Útmutató a forradalomhoz

Popovicsizmus Budapesten – így csinálna forradalmat az ellenzék

2019. január 4. 9:28
A forradalom receptjeit szolgáltatja szerte a világban Szrgya Popovics szerb aktivista, aki nemrég Magyarországon is megfordult. Útmutatásai rendre visszaköszönnek a magyar ellenzék akcióiban is, különösen az utóbbi hetekben. Ismerjék meg Popovics forradalmi útmutatóját – és el is dönthetik, mennyire sikerült eddig az ellenzéknek teljesítenie a leckét.

Szrgya Popovics neve talán kevésbé ismert Magyarországon. A szerb aktivista sikeresen vezette az Otpor! (vagyis ellenállás) kormányváltó mozgalmat, amely 2000-ben békésen döntötte meg Szlobodan Milosevics diktatúráját.

Popovics azóta az erőszakmentes forradalmak hírvivője, saját szavaival élve „mozgalmi tanácsadó” lett, és csapatával együtt a CANVAS (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies) szervezet keretein belül 

békés forradalomra vágyó aktivistákat látnak el jó tanácsokkal, tréninggel és inspirációval

– viszont a tanácsadás után nem avatkoznak bele a mozgalom/forradalom/felkelés történéseibe.

Szrgya Popovics aktivista (Forrás: Logicno)

Az „Útmutató a forradalmakhoz” című könyvéből kiderül, hogy egyiptomi, szír, maldív és ukrán ügyfelei is voltak – olyanok, akik később komoly szerepet játszhattak a hazájukban létrejött ellenállásokban és forradalmakban.

Szrgya Popovics 2017 őszén Magyarországon is bemutatta a könyvét – a Gulyás Márton vezette Közös Ország Mozgalom meghívására. Megjelenése kisebb médiavisszhangot váltott ki: több lap meginterjúvolta, véleménycikkek jelentek meg, és Rogán Antal is vele kapcsolatos megjegyzéseket tehetett, amikor arról beszélt: olyan Soroshoz köthető külföldiek tartanak előadásokat Magyarországon, akik korábban Szerbiában és Macedóniában vettek részt zavargásokban.

Popovics mint mozgalmi tanácsadó elkötelezett híve az erőszakmentességnek, hisz a demokráciában és szabadságban; ugyanakkor egy olyan emberről van szó, aki olyan technikákat oszt meg „ügyfeleivel”, hogy miként lehet sikeresen forradalmat vagy mozgalmat szervezni – amelyek bár békés jellegűnek indulnak, végső kimenetelük mindig kérdéses.

De nem is annyira a személye és a kapcsolatai a lényegesek:

a műve, a forradalmak know-howja már régen túlszárnyalta szerzőjét.  

Az Útmutató a forradalomhoz tele van érdekes és tanulságos történetekkel, és ahogyan haladunk a fejezetekkel, egyre több olyan sztorival és akcióval találkozunk, amelyek emlékeztetnek egyes hazai eseményekre a közelmúltból. Ezen nem kell meglepődni. Saul Alinsky stratégiája és taktikája mellett a popovicsi megoldásokhoz nyúlnak leginkább a mai ellenzéki aktivisták.

Popovics itteni látogatása során a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta„Számít rá, hogy könyve nyomán megkeresik majd budapesti aktivisták, és a tanácsát kérik ki erőszakmentes mozgalmak szervezésében”. Gadó György Pál, a könyv fordítója pedig úgy fogalmazott:

„tudjuk, hogy Magyarországon sok feltörekvő politikushoz is eljutott”.

Hogy a tréning valóban megtörtént-e vagy sem, talán nem igazán lényeges. A könyvet valóban pár ezer forintért bárki megvásárolhatja, és azt se felejtsük el, hogy a Popovics-féle tanácsokat már több országban is bevetették, és a különböző mozgalmak szervezői gyakorta próbálnak ki külföldi gyakorlatokat.

Az elmúlt hónapok, hetek ellenzéki megmozdulásainak nem kis részében köszön vissza Popovics egy-egy technikája vagy egy általa kiemelt, korábbi forradalmi megmozdulás epizódja. De kérdés, mire mennek vele a jelen hazai közállapotokban, mennyire fordíthatók le a magyar viszonyokra Popovics tanácsai.

*

Így ad tanácsot Popovics:

Legyen egy vizuális jeled, amit a mozgalommal azonosítanak!

„Lehet, hogy a logók kérdése jelentéktelen problémának tűnik – mondtam egyiptomi barátaimnak –, de fontos volt számunkra, hogy a szimbólum átmenjen a köztudatba. (…) A márkáknak reklám kell, ami szimbólumokon alapul.”

