Felvidéki magyarság

Nem leszek turista a saját szülőföldemen! – Gubík László a Mandinernek

2019. április 24. 07:40

Nyíltan vállalta, hogy felvidéki magyarként felvette a magyar állampolgárságot, s ezzel elveszítette a szlovákot – ez azonban csak még inkább elkötelezte őt a magyar nemzeti aktivizmus mellett. Gubík Lászlóval, a Via Nova – Új Út elnökével, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársával, a MartFeszt főszervezőjével beszélgettünk a felvidéki szlovák és magyar politikáról, a magyar közösség legégetőbb kihívásairól és a rájuk adható válaszokról.

Nehéz bármit hozzáfűzni a szlovákiai „himnusztörvényhez”, de azért mi próbáljuk meg. Az elmúlt években mintha jelentkeztek volna javulásra mutató jelek a két nemzet viszonyában, erre most büntetni akarják, ha elénekeljük a himnuszt. Meglepő ez a fordulat?

Számomra egyáltalán nem. A gazdasági együttműködés és a migránsválság okozta civilizációs fenyegetettség ugyan közelebb hozta egymáshoz a két országot, aminek őszintén örülök, de a kényes témák megoldásától – ha úgy tetszik –, az igazán mély szövetségtől, azért még messzebb volnánk.

Száz éve ugyanaz a helyzet. Jogfosztást jogfosztás követ. Trianon, kitelepítések, Benes-dekrétumok, nemzetiségi jogok változó szintű korlátozása, majd állampolgársági törvény, himnusztörvény és még hosszú a sor. Csoda, ha ilyen körülmények között renitens a felvidéki magyarság? Mikor kerülhet végre tiszta víz a pohárba?

A kicsinyesség sajnos természetes velejárója a mindenkori szlovák politikumnak. Mégis mi szükség van a 21. században jogfosztó dekrétumok megerősítésére, az állampolgárság felvételének vagy a nyelvhasználat kiterjesztésének korlátozására, nemzeti jelképek kitűzésének vagy a himnusz éneklésének büntetésére? Magabiztos politikai közösség ilyet egyszerűen nem tesz. Arra kéne ráébredni, hogy

sokkal több dolog köt össze minket, magyarokat és szlovákokat, mint ami elválaszt.

Ez az egymásra utaltság vonatkozik egyébként az egész visegrádi térségre. Ha az európai politikai térképet nézzük, akkor ez ráadásul hatványozottan igaz. Ezért is káros a szűk látókörű nacionalizmus, ami a „himnusztörvényben” is testet ölt. 

Mit tehetnek a felvidéki magyarok?

A felvidéki magyar politikum egyik legfontosabb feladata épp az, hogy ezeket a görcsös félelmeket a szlovák partnerekben levetkőzze. Na nem úgy, hogy lemond a magyar közösség jogos követeléseiről, enged belőlük vagy szőnyeg alá söpri őket. Az nem érdekképviselet, az opportunizmus. Ez a „bugárizmus” útja. A mi utunk más. A mi dolgunk az, hogy ráébresszük a szlovák döntéshozókat és véleményformálókat, hogy ami nekünk jó, az nekik is az. Lehet, hogy ezt kezdetben öt és fél pozsonyi értelmiségi fogja csak fel, de törekedni kell nem csak az érdek, de az értékazonosságra is a lehetséges partnerekkel. Ilyen közös értékek például egy közép-európai politikai erőtér megteremtése, az ebben élő nemzeti közösségek komfortérzetének növelése, a gazdaságélénkítő és családtámogató politika, a közös keresztény gyökerek és az életformánk biztonságának megőrzése. Ez Esterházy János politikai hagyatéka is, aki halálra ítélése és börtönévei alatt is a magyar-szlovák testvériség fontosságát vallotta. Nekünk ezt kell hirdetnünk, nekik pedig ezt kell felfogniuk. Embert próbáló feladat, de hosszútávon csak ennek van értelme. 

A Most-Híd magyar képviselői közül többen is megszavazták a törvénymódosítást. A magyarázat nem váratott magára sokáig, mégis mintha problémás lenne bármilyen elfogadható indoklást adni arra a tényre, hogy miként sikerült egy a magyar himnusz éneklését szankcionáló törvényt megszavazni. 

A himnusztörvény

tökéletesen megmutatta, kik is Bugárék valójában.

