A rendszerellenesek győztek Szlovákiában

Mózes Szabolcs (Pozsony) elemzése

Ezúttal nem lőttek mellé a közvélemény-kutatók, a szlovákiai közvetlen államfőválasztás 1. fordulóját Zuzana Čaputová nyerte 40,6%-kal. Čaputovát az egy éve alapított Progresszív Szlovákia nevű párt indította, két hónapja még 10% alatti támogatottságot mértek neki, ám februárban rakétarajtot vett. Legfőbb jobboldali riválisa, Robert Mistrík visszalépése után már az első kör abszolút esélyese volt, és a várakozásoknak megfelelően szerepelt. Čaputová sikeresen lovagolta meg a tavalyi újságíró-gyilkosság utáni elégedetlenségi hullámot –

a több mint egy évtizede kis megszakítással kormányzó Robert Fico csapatával.

A második helyen a kormányzó Smer jelöltje végzett (18,7%). Maroš Šefčovič az Európai Bizottság alelnöke, ám Szlovákiában a kampány kezdetéig kevesen ismerték. Šefčovič csak januárban jelentkezett be a versenybe, a késői rajt mellett két tényező is ellene játszott. Az ellenzéki választók Robert Fico jelöltjét látták benne, míg a Smer szavazóinak egy része egy unalmas liberális brüsszeli eurokratának tartja.

A harmadik, első nem továbbjutó helyen Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság bírája végzett 14,4%-kal. Harabin sikeresen adta elő az anti-establishment, lázadó, független jelöltet, miközben egész életében a rendszer része és alakítója – pontosabban deformálója – volt. A '80-as években kommunista bíró, a '90-es években a rosszemlékű Vladimír Mečiar kiszolgálója a Legfelsőbb Bíróság élén, a nullás években pedig Robert Fico első kormányának minisztere, majd a Smernek köszönhetően ismét az LB elnöke.

Kotleba újra sokkol

Harabin legnagyobb ellenfele a negyedik helyen végzett neonáci Marian Kotleba volt, részben hasonló típusú választókat szólítottak meg. Miközben mindenki az első három jelöltről beszél, a választások egyik nagy nyertese pont Kotleba (10,4%). A nullás években egy fasiszta törpepárt vezére volt, 2013-ban robbantott először, amikor a romák által nagy arányban lakott Besztercebánya megyében győzött a regionális választásokon (szintén többségi választási rendszerben). Igazán 2016-ban sokkolt mindenkit: az előzetesen 2% körül mért Mi Szlovákiánk Néppárt 8%-kal parlamenti párt lett. Most pedig még ezt az eredményt is überelni tudta, úgy, hogy táborának és az általa elérhető választóknak egy részét Harabin is sikeresen tudta megszólítani.

Kotleba és Harabin tavaly tapogatózó tárgyalásokat folytattak, ám végül nem egyeztek ki. Óriási felkiáltójel Szlovákia számára:

Harabinnal kapcsolatban nem is a szombati eredmény az érdekes, hanem az, hogy mit kezd ezzel a támogatottsággal. Ha pártot alapít vagy egy létező szélsőjobboldali mozgalom élére áll, a korábban kétosztatú politikai mezőt Kotleba pártjával együtt háromosztatúvá változtathatja (jobboldal, baloldal, rendszerellenes szélsőjobb), megnehezítve egy tisztán jobb- vagy baloldali koalíció létrejöttét 2020 után.

Harabin és Kotleba

Konzervatív vereségek

Míg a 2016-os választásokat sokan úgy értelmezték, azok megerősítették Szlovákia konzervatív arculatát, az echte konzervatív-keresztény jelölt, František Mikloško csak ötödik lett 5,7%-kal. Mikloško a szlovák keresztény politikai ikonikus alakja, 1989 előtt a földalatti egyház tagja, disszidens, a rendszerváltás egyik főszereplője, később két évtizedig kereszténydemokrata képviselő, a magyarokkal szembeni fontos gesztusok embere. Ellene szólt magas kora (71 év) és az, hogy az utóbbi években kikopott a politikából és így a médiából is.