Popovics szerint

fontos, hogy márkát építsen ki magának a mozgalom,

mert ez olyan érzést kelt az emberekben, hogy a felszín alatt valami nagy és jól szervezett dolog készül. Az Otpor! esetén egy ökölbe szorított kézre esett a választásuk.

A taktikai szavazás ügyét magára vállaló, később eltűnő Közös Ország Mozgalom logója nem igazán maradt a köztudatban. A túlóratörvény elleni megmozdulások viszont elkezdték terjeszteni az „O1G” szimbólumot – kivetítik, matricát nyomtatnak, egyes portálok pedig külön cikket sorát írják bármikor, ha az O1G felirat valahol feltűnik. A szimbólum hátránya: lehetőséget ad arra, hogy több értelmet is elnyerhessen, gondoljunk csak az „Only 1 God” vagy „Only 1 Genius” variációra, továbbá „nagyobb a füstje, mint a lángja” szituációt eredményezhet, hiszen olyan erőt sejtet a háttérben, ami igazából nem létezik.

Az pedig, hogy a kijelentés eredetileg a volt fideszes főoligarcha, a mostani ellenzék és vezető tüntetőik által évekig támadott Simicska Lajostól származik; valamint az, hogy az O1G szimbólum megalkotója, a Budai Simicska nicknevű blogger explicite elhatárolódott a decemberben aktivizálódó ellenzéki politikusoktól, két elég erős csavart visz ebbe a történetbe.

Az egyik tüntető a melleire ragasztotta az O1G matricákat

Azonosítsd, majd sajátítsd ki a hatalom tartópillérjeit!

„Azok a nemzetközi vállalatok, amelyek évek óta üzletelnek Aszaddal, most kétszer is meggondolják, mielőtt szíriai befektetésről döntenek.”

A pillérelmélet azon alapszik, hogy minden rendszert néhány pillér tart a helyén, és ha nyomást gyakorlunk egy vagy több pillérre, akkor hamarosan az egész rendszer összeomlik. Ez minden országban eltérő lehet a könyv szerint, viszont Popovics főleg az üzleti szektorral és a gazdasággal kapcsolatos pillérek megmozgatásának példáit hozta fel. Ilyen volt a szír helyzet is, ahol a jelentősebb üzletemberek Aszadot támogatták, és a bemutatott tréningen célként tűzték ki az aktivisták, hogy a nemzetközi nagyvállalatoknak, helyi üzletembereknek kínos vagy hátrányos legyen a hatalommal kooperálni.

Ehhez hasonló magyar megmozdulásra is akad precedens, ilyen a CBA-bojkott vagy a Momentum vendéglátóhelyes bojkottlistája. A napokban a Mércén jelent meg egy cikk, amelyben a szerző Popovics stratégiájára építkezve 

arról értekezik, hogy meg kell támadni a gazdasági rendszert.

Íme, egy idézet az írásból:  

„A gazdaságnak fájó blokádokat kell felállítani az egész országban. El kell érni, hogy az Orbánt támogató gazdasági érdekcsoportok a saját működésük zavartalanságát csak akkor lássák biztosítottnak, ha Orbán lemond. Ha eljutunk odáig, hogy a sztrájkok és az állandóvá váló útblokádok akadályozzák a gyárak normál működését, és csak Orbán lemondásával lehet újra békét teremteni, akkor ugyanazok az érdekcsoportok, amelyek most Orbán mögött állnak, mert benne látják a sikeres működés kulcsát, szembe fognak vele fordulni: mert ha választaniuk kell a pénz és bármi más között, akkor mindig a pénzt választják.”

Álmodj nagyot, kezdd kicsiben!

„(…) És a senkiknek meg kell találniuk azokat a csatákat, amelyeket képesek megnyerni.”

Popovics egy nagyon egyszerű tanácsot ad ezzel, aminek annyi a lényege: ne vágd túl nagy fába a fejszédet, mert ha veszítesz, a hitelességedet és a méltóságodat is kockáztatod, és az emberek nem fognak többé hinni benned. Keress egy kisebb ügyet, amiből nyertesként kerülhetsz ki, majd úgy lépj folyton a nagyobb csaták felé. Az elmúlt évek legalább félsikeres akciója a Momentum nolimpiás megmozdulása volt, amely végül elbuktatta a budapesti olimpia terveit – de nem teljes siker, mert a párt a saját lehetőségeire vonatkozó szerényebb kommunikáció után hirtelen átkapcsolt kormányváltós üzenetekre – abban a csatában viszont jelentősen alulmaradtak és a parlamentbe se jutottak be.

A hazai ellenzék évek óta félmunkát végez. Találnak egy ügyet – ilyen a CEU vagy a hajléktalanok ügye, most a túlóratörvény –, majd hirtelen és általában elég hamar kormányváltást kezdenek emlegetni, oda vezető közös stratégia és taktika felvázolása nélkül. 

