Világviszonylatban is releváns lett a magyar álláspont – Szánthó Miklós a Mandinernek

2019. március 26. 12:16

Írta: Kereki Gergő
Az Orbán-kormány az ország formális „súlyán” túlmutató politikai szereplővé kezd válni – mondja Szánthó Miklós a Mandinernek. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint az MCC migrációs konferenciája katalizálhatja az elkövetkező időszak bevándorlásról szóló gondolkodását, az Orbán által szorgalmazott schengeni belügyminiszterekből álló testülethez pedig uniós szerződésmódosításra lehet szükség. Interjúnk.

Véget ért az MCC nemzetközi migrációs konferenciája. A téma legnagyobb nemzetközi szakértői, politikusok, újságírók, filozófusok jöttek el Budapestre. Hogyan értékeli a rendezvényt?

Bár a cinikus mondás úgy tartja, „ha nem tudunk megoldani egy problémát, alakítsunk egy bizottságot, vagy tartsunk róla konferenciát”, az MCC által szervezett esemény ennek a száznyolcvan fokos ellenkezőjét bizonyította be. És ezt nem az mondatja velem, hogy a rendezvénynek az Alapjogokért Központ is partnere volt, hiszen az érdem egyértelműen a szervezőké, illetve azé a széles szellemi holdudvaré, amely most a bevándorlás és általában a multikulturalizmus hódító őrületével szemben a „józan ész” álláspontja mellett kiállt. A fenti cinikus mondás szerintem éppen a humán területek balliberális megközelítésére igaz: azaz amikor valóban bülbülszavú tudományoskodással, felesleges szcientifizmussal tesznek a nagyközönség számára – szándékoltan – érdektelenné egyes témákat. A migrációs konferencia mindettől kifejezetten mentes, viszont őszinte volt: a békével szemben az igazságot választotta a tömeges bevándorlásról szóló globális vitában. Ezt leginkább a nyugati előadók élvezték, hiszen a hazájukban megszokott preventív cenzúra világából

egy olyan országba csöppentek, ahol még létezik szólásszabadság.

Ennek is köszönhetően nem csak egyféle „hub”, csomópont lett a konferencia, hanem katalizálhatja is az elkövetkező időszak bevándorlásról szóló gondolkodását és politikáját.

Kijelenthető, hogy nemzetközi viszonylatban Magyarország és Budapest lett a bevándorlásellenes tábor egyik legfontosabb központja?

Európai viszonylatban mindenképp, de ha az ENSZ migrációs paktuma körüli vitákat elnézem, világviszonylatban is releváns lett a magyar álláspont. Egész egyszerűen bevándorláspolitikában – és ezen keresztül egyébként sok más kérdésben is – számít az, amit Budapest mond. Vannak, bár egyre kevesebben, akik ezt a tényt tagadják vagy jelentőségét csökkenteni igyekeznek. Mások elismerik ugyan, hogy

az Orbán-kormány az ország formális „súlyán” messzemenőkig túlmutató politikai szereplővé kezd válni,

de arra igyekeznek rámutatni, hogy ez a politizálás „negatív”, valaminek az ellenében, valaminek a tagadásával jön létre. Csakhogy ez az álságos politikaértelmezés nem veszi vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a „barát” és „ellenség”, a „mi” és az „ők” – és sok esetben az „igazság” és a „békesség” – kategóriái bármilyen, a közösségi élethez kapcsolódó tevékenységnek, így a politikának is az alapvető bináris kódjai, értékduáljai.

Nem azzal van tehát a gond, hogy a magyar kormány a bevándorlással kapcsolatos álláspontját valaminek az ellenében határozza meg, ez teljesen egészséges dolog. A probléma éppen azzal van, hogy a progresszió hazai és nemzetközi erői természetellenesnek tartják a „mi” és az „ők” közötti különbségtételt. Azt mondják, a történelem abba az irányba „halad”, hogy az ezen kategóriákat, például az egyes nemzeteket egymástól elválasztó, elvont és fizikai határokat le kell bontani, végső soron a hagyományos, többségi identitásokat el kell porlasztani – melyhez az akár illegális, akár legálissá címkézett migráció kézenfekvő eszköz. A magyar kormány ezzel a bornírt gondolkodással szemben lép fel, láthatóan elég sikeresen, ami egyben tagadhatatlanul frusztrálja a nyílt társadalmat és multikulturalizmust a haladás jó irányának tartó balliberális oldalt Európa-, és világszerte.