Annak megszavazását először azzal magyarázták, hogy koalíciós partnereik átverték őket, majd választóiktól való sűrű bocsánatkérés mellett a kormányból való kilépésüket helyezték kilátásba a törvény hatályba lépése esetén, aztán nagy mellénnyel bizonygatták, hogy szakértői vélemények szerint nem is büntethető a himnuszéneklés, legújabban pedig Andrej Kiska köztársasági elnök vétója felett méltatlankodnak. Szakértelemnek álcázott kivagyiság, koalíciós partnerségnek leplezett gazdasági érdekszövetség, kisebbségi jogvédelemnek hazudott tehetetlenség. 

Mi várhat ezek után a Most-Hídra? Elképzelhető, hogy a történtek után is reális esélyekkel indul majd a következő választásokon? Milyen a közhangulat a kérdés kapcsán?

Nem szerencsés árulózni, de az alkalmatlanságra rá kell mutatni. A felvidéki magyar ember egyszerűen többet érdemel Bugár Bélánál és társainál. A pártelnökről már elmondták a választók a véleményüket a márciusi államfőválasztáson. Remélem, a májusi EP-választáson a pártjáról is el fogják, és akkor új időszámítás kezdődhet a felvidéki magyar politikai életben.

A „himnusztörvény” elfogadása után mit tehet most a Magyar Közösség Pártja úgy, hogy közben nem parlamenti párt?

Az MKP a himnuszbotrány kapcsán petíciót indít a nemzeti közösségek szimbólumainak szabad használatáért, segíti a „Himnuszom a szabadságom” polgári kezdeményezést, ami május 5-re a pozsonyi parlament elé szólítja az értelmetlen büntetések ellen tiltakozókat. A párt otthont ad a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) jubileumi kongresszusának, és EP-listáját olyan jogászok erősítik, akik részt vállaltak az őshonos közösségek lakta európai régiók gazdasági esélyegyenlőségét megcélzó új Minority Safe Pack kidolgozásában.  Én nyilván elfogult vagyok, de

nem kérdés, melyik politikai erő gondolja komolyan a magyarság és a felvidéki régiók érdekképviseletét,

és ismét csak remélni tudom, hogy ez megmutatkozik az EP-választások eredményében is. Ha valamikor, hát most igazán szükség van arra, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba a felvidéki magyarok.

Mint a Via Nova – Új Út elnevezésű szervezet elnöke, hogyan látod a jelenlegi politikai helyzetet a Felvidéken? 

A Via Nova a múlt hónapban több mint 30 polgári társulásból álló ifjúsági szövetséggé alakult. Jelen vagyunk a felvidéki közélet minden területén és minden régiójában. Határozott céljaink a magyar óvoda-és iskolaválasztás népszerűsítése, az identitáserősítő rendezvények szervezése, a magyar fiatalok gyermekvállalásának és családalapításának ösztönzése, a fiatal vállalkozók támogatása és a tehetségek felkarolása. Idén elindítjuk felvételi kérelmünket az Európai Nemzetiségek és az Európai Kereszténydemokraták ifi ernyőszervezeteihez is, és részt veszünk az új Minority Safe Pack felvidéki aláírásgyűjtésében. A széttöredezett felvidéki magyar politikai palettán a Magyar Közösség Pártjában látjuk az egyetlen közösségileg elkötelezett politikai szereplőt, ezért tagjaink hagyományosan indulnak az MKP EP-listáján, és nem titkolt szándékunk, hogy kis vérfrissítésként a párt utánpótlásában is meghatározó szerepet játsszunk. 

Zuzana Caputovát köztársasági elnökké választották. Tett gesztusokat a magyarok felé, ez szimpatikus, bár láttunk már karón varjút. Mit várhatunk?

Kampányában nagyon ügyesen lovagolta meg azt a társadalmi közhangulatot, ami az újságíró gyilkosság óta úrrá lett a szlovák politikai közegen, és az ismeretlenségből vált a köztársaság első emberévé, ráadásul meggyőző fölénnyel. Tény, hogy magyarlakta vidékeken is tartott fórumot, ahogy az is, hogy magyarul is megköszönte a rá leadott szavazatokat, és egy magyar tanácsadó alkalmazását is megígérte a hivatalában. Sokkal többet vezető szlovák politikus eddig ennél nem tett, de én óvakodnék az elnök asszony egekbe magasztalásától, ugyanakkor liberális kalitkába zárásától is. Mindkettő visszaüthet ugyanis. A kampány az kampány. Várjuk ki, mit hoz a valós politikai tevékenysége, és reméljük, hogy ez nem jelent veszélyt a visegrádi négyek együttműködésére. Mert hogy lesz, aki ebbe az irányba csábítsa, abban biztos vagyok. Mi legyünk ügyesebbek!