A szlovák konzervatív véleményvezérek

Elsősorban nem is Mikloško számai miatt (többet senki sem várt tőle), hanem azért, mert az egyébként aktív keresztény jobboldali szcéna nem tudott egy esélyes indulót állítani, olyat, aki eredményesen tudja megszólítani a konzervatív választók mellett a centrumban találhatókat is.

Bugár bukása

A szlovákiai elnökválasztás egyik nagy vesztese Bugár Béla. A Most-Híd párt elnöke 3,1%-ot kapott, ami pont két százalékponttal kevesebb, mint az öt éve szintén egyedüli magyar jelöltként induló Bárdos Gyula (MKP) eredménye. Bugár célja az indulással az volt, hogy megerősítse csökkenő támogatottságú pártját, mozgásban tartsa választóit. Erre elvileg minden esélye meg is volt, mivel személyes népszerűsége évek óta sokkal magasabb volt, mint pártja támogatottsága.

Kezdetben hangsúlyosan polgári jelöltként prezentálta magát, vetélytársával, Menyhárt József MKP-elnökkel ellentétben nem etnikai, magyar jelöltként definiálta magát. Aztán egy hónapja Menyhárt visszalépett, közben Bugár korábban 8-10%-os támogatottságú is zuhanni kezdett, így csapata váltott, és az „egyetlen magyar jelöltként” próbálta őt eladni, magyar összefogásra buzdítva. Az eredmények alapján kevés sikerrel, mivel

vagyis hozzávetőlegesen a magyarok harmada-negyede.

A koalíciós Most-Híd támogatottsága a párt fennállásának tíz éve alatt végig Bugár Béla személyes népszerűségétől függött, így a mostani gyomros a pártnak is fájhat. Ez két hónappal az EP-választások előtt még visszaüthet.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a dél-szlovákiai járásokban nagyon alacsony volt a szavazókedv. Míg az országos részvételi arány megközelítette az 50%-ot (több, mint öt és tíz éve), addig a Komáromi járásban 28%, a Dunaszerdahelyi járásban 34% volt a részvétel.

Nem lefutott a meccs

A második körbe az első két legeredményesebb jelölt jut tovább, a két hét múlva sorra kerülő forduló látszólag lefutottnak tűnik. Pedig még szoros lehet a küzdelem. A nagy kérdés az, a rendszerellenes és szélsőjobbos szavazók – Harabin és Kotleba választói – hogyan fognak viselkedni. Ha beállnának a Smer jelöltje mögé, kevésen múlhat a siker.

Ficóék minden meg fognak tenni azért, hogy Čaputovát szélsőliberális, az ország szuverenitását és nemzeti érdekeit veszélyeztető jelöltként fessék le. Esélyeiket két tényező rontja. Egyrészt Šefčovič nem egy tipikus Smer-politikus, hosszú brüsszeli karrierje sok kormánypárti választó szemét is csípi. A baloldali-nacionalista szavazók számára sem hiteles, ahogy

A másik és nagyobb probléma, hogy Harabin és Kotleba választóinak többsége a Smerrel is elégedetlen – elvégre 2006 óta ők testesítik meg Szlovákiában a „rendszert”, ami ellen harcolni akarnak.

Bizonyos értelemben szombaton a rendszerellenes erők győztek. A Čaputovára voksoló jobboldali, ellenzéki és sehová sem tartozó elégedetlen szavazók a Smer által működtetett korrupt rendszert akarják megszüntetni, míg a Harabint és Kotlebát választók a politikai rendszert, mint olyat. A koalíciós jelölteket pedig büntették a szavazók.

Ha győz a papírforma, akkor Harabin és Kotleba választóinak jelentős része két hét múlva otthon marad, a jobboldali tábort az urnához viszi az eufória, Szlovákiának pedig rövid történelme során először női államfője lesz.