Orbán Viktor a konferencián elmondott beszédében azt is említette, hogy „az Európai Bizottságtól el kell venni a migráció és a határvédelem jogát, és létre kell hozni a schengeni övezet belügyminisztereiből álló testületet, amely választ ad a migráció kérdésére". Mit gondol erről a javaslatról, jogilag kivitelezhető?

Nagy valószínűséggel ehhez szerződésmódosításra, de legalábbis a Bizottság drasztikus hatáskörcsökkentésére lesz szükség. Sőt, szerintem

szükség lenne a Bizottság egyéni és kollektív jogi felelősségrevonhatóságának megteremtésére is:

az nem működik, hogy tagállamok ellen indítható például jogállamisági eljárás, de a Bizottság ellen nem, melynek tagjai jogi értelemben egyenként is mentesülnek minden felelősségre vonhatóság alól.

Ez alapvetően óriási feladat, de tekintetbe véve, hogy az EP-választás után nagy valószínűséggel valóban elkerülhetetlen lesz az Unió működési alapjainak áttekintése, illeszkedik a „nagy képről” folyó európai diskurzusba. Alapvetően Emmanuel Macron is arról írt, hogy neki kell állni a dolognak, meg kell nyitni az alapszerződéseket, mert az Unió jelen formájában fenntarthatatlan, ezt már én teszem hozzá. Az álláspontok persze gyökeresen eltérőek. A fent is említett „haladárok”, akik a további integráció és föderáció irányába vinnék el az EU-t, a bevándorlást végső soron egy eszköznek tekintik az Európa-, majd a világkormányzás felé. A gond az, hogy ez nem valamiféle hagymázas összeesküvés-elmélet: múlt héten Gyurcsány Ferenc beszélt erről, de kísértetiesen hasonlókat írt a nemzetek képlékeny mivoltáról és a globális nyílt kormányzás elközelgéséről Soros György és Karl Popper is. Az ezzel ellentétes oldalon lévők – például a Bizottság hatáskörcsökkentésével – abba az irányba tolnák az Uniót, ami eredetileg volt: gazdasági integráció igen, politikai unió nem. Az e kettőt elválasztó vékony határmezsgye megtalálásáról szól már végső soron hosszú évek EU-vitája. Az viszont bizonyos – bár ezt is sokan félreértik –, hogy az Európai Unió önmagában nem cél, hanem eszköz, hogy Magyarország érdekét és jólétét szolgálja.

Ön is felszólalt a konferencián. „Az európai migrációs vita felszíne alatt sokkal mélyebb konfliktusok is találhatók” – mondta. Milyen konfliktusokra gondolt? Miért éppen a migráció kérdése hozta ezeket felszínre?
 
Még mélyebb, vagy a bevándorlás „puszta” kérdésén még inkább túlnyúló törésvonalak osztják meg Európát és az EU-t, mint amelyekről az előbbiekben már szó esett, de talán azoknál is, melyek szemmel láthatóak. És ezekről, ilyen vagy olyan politikai és történelmi okok miatt, a nyugati mainstream politikai elit korábban nem tartotta fontosnak, hogy beszéljen, mára pedig a politikai korrektség miatt szőnyeg alá kell, hogy söpörje e vitákat. Mik azok az „európai értékek”, „uniós standardok”? Mi a „demokrácia” vagy a „jogállam” fogalma? Csak a társadalmi sokszínűséget és a bevándorlást támogató liberális politikai rendszerek lehetnek demokráciák vagy

élhetünk demokratikusan, de liberalizmus nélkül is?