Mire számíthatunk az EP-választások kapcsán a Felvidéken?

Szlovákiában legendásan alacsony a választókedv az európai voksoláson: öt éve alig volt több 13%-nál. Ez a fegyelmezett választói bázissal rendelkező pártoknak kedvez, hiszen ilyenkor egy jó mozgósítással erejükön felül is teljesíthetnek. A progresszívek előretörése, a Kotleba-féle szélsőségesek rendszerellenessége és a tavalyi újságírógyilkosság óta a kormánypártokkal szemben uralkodó közhangulat okán akár 20% fölötti is lehet a részvétel, de ez még mindig nem túl magas szám ahhoz, hogy magyar induló ne rúgjon labdába.

Ami jó eséllyel kijelenthető: a legerősebb kormánypárt megnyeri a választásokat, de veszíteni fog mandátumainak számából. A liberálisok és radikálisok erősödni fognak. A választások eredménye pedig megmutatja a jövő tavasszal esedékes parlamenti választások előtti erőviszonyokat is. Jelen állás szerint a kormánykoalíció bukásra áll, és az emberek

jövőre vagy meggyőző erővel elsöprik a Smert és szövetségeseit, vagy Ficóéknak új és több partnerre lesz szüksége a kormányalakításhoz.

Izgalmas lesz figyelni, hogy a pártelnök Ficóval vagy a miniszterelnök Pellegrinivel az élen indulnak-e harcba, illetve azt is, hogy a konzervatív liberális Sulík vagy a progresszív csapatból kiváló és saját pártot alapító Kiska lesz-e az első számú kihívó. Ami a magyar térfelet illeti, a képlet egyértelmű: Meg kell tartani az európai képviseletet, és csapást kell mérni a sokszorosan leszereplő Most-Hídra. Ezután nyílhat esély egy új modus vivendi kialakítására, ami meghatározza a jövő évi parlamenti választásokon való indulás formáját is.

Mi az EP-választások tétje?

A májusi választások tétje egyértelmű. A józan ész Európáját akarjuk vagy egy bizonytalan kimenetelű társadalmi kísérletre szavazunk. A Kárpát-medence pontosan látja a helyes irányt, ezért is bízom benne, hogy az öt évvel ezelőttinél is erősebb választói felhatalmazást kap a magyarországi kormánypártok és a határon túli magyarság szövetsége. Jó volt látni, ahogy az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarok képviselői vállvetve küzdenek a nagy európai politikai színtéren. Ennek így kell maradni a jövőben is!

Hogy látod a Fidesz és a Néppárt közti konfliktust?

Személy szerint egyre inkább úgy látom, hogy az új társadalmi törésvonalak elhomályosítják a hagyományos pártcsaládok mentén történő politikai szerveződéseket. Ez valahol természetes. Új kihívások új politikai helyzeteket teremtenek. A Néppártnak a jelenlegi értéksemleges, magát a centrumba pozicionáló politikájával meg vannak számlálva a napjai.

Az ember vagy megtölti az üres flakont, vagy kidobja és új után nyúl.

Na de, egyelőre választásokat kell nyerni. A szövetségkötések és jövőképalkotások ideje azután jön.

A Felvidéken tízévente 50 ezer magyarral kevesebb van. Nem túl derűs jövőkép. Milyen okok állnak a háttérben a természetes fogyáson túl?

A természetes fogyás és az elvándorlás ugyanúgy sújtja a többségi nemzetet, mint a felvidéki magyarságot. A szlovák fiatalok Prágát, Brünnt és Bécset választják, a felvidéki magyarok pedig Budapestet. Ez valahol természetes. Egy egyetemista arra megy, ahol több tudást szívhat magába, egy munkavállaló pedig arra, ahol jobban megfizetik. A felvidéki magyar intézmények és vállalkozók feladata az, hogy olyan életkörülményeket teremtsenek, hogy az egyetemistáink és munkavállalóink hazajöjjenek. Budapest helyett Gömörben alapítsanak céget, egy multi ügyfélszolgálata helyett valamelyik magyar cég dunaszerdahelyi fiókjában dolgozzanak, és az értelmiségi pályán egy komáromi oktatási intézményben, rimaszombati civil szervezetben vagy somorjai kutatóintézetben induljanak el. Munkahelyem, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ilyen hosszútávú tervek és programok megvalósításában segíti a kárpát-medencei magyar közösségeket. A magyar kormányzat tehát partner mindebben, sőt

Budapest átvette Pozsony feladatait is.