Emiatt van sokaknak ezekkel a tüntetésekkel kapcsolatban olyan érzése, hogy céltalanok maradtak.

A túlóratörvény annyiban kiemelkedik a többi közül, hogy a társadalom szélesebb rétegét érinti és elvileg jóval több embernek kelthetné fel az érdeklődését. A decemberi forró napokban viszont nem alakultak ki országos tömegtüntetések, nem bukott meg Orbán, aztán pedig jött két hét év végi országos, otthonülős kajakóma levezetésnek. Kérdés, hogyan sikerül feléleszteniük a forradalmi tüzet a következő napok tervezett tüntetésein.

Az elnyomás elnyomók ellen fordítása

„A forradalmároknak bizonyos értelemben szerencséjük volt, hogy a rezsim ennyire keményen lecsapott a szerzetesekre.”

Az elnyomás kirívó esete, amikor a diktátorok mártírt csinálnak az ellenfeleikből. A forradalmároknak áldozat kell, ezzel együttérzést lehet kiváltani a polgárokból, a fejlemény pedig ellenérzéseket szül a hatalommal és az erőszakszervekkel szemben, megmutatja azok valódi természetét.

Donáth Annát a mozgalom egyik arcának választhatta a Momentum (Kép: Momentum)

Nagyon hosszú listát lehetne készíteni abból, hogy miképpen próbáltak látványosan áldozattá válni az ellenzéki politikusok a köztévé épületében: padlóra fekvés, ajtónak rohanás, sírás. Kurva jó képek, ugye – mondhatnánk Bangónéval. Donáth Annát, a Momentum alelnökét az egyik tüntetésről bevittek a rendőrőrsre – majd hajnalban elengedték. Tordai Bence nem hogy titkolta, hanem tévéadásban beszélt arról, milyen jó, milyen hatásos lett volna, ha lecsap rájuk a karhatalom, mert

ha lennének mártírjaik, az új erőt adna az ellenzéknek.

Úgy tűnik, a kormánypárt és a hivatalos szervek eddig nem tették meg nekik ezt a szívességet. Bár igény, az volna rá az ellenzék részéről.

Egységben az erő!

„Az ellenzéki jelöltek mind nagyszerű emberek voltak – köztük ügyvéd, költő, közgazdász -, de túl sok közül kellett választani, így senkire nem jutott elegendő szavazat. Az ellenzék energiájának nagy része az egymással való harcra ment el.”

A szakemberek ezt a jelenséget „atomizációnak” hívják – nem is kell magyarázni, hogy hazánkban is hasonló szituáció alakult ki. Ennek a hátrányát felismerve kezdte el propagálni a Közös Ország Mozgalom a taktikai szavazást, a túlóratörvény elleni fellépések után pedig többen is hangoztatják, hogy új, egységesebb ellenzék született.

Az éles látású és lotyaszájú Gyurcsány Ferenc így fogalmazott az egyik tüntetés során, amikor a DK és a Jobbik kapcsolatáról kérdezték: „Együttműködést látok, egységet nem”.

Lehet-e vajon egységes a jelenlegi ellenzék? (Kép: MTI)

Az ellenzéki pártok között kialakult jelenlegi együttműködés viszont nem jelent tartós egységet, de még a választóik egysége sincs meg. A jelenlegi magyar kormányt pedig továbbra is több millió állampolgár támogatja, és a decemberi tüntetések idején készült első felmérés szerint nem változott érdemben sem a kormánypártok, sem az ellenzék támogatottsága.

Popovics a 168 órának adott interjújában azt mondta: „Orbánnak vagy Kaczyńskinak azonban van legitimációja, mert olyan választásokon győztek, amelyek szabadok vagy relatíve szabadok, és ezzel a legitimációval a zsebükben gyengítik a demokratikus intézményeket. Itt a civilek igazi dolga nem a hatalommal, hanem az azt megválasztó társadalommal van”.

Nevess egészen a győzelemig!

„A nevetés és a tréfa már nem mellékes eszköz egy forradalomban stratégiájában.”

Humorral eredményesen fel lehet lépni a diktátorok ellen.

Az emberek szeretnek nevetni, és a nevetés legyőzheti a félelmet

– írja Popovics. A könyvben több történetet is elmesél. Az egyik a Milosevics elleni mozgalom „mosolygó hordója” volt. Az Otpor! mozgalom tagjai kerítettek egy fémhordót, amire felfestették Milosevics kikarikatúrázott arcát, kitették Belgrád legforgalmasabb utcájára, és egy dinárért meglehetett ütni a hordót egy baseball ütővel. Ez magyar változatban: a Demokratikus Koalíció Kossuth téri tüntetésén Orbán-képpel ellátott hordót ütlegelhettek a legelszántabb Gyurcsány-pártiak.

