Hungarikumokkal a világ körül

Magyar pezsgő, óceánpára: Dél-Afrika magyar szemmel II.

2019. január 12. 15:40
Almási Miklós–Kurucz Dániel
Mandiner

Hermanus párás óceáni tájától Stellenbosch magyar tulajdonban lévő pezsgőüzemén át a Jóreménység foki cápakalandig: folytatódik az Afrikát járó stáb utazása.

Ahogy korábban arról már szó volt, a „Hungarikumokkal a világ körül” című dokumentumfilm-sorozat elindult a Tv2 csatornáján.

Első, összefoglaló írásunkat itt olvashatják: „A fehéreknek órájuk van, a feketéknek idejük” – nagykörúton Afrikában.

Ha valaki lemaradt volna az első epizódról, ne essen kétségbe, megtekinthető lesz a honlapunkonA második részt szombaton adja a Tv2 és vasárnap délelőtt 10:40-kor a Super Tv2, megannyi érdekességgel és izgalommal – talán többel is, mint szerettük volna.

*

Naplemente Hermanus tengerpartján

Hermanus, Stellenbosch, Fokváros, a Jóreménység foka és persze a cápák

Magunk mögött hagyhattuk a veszélyes és zsúfolt Johannesburgot, hogy végre megcsodálhassuk Dél-Afrika másik arcát. Fokföldre indultunk, hogy szembe nézhessünk Dani nemezisével, a nagy fehér cápával. Ahogy távolodtunk az ország központjától, úgy zöldült ki a táj és kezdett oldódni az a történelmi gyökerű feszültség, ami rányomta bélyegét ott-tartózkodásunkra is.

Port Elizabeth-en átvágva megérkeztünk Hermanusba, a dél-afrikai Miamiba. Ez a kis város az Indiai-óceán partján fekszik, és előszeretettel költöznek ide idős korukra a dél-afrikaiak. Amikor megérkeztünk, máris megértettük, hogy miért. Hermanus szempillantás alatt mindannyiunk kedvence lett. A sós óceáni párán átszűrődő lemenő nap fénye mesébe illő, szinte giccses képet festett a sziklás parton. Hosszú időt töltöttünk itt, mire kigyönyörködhettük magunkat és a szirti borzok hadán átvágva Stellenbosch felé vehettük az irányt. Ez az élmény volt a stáb kedvence. Na, nem azért, mert giccses volt, ne tetszett volna más Kamillának vagy Daninak jobban, hanem mert a hermanusi parttal kapcsolatban konszenzus volt. Itt nem akartak cápák megenni, nem volt mínusz 25 fok, krokodilok, sivatagi eső, orkán erejű széllel. Ez mindenkinek egyformán tetszett.

Stellenboschi táj

Afrika borfővárosához van némi köze két magyarnak.

Stellenboschban található Pongrácz Dezső és Julius László öröksége, a Pongrácz pezsgőgyártó üzem és annak szőlőbirtoka. A Pongrácz-üzem afrikai viszonylatban első, de még világviszonylatban is a 10. helyen áll.

A cég egyik üzletágát jelenleg Bajnai Róbert vezeti, aki magyar származású, de már kint született Kenyában. Annak ellenére, hogy Afrikában nőtt föl és azóta is ott él, kiválóan beszél magyarul és nagyon szoros kötődése van hazánkhoz, évente többször is ellátogat dél-afrikai feleségével Magyarországra.

Mielőtt továbbálltunk Fokvárosba, szerencsére még maradt egy kis időnk koccintani a híres Pongrácz-pezsgővel.

Egy kicsit fel akartuk készíteni Danit az előtte álló nagy megpróbáltatásra, ezért ellátogattunk a Fokvárosban található méltán híres Two Oceans Aquariumba, ahol Maryke Musson, a kurátor nagyon lelkesen mesélt nekünk a létesítmény környezetvédő és a tengeri élővilágot óvó munkásságáról. Egy csipetnyi magyar vonatkozás azért itt is akadt, hiszen Maryke kajakedzője is hazánkból érkezetta Dél-afrikai Köztársaságba.

Másnap elérkezett a várva-nem várt esemény, a cápaketreces támadás merülés.

A hajnali indulás és a hideg sem könnyítette meg a dolgunkat. Az izgalom rányomta bélyegét mindenkire, de főleg Danira. A nap első sugarainál hajóztunk ki, hogy megtaláljuk a hatalmas vízi ragadozókat. Útközben azért nem csak izgulni volt időnk. Beszélgettünk a hajó kapitányával, akitől sok mindent megtudtunk a cápákkal és a szakmájával kapcsolatban. Még azt is elárulta, hogy ő személy szerint nem a nagy fehértől fél a legjobban… Aztán elérkezett az idő és magunkra öltöttük a búvárruhákat, majd egy koccintás után alámerültünk a jéghideg víznek. Hosszú ideig vacogtunk a jéghideg óceánban és vártuk, hogy végre felbukkanjon a rettegett nagy fehér cápa. Erről többet nem árulunk el, hiszen hagynunk kell egy kis izgalmat a műsorra is. Talán csak annyit, hogy épségben partot értünk és visszatérhettünk Fokvárosba. Dani két és fél darabban.

Fokvárosból, ami a térség hajózási és kereskedelmi központja, elindultunk a Jóreménység fokára, hogy a csúcson állva megcsodálhassuk egyik irányban az Indiai-, másik irányban pedig az Atlanti-óceánt. Ezután találkozhattunk Kiss Lajos repülőgép-pilótával, aki több mint 40 éve él Dél-Afrikában. Mesélt nekünk igazán mozgalmas életéről, ami tele van elszántsággal és eltökéltséggel. Egy vidámságtól sugárzó és elégedett embert ismerhettünk meg személyében. Igazán inspiráló és tanulságos történet az övé, az egyik legérdekesebb az út során készített közel 30 interjúnk közül.

Innen folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/141359