Az világos, hogy legyen szó akár korábbi, akár mostani, akár legális, akár illegális bevándorlásról, alapvetően arról vitázunk, hogy szeretjük-e, akarjuk-e a multikulturális modellt Európában, működik-e, jó-e ez egyáltalán. Ha multikulti és bevándorlás, más néven „szervezett lakosságmozgatás”, akkor pedig nem kerülhető meg az állami szuverenitás kérdésköre, melynek a lakosság etnikai összetétele az egyik lába. Utóbbi „megkeverése” tehát erősen érinti az államnak, mint főhatalmat gyakorló entitásnak a kategóriáját, és ezen keresztül természetesen az európai integráció további menetét is – hiszen szuverén országok nélkül mégiscsak könnyebb létrehozni az Európai Egyesült Államokat. Ha pedig szuverenitás, akkor természetesen szó van nemzeti identitásról is, melynek a megkérdőjelezésén, viszonylagossá tételén szintén erősen dolgoznak. Addig akarják hígítani a többségi kultúrát, míg „elfogadhatóvá” nem válik a bevándorolt kisebbségeknek, miközben folyamatosan „érzékenyítik" a többségi társadalmat, hogy történelmileg érezze kínosnak, kirekesztőnek, ezért ne vallja meg saját értékeit, kultúráját. Például a keresztény gyökereket és kulturális hátteret, mely Európában – akár akarjuk, akár nem – egybefonódik az állami léttel és a nemzeti önazonossággal. Ez a keresztény háttér pedig, már amennyiben megvallják, összeegyeztethetetlen a bevándorlás „fő vallásának” számító iszlámmal: vagy templom, vagy mecset. Lehet, hogy egy érzékenyítő Coca-Cola-reklámban megfér egymás mellett a kettő, de a valóságban nem.

A helyzet azonban még groteszkebb. Azok, akik a keletről nyugat felé, délről északra történő globális migrációs folyamatokat úgy általánosságban pártolják, azok hevesen ellenzik a széles értelemben vett „nyugati civilizáció” önerőből történő népességbővülését, mert úgy tartják, hogy a „fehér embernek” a legnagyobb az ökológiai lábnyoma, tehát az a leginkább környezettudatos magatartás, ha köreikben kevesebb gyermek születik és a kieső születésszámot humánimporttal pótoljuk. Ennek elsődleges szabályozási eszköze pedig az abortusz, illetve annak minél szélesebb körben történő liberalizációja. És egyáltalán nem kell meglepődni azon, hogy ugyanezen, a nyílt társadalmat favorizáló emberi jogi fundamentalista kör küzd a drogliberalizációért, az aktív eutanázia szintén szélesebb körű legalizálásáért, a homoszexuálisok házasságkötési jogának kiszélesítéséért és a genderelmélet termékeinek jogszabályba foglalásáért is. Mindenért tehát, amiből nem fakad élet. Világnézetek harca is ez egyben tehát, ezért nem feledhető Robert Schuman egykori mondása:

Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

És mit szólsz ahhoz, amit Szántó Miklós mondott?

Tetszik amikor valaki hirtelenjében csak személyeskedésre képes.

Általában ilyen komoly "érveik" vannak. A politikusaiknak is. Aztán meg őrjöngenek, és nem értik, hogy miért tartanak ott, ahol vannak.

"Élhetünk demokratikusan, de liberalizmus nélkül is?"

Csak úgy! Illetve mindenféle címke nélkül. A világ akkor kezdett meghülyülni, amikor felcímkézték a demokráciát, lásd. "szocialista demokrácia". Nos ennek a folytatása a "liberális demokrácia".
A demokrácia lényege pontosan az lenne, hogy csak a démosz ( a nép) számít. Ha abból egy politikai csoport ki akarja sajátítani, onnantól vége van a demokráciának! Szerintem a polgári oldal is kétségbeesésében találta ki az "illiberális demokráciát", válaszul arra, hogy a liberálisok magukhoz akarják ragadni, ami onnantól kezdve, értelemszerűen diktatúra. Ez van ma nyugaton. Liberális diktatúra!
Tessék szépen visszatérni a gyökerekhez: a címke nélküli DEMOKRÁCIÁHOZ!!!!!!!

Teljesen szinkronban vannak a dolgok.

A cikkhez ennyi az értelmezés? Óvoda.

Na, ki vele, mit tudsz? Ezek szerint te előbbre tartasz, mint az eu parlamentben lévők. :))

Persze. Érthető volt részedről.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés