igazságot, amire a legtöbb politikus nem képes!”
Végül Rob Kernnek, a magyar-zsidó pszichológusnak teszem fel a kérdést. „A fal jó döntés volt a zsidóság, Magyarország és Európa számára is” – feleli, majd befejezi kávéját, és készülődni kezd. Rövidesen vissza kell térnie Hollandiába feleségével. A fentiek alapján biztos vagyok benne, hogy nagyobb biztonságban érezték magukat Budapesten.