Az egyiknek ugyanis fontos, hogy maradjon Szlovákia déli járásaiban magyar élet, a másik ebben száz év tapasztalatai nyomán, inkább ellenérdekelt. Ezért fontos, hogy most, amikor jobban érződik a magyar kormányzat törődése, mint valaha, életképes ötletekkel álljunk elő. Mert helyettünk senki nem tudja megfogalmazni megmaradásunk és gyarapodásunk feltételeit. Egy modern kori felvidéki reformidőszak megfordíthatja az asszimilációt és lelki megújulást is hozhat. De ahhoz modern kori Széchenyik kellenek!

Te nyíltan vállaltad, hogy felvidéki magyarként felvetted a magyar állampolgárságot, s ezzel párhozamosan elveszítetted a szlovákot. Értek atrocitások ennek kapcsán? Várható, hogy valaha is módosítani fogják a vonatkozó törvényt?

Az állampolgársággal kapcsolatos kálváriánk taglalása szétfeszítené az interjúnk kereteit. De egyszer biztosan megírom majd a teljes történetet. Remélem, vidám vége lesz! Társaimmal az elmúlt nyolc évben minden lehetséges fórumon elmentünk a végsőkig. Pereskedtünk a pozsonyi legfelsőbb bíróság előtt, tárgyalta ügyünket a kassai alkotmánybíróság és foglalkozott beadványainkkal a strasbourgi emberi jogi bíróság is. Minden erőfeszítése ellenére nem sikerült kiharcolni a magyar és más állampolgárság retorziók nélküli felvételének lehetőségét Szlovákiában, de nem olyan fából faragtak, hogy ez elkeserítsen. A probléma legalább annyira politikai, mint jogi, sőt! Ha olyan helyzet áll elő, ami megszüli a politikai akaratot, akkor megoldódhat ez a kérdés. Addig annyi a dolgunk, hogy forrón tartsuk a témát.

Jó lesz egyszer kiharcolni, hogy jogi értelemben véve ne csak turista legyek szülőföldemen.

Megalapítottad az Esterházy Akadémiát. Hiánypótló volt. Miért Esterházyt választottátok névadótokul, mi van mögöttetek és mik a céljaitok?

Az akadémián a közéleti ambíciókkal rendelkező felvidéki fiatalokat karoljuk fel, akiket kétéves képzés során felkészítünk a véleményformálói, politikai, elemzői, újságírói, televíziós és rádiós pályára, illetve olyan készségfejlesztő tréningeket nyújtunk számukra, amelyek az élet bármely területén előnyükre válnak.

A célunk, hogy utánpótlást nyújtsunk a felvidéki magyar intézményrendszer számára,

és olyan növendékeket neveljünk, akik a maguk szakterületén közösségünk vezetői lesznek. Az oktatás Esterházy János politikai örökségének szellemiségében történik egy olyan időszakban, amikor az elmúlt száz év talán legkiemelkedőbb felvidéki személyiségének boldoggá avatási pere is elkezdődött. Nem túlzás tehát, hogy történelmet írhat, aki az Esterházy Akadémiára jelentkezik.

A Felvidék egyik legnagyobb magyar fesztiváljának, a MartFesztnek, vagy a főszervezője. Mire számíthatunk az idén?

A legnagyobb nóvum a vadonatúj környezet lesz. Martoson ugyanis rendezvényliget és népfőiskola épül, melynek első, már működő létesítménye az Esterházy Akadémia. Épül azonban mellette más is: nagyszínpad, amfiteátrum, jurtakör, családi kalandpark, vízi tanösvény, csónakház, tánccsűr és sportpálya várja majd a hozzánk látogatókat. A MartFeszt így már csak egy rendezvény lesz egy egész évben működő kulturális és szellemi otthon eseményei közül. Ám mégiscsak mind közül az első, tehát érdemes benézni idén is, július 3-7. között. Várunk mindenkit szeretettel!

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/147056

Ajánljuk még a témában