Videó:Szily László\\Youtube

Egy másik ismertetett történet egy lengyel kisvárosban játszódik az 1980-as években. A kommunizmus ellen küzdő néhány aktivista megunta a propagandát felmondó hírműsorokat, és úgy döntöttek megsétáltatják a tévéjüket. Talicskákat szereztek be, abba beledobták a készülékeket és így bandukoltak a híradó idején – ezzel tiltakozva a propaganda ellen.

Ehhez haloványan hasonló akciója a Momentumnak volt, amikor arra kérték szimpatizánsokat, hogy hozzák magukkal nem működő tévéiket a Hír TV-s demonstrációra.

Fontos és tanulságos megjegyzés: Popovics szerint

a humort a regnáló hatalom ellen kell bevetni, nem a forradalmároknak kell viccet csinálniuk magukból.  

Mi hiányzik? 

Érdemes figyelemmel kísérni a következő időszakok történéseit, mert könnyen meglehet, hogy visszaköszön még néhány egykor bevált technika. Hogy ezzel sikeresen megtudják-e dönteni a kormánypártokat az viszont erősen kétséges. Mi hiányzik?

Az egy dolog, hogy nincs egység az ellenzék soraiban. De nincs a pártoknak sem egyedi, sem közös jövőképük. Jövőkép nélkül pedig Popovics szerint esélytelen sikeres forradalmat vívni.

A szerző szinte minden fejezetben kihangsúlyozza, hogy nincs két egyforma ország;

ami működött Szerbiában, az nem biztos, hogy működik Iránban.

Az aktivistának ismernie kell a saját népét annyira, hogy tudja, mi tetszik majd a többségnek és mi nem. És nyilván jobban kell ezt tudnia, mint az aktuális kormánypártnak. Az eddigi akciókat számba véve kijelenthetjük, hogy nincs meg most a magyar forradalom receptje.

A Pussy Riot példáján keresztül Popovics világosan bemutatja, hogy mi lesz akkor, ha a mozgalom nem vonja be és nem szólítja meg a vidéket: kudarc. Leírja azt is, hogyha egy tüntetésen a szervezők nem képesek a balhés alakokat eltávolítani, akkor azzal nem pusztán a lakosság és a nemzetközi szereplők szimpátiáját veszítik el, hanem arról is árulkodik, hogy nem jó vezetők.

A könyv végén találunk pár bekezdést a közösségi hálók szerepéről. Popovics így fogalmaz: „Az egészségtelen technikai megszállottság következtében sajnos néhányan azt hiszik, hogy a világ megváltoztatásához nem kell más, mint egy Facebook-csoport és egy szabadjára engedett, vezető nélküli tiltakozás. Pedig már megtapasztaltuk, hogy nem ez az út vezet a győzelemhez”.

Az egyiptomi forradalmat több évnyi szervezés előzte meg – a Facebook szerepét túlbecsüljük az eseményekben (Kép: Mind Soup)

Ez Magyarországon kiegészül azzal, hogy egyes médiumok bolhából csinálnak elefántot, egyik példa erre a lefotózott O1G-feliratok végtelen cikksorozatba foglalása – mintha már erről szólna az egész ország, pedig hát...

A legfontosabb: a Popovics által bemutatott esetek nagy része valódi, kőkemény diktatúrákban történt.

Mubarak Egyiptomját vagy Aszad Szíriáját összehasonlítani sem lehet Magyarországgal.

Olyan technikákat mutat be, amelyek zord körülmények között alkalmazhatók. Államokat, ahol nem lehet gyülekezni, ahol nincs rendes választás, ahol az erőszakszervek rátelepednek az állampolgárok életére és simán megölhetnek vagy megkínozhatnak bárkit a véleménye miatt. A társadalom jelentős része le akarta rázni a rabigát ezekben a rendszerekben.

Végül pedig megnézhetjük azt is, hogy a forradalom-projektek után mi lett mára Egyiptomban meg Szíriában.

Összesen 207 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Az aktivistának ismernie kell a saját népét annyira, hogy tudja, mi tetszik majd a többségnek és mi nem."

Nálunk itt bukik az egész. A körúton belüli romkocsmákban tenyésző "feltörekvő fiatalok" semmit nem tudnak a "saját népükről", már amennyiben ezalatt nem a velük egyívású gyíkvállú tarisznyásokat értjük.

Pedig az utóbbi 3 választás elég világosan megmutatta, mi nem tetszik a többségnek. Éppen azok, akik most ennek a mozgalomkufárnak a tanácsaival igyekeznek hatalomba kerülni.

Úristen, ha belegondolok, hogy Petőfiék ilyesfajta alakokkal konzultáltak volna 1848. március 14-én, este...

Popovics adja a formát, de pesti követői nem adnak tartalmat.

Szegeny ellenzek gecivel foz, ez van.
A szurkeallomany odaat van, a Jobbik is a segitsegukre sietett, aztan most megis van, ami nincs.
Gardistaba, vasgardistaba oltoznek-e, ha mar igy egymasratalaltak jobbikos demokratak es liberalisok?

Nekik a hatalom a jo.
Magyarorszag, a magyar nep oket csoppet sem erdekli.
De remelem, hogy az emberek nagy tobbseget mar ok sem erdeklik, atlatnak az ellenzeki, ellenseges szitajukon.
Es mindig akkor dorombolnek az ajton, masznanak be az ablakon, amikor a helyzet kicsit stabilizalodik, a dolgok kezdenek jobban menni.

Abban most nem vagyok 100%-ig biztos, hogy a "vidéki paraszti réteg" rendelkezett akkoriban választójoggal, az viszont bizonyos, hogy Petőfit nem választották meg képviselőnek. Viszont ő ebből a tapasztalásból írta meg Az apostolt. Tehát egy remekműbe konvertálta a kudarc feletti elkeseredés energiáit. Valami maradandót és értékest alkotott. Ezek a maiak alkottak-e valaha is bármit? Nem maradandót és értékest, "csak" bármit?

Lokodnek,lokodnek, ne lokodjenek!
Ne nyuljanak Niedermuller Peterhez, engedjek el Niedermuller Petert!
Meg a nyelvet sem ismerik, nemhogy a nepet !

Nyögvenyelős kísérletek.

Gyurcsány nemrég azt mondta, hogy összefogás van, de egység nincs. A választások előtt pedig azt mondta, hogy ellenzéki győzelem esetén káosz lesz. Logikus, az előbbi kijelentésből következik az utóbbi.

A Fideszt akkor lehet leváltani, ha az ellenzék térfelén kinő egy olyan egységes, nagy támogatottságú párt, amelyik képes a legtöbb szavazatot szerző párttá válni. Akkor viszont a többi kis párt eljelentéktelenedik, megy a levesbe.

Az összefogást azért erőltetik, mert így tudják egymást ellenőrizni, ha valamelyik kiemelkedne, akkor azt visszahúzni. Nekik az sem baj, ha győzelmük esetén hónapokig nem tudnának kormányt alakítani és ennek az ország látná kárát, addig is szerepelnének, majd kilúgozott pártprogramokkal, kölcsönös zsarolásokkal összetákolnának egy ingatag kormányt, amit a különböző érdekkörök ide-oda terelgetnének.
Voltak erre példák más országokban, még Merkel is kudarcot vallott a négypárti koalíció kísérletével.

Ezt a semmibe vezető utat látják a tömegek, ezért nincs a kormány hibái ellenére sem kellő támogatottságuk a tüntetéseknek. A Parlamentben, majd a tévé székházában előadott szánalmas bohózat szereplői pedig mindennek látszottak, csak komolyan vehető politikusoknak nem. Nem a kormányt, magukat tették nevetségessé.

Nagyon jól tette a Mandiner, hogy közölte ezt a cikket, illetve bemutatta az aljas technikák cinikus alkalmazási lehetőségeit. Az ellenzék most már mentegetőzhet, hiszen egyértelműen kiderült amit eddig is nagyjából tudtunk -, hogy itt nem népharag van Orbán ellen, hanem sunyi-alattomos anarchista-sorosista csoportok szervezkedése. Az ellenzék - ha nem akarja magát végképp felszámolni - elhatárolódik ezektől a szélsőséges nézetektől-eszközöktől-csoportoktól-módszerektől, mert az alvilág jelenléte a közéletben senkinek sem érdeke.

A káosz a lételemük. Egyszerűen nem tudnak békességben élni.

"Végül pedig megnézhetjük azt is, hogy a forradalom-projektek után mi lett mára Egyiptomban meg Szíriában." Meg itt Ukrajnában!

Egy kisebbség lehet, hogy igényelné a forradalmat, de a választók többsége nem. Jó példa erre, hogy áprilisban a nagyobb részvételi hajlandóság sem hozott ellenzéki áttörést. A mások farvizén evezgető Karácsony délután még Ádert fenyegette, nehogy Orbánnak adjon kormányalakításra megbízást. Este pedig úgy sunnyogott el a riporter elől, mint aki ott sem volt.

Tedd ezt a parlamenti, majd a tévé székházbeli bohóckodás mellé. Összeillenek. Nincs forradalmi helyzet, ezt csak emlegetik, mert ezt tanulták. Nem csak Popovicstól, száz évvel ezelőtti elődeiktől is.

"Végül pedig megnézhetjük azt is, hogy a forradalom-projektek után mi lett mára Egyiptomban meg Szíriában."

Pedig micsoda várakozások voltak anno 2010 után. Az arab világban is győz a demokrácia, és az egész világ demokratikus és liberális lesz. Erre fel nem, hogy a demokrácia valósult volna meg, hanem az addigi rend helyett csak káosz és anarchia lett az eredmény.

Popovics forradalmi filozófiájában nincsen új és Slobodan Milošević bukását úgy állítja be mintha az Otpor mozgalom tevékenysége jelentette. Ez azonban nem igaz. Legfeljebb hozzájárult. A másik csúsztatás, hogy az 1989-2000 időszakot hasonlítja a mostani 2010-2018 magyarországi időszakhoz. Ha hasonlatot akarunk keresni, akkor a Gyurcsány rezsimhez és bukása hasonló Slobodan Milošević bukásához.

Ha már a 168 óra riportját idézzük, amelyben Popocics a következőket mondja: „Milošević 2000-ben nyolc százalékkal vesztette el az elnökválasztást, és ezt a nyolc százalékot a kisebbségek szállították. Nélkülük nem győztünk volna. Fontos tudni, hogy nincs többség kisebbség nélkül.” Azt, hogy a 8 %-ot ki szállította objektíven nem lehet megállapítani, azt viszont igen, hogy a többség buktatta meg, melyben előzményként számos olyan történet kapcsolódik, amely az Orbán kormány nem jellemzi. Arról már nem is szólva, hogy milyen harcok folynak. Ebből kiemelendő, hogy 1999. március 24–június 10. között a NATO légi offenzívát indított Jugoszlávia ellen (Allied Force hadművelet). Mindezek együttese okozta Milošević bukását.

Az Otpor külföldi támogatása sem elhanyagolható. „A The New York Times azt írta, hogy az Otpor a nagy mennyiségű – elsősorban az USA-ból áradó – pénzösszegeknek köszönhetően működhetett. Csak egy amerikai szervezet adott át pénzt Milošević megbuktatására (25 millió dollárt). Erre az Otpor csak pár száz dollárt fogyasztott el, egyetlen évben. Az Otpor vezetői ezt beismerték. Daniel Karingart a Nemzetközi Republikánus/Köztársasági Intézményből azt állítja, hogy 2000 folyamán az intézmény 1,8 millió dollárt adott. Továbbá, hogy hét-tíz alkalommal találkozott az Otpor vezetőivel Montenegróban és Magyarországon.” (wiki)

Mi lett az Otpor mozgalom sorsa?

Milošević bukása után az Otpor megígérte, hogy megállítják a korrupciót. Azonban az ígéretek beváltásának híján sok aktivistát elvesztettek és sok szerb számára csalódást jelentettek. Később politikai párttá alakult át. A 2003-as parlamenti választásokon csak 62 116 (1,6%) szavazatot szereztek. Így 2004-ben beolvadtak a Demokrata Pártba.

Politikai kalandorok

"Hogyan lesz ukrán mintájú puccs és szerb mintájú polgárháború Magyarországon? Merthogy addig nincs demokrácia és addig rossz a választási rendszer, amíg nem a liberálisok vannak hatalmon – állítják.

Vajon mikor alakulnak kutatóintézetek az illegális, magyarellenes, álcivil országbuktatási ténykedések ellen, amelyek megbízott szerződéses célja egy kollaboráns és kompromitter, iszlám- és Soros-barát, IMF-gigahitel-felvevő és multinaci-párti kormány létrehozása, ahogyan a szervezett migránsinvázió, a hidzsra általi erőszakos, álcivil iszlamizáció ellen is alakultak?

Mert Ron Werber politikai uszító és Srđa Popović (Szrgya Popovics) utcai háborús uszító már tartja a tréningeket, amik mellé a kiképző kézikönyvek és a hergelő kedvcsinálók a liberális áldemokraták, zsoldoscivil forradalmárok számára már kint vannak"
https://leleplezomagazin.wordpress.com/2017/10/07/az-orszagbuktatas-eddig-megjelent-konyvei/

Ezek szerint a magyar ellenzéknek egy fikarcnyi saját ötlete, gondolata sincs, mindent csak lekoppintanak.
Mondjuk Kunhalmit nem, az eredeti ötlet volt.
Amit még nem, - Bángoúné performanszára gondolok - azon meg nevet az ország.
Azt, hogy mit mondhatott otthon a családjának ez a primitív nő, Bősz Anettről, az egyetemet végzett, egyetemi oktatóról, hogy még a telefonját sem volt képes kikapcsolni, - azt el tudom képzelni.

Na és Szél Bernadett is eredeti volt: meggyilkolják, meggyilkolják, ne lökődjön, ne lökődjön, lökődnek lökődnek!

Na ezeket nem tudják überelni Popovics ötletelgetései.

Kunhalmi képéről, mekkora köhécselést rendezett élőben, miközben a mögötte levők, akik közelebb voltak az eseményekhez, szemmel láthatóan se nem köhögtek, se nem fuldokoltak a füsttől.
Nagy ripacs ez a nő.

Válaszok:
Megtalálta | 2019. január 4. 13:46

"Srdja Popovich első magyar nyelvű könyve, ami a Saul Alinsky, Gene Sharp, Robert Helvey tanítványi vonalat követi. Az utcai felforgatás-szakértő CIA-ügynök könyvében is az erőszakmentes erőszakról van szó. Pontosabban fogalmazva a fizikai, gyakran véres erőszaktól mentes kényszerről van szó. Az így kikényszerített kormánybuktatást és rendszerváltást nevezik erőszakmentesnek. Amit Srđa Popović ajánl az olyan tömény erőszak, amelyik csak kezdetben mellőzi a fizikai kényszerítést, de gyakran verekedésbe és az utcai harc más formáiba torkollik."
Lásd Ukrajna!

https://drabikjanosblog.wordpress.com/2017/10/20/szrgya-popovics-utmutato-a-forradalomhoz/

Az ellenzék "forradalmával" odajutna az ország, ahova jutott Gyurcsány Ferenc kormányzásával. A tőke menekülne, leállnának a beruházások, fejlesztések, elbocsájtások, egymillió munkanélküli lenne és a béremelések is elmaradnának. Végül anarchia és államcsőd.

Ezt akarják a tüntetők, a választók?

" Lásd Macron aki a semmiből lett."

Na ja! A semmiből! Oda is kerül rövidesen. A semmibe.

A forradalmak legfontosabb eleme a valódi nyomor, a valódi elnyomás és a valódi, tárgyilag is indokolt közös düh.

Ez Magyarországon nincs. Helyette azok hisztiznek, akik
- személyesen nem ismerik sem a nyomort, sem a nyomorgókat

- akik kényük-kedvük szerint és a megtorlás totális kockázata nélkül tüncizhetnek, vonulhatnak, káromkodhatnak, nyilatkozhatnak TV-ben, rádióban

- és akik egyetlen megalapozott és megcáfolhatatlan érve, és indulata a sértett önkép és a tökélyre vitt személyes orbánfóbia.

Ezérz nem mennek semmire, bármilyen ügyes, ravasz vagy profi a stratégiájuk.

-

Válaszok:
kalotaszeg | 2019. január 4. 12:15

Ja, és tutti balekok, mert nem csak vonzzó jövőképük nincs, de minimális stratégiájuk se. Egymást is belefolytanák egy kanál vízbe.

Debil Kunhalmikkal, hisztis Szélbernikkel, csúszó-mászó Hadházykkal, fetrengő Varjakkal és böszme Bangónékkal nem lehet forradalmat gerjeszteni.

Az Általad említett média ennek a felforgató koreográfiának a szerves részét képezi. Ez a leghatásosabb fegyver, s többek között ilyenkor válik kontrasztossá a kormánypárti média gyengesége, esendősége, a Fidesz, média területen kezdettől fennálló impotenciája, az országos lefedettség problematikája /Lásd a sokak által nem szeretett fogorvos Urat/.

"A médiának nem lenne szabad visszaélnie azzal, hogy az emberek a rosszra reagálnak elsősorban, és nem a jóra. A rosszra fogok reagálni. Ebből a magyar média üzletet csinál, hatalmas pénzeket keres, hogy állandóan a rossz irányába informálja a közönséget. Állandó pánikot, állandó félelmet kelt. Állandóan a negatívumokat hozza. Ez nem egy tisztességes játék társadalmilag. Ezt nem lenne szabad csinálni. Meg kellene maradni a realitások talaján, és nem ezt a hisztériakeltést állandóan és állandóan fokozni, amit ma egy újság, egy magazin, egy tévéműsor csinál. Ez egy rettenetes felelőtlenség, ami most megy, és teljesen dezinformálja az embereket a szorongás, a félelem, a kétségbeesés irányába. Válság van. nagyon sok válság van mögöttünk.Mindegyiket túléltük. Ezt is túl fogjuk élni. De amit ma kollektív indukált hisztériában produkál, ebben mégis csak a médiának van a legnagyobb szerepe. Ez egy borzalmas felelőtlenség." /Popper Péter örökbecsű értékelése a médiáról/.

" Persze, hogy vannak tisztességes emberek. De az a kérdés, hogy Ők befolyásolják-e a kollektív tudatot és hatást. .....a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az embertípus kell. Aki nem gondolkozik önállóan, aki hamisz mítoszokkal, reklámokkal, jelszavakkal irányítható. És irtóznak azoktól az emberektől, akiknek saját véleménye van. A tömegember kell a diktatúrának és a globalizmusnak is. ...ha az ember olyan társadalmi közegbe kerül, amelyik megőrült, ....akkor nem tud mást csinálni az a bizonyos tisztességes ember, mint hogy visszavonul saját köreibe...."műveljük csak kertjeinket/Voltaire-Candide -/...de van egy feltétel, a farkas nem jöhet be a kertbe./Popper Péter/

A farkas, MSZP, DK,PM, Jobbik, LMP, Momentum képében be akar törni a tisztességes polgár kertjébe. Ki akarja szaggatni a virágokat, le akarja taposni a pázsitot, le akarja szarni a járólapokat, bele akar hugyozni a gyermekek homokozójába.

Ez a most utcán tüntetők természetrajza. Az Ő kertjében kiszáradt a fű, mindenütt szemét, rendetlenség, s most a rendezett kert, s annak tulajdonosa ellen lázad fel.

Forradalmi arcok: Feri, Bernike, Fegyőr, Tóth, Hegedűsné és a többiek, na ne....Tömegbázis: röhejes....Jövőkép: ?????? romba döntött gazdaság, szegénység, nyomor, idegen politikai és gazdasági érdekek kiszolgálása, zsoldosok jóléte, meleg házasság, vallás sárba tiprása, a család szétverése.

Nem lesz "magyar tavasz", ezt a józan többség nem engedheti meg, sem torvényileg, sem személyes fellépés árán . Ki az országból ezeket a hazaáruló, idegen zsoldban jól élő zsoldosokat.

Mindkettőre szükség lesz: a száraz puskaporra és az imára. A veszett kutya kiszámíthatatlan.

Csak a magadfajta belpestinek "éj leple" a reggel 6:30.

"5. A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere...."

Két oroszlán beszélget.
- Mit reggeliztél?
- Sajnos semmit. Elvitte a Szél a reggelimet! És te?
- Én egy bukott miniszterelnököt.
- Honnan tudod, hogy az volt?
- Gerinctelen volt, nem volt bőr a képén, és a nyakába lógott egy tábla, amire az olt írva ELKÚRTAM.

Miért fekszik Varju a földön hanyatt?
????
Arra vár, hogy megtanítsák repülni.

Miért ment neki az ajtónak Kunhalmi?
????
Azt hitte a Csillagkapú.

Mit kiáltott amikor nekiment az ajtónak?
???
Forr a dalom.

- Ki az abszolút csúnya ellenzéki forradalmár?
- ???
- Aki ha belenéz a Petőfi hídról a Dunába, Paksig elpusztulnak a halak.

:)

Egyébként olyan unalmas ez a nő! Kunhalmi uncsi, uncsi, uncsi vagy! Mondom Garfielddal.

Istentelenül ócska ripacs. Elnézést a hívőktől, de szerintem Kunhalmi még az női ellenzéki képviselők közt is a legócskább színész.

Ellenzéki molinó az EP választások után

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ellenzék nem csinált, amit mi csináltunk.

Uszítás, felforgatás, megfélemlítés - jönnek a fekáljukból a Galilei Körösök, jönnek megint és újra!
Nyomukban újra a Forradalmi Szocialisták, az 1918 eleji sztrájk során követelték a munkástanácsok létrehozását.
Fekáljukat szétszórják, bemocskolva mindent és mindenkit, aki nem tart velük...
Most "Popovics forradalmi útmutatóját" követik.

--- 1919: Kun Béláék a megtorló akciók és kivégzések mellett túszszedéssel akarták megfélemlíteni a társadalmat: összesen 489 túszt ejtettek.
--- „A Lenin-fiúk is részt vettek a túszszedésben. Az április 23-án este elhurcoltak között voltak idősebb és ifjabb Hollán Sándor volt államtitkárok.
--- Amikor az összeszedett túszokkal a Lánchídhoz értek a két Hollánt leparancsolták az autóról és gyalog kísérték őket az első pillérig. Ott arccal a Duna felé a vaskorlát mellé állították apát és fiát.
--- Ezután mindkettőt tarkón lőtték és testüket a Dunába dobták.”
--- Hollán Sándorék teljesen ártatlanok voltak, de a dualizmus korának egyik legelismertebb családjaként tökéletes célpontoknak számítottak a társadalmi megfélemlítési projekt részeként.

"Én örülökannak h Milosevityet mrgbuktatták."

Oh annak én is. És én az általános és a relativ meg abszolút különbözőségünkben is alappal hiszek. :)

A médiára vonatkozó megállapításod kivételével minden szavaddal egyetértek. A Fidesz dilettantizmusát dokumentálja, hogy nincs országos lefedettségű kormánypárti média, pl. rádió /Karc FM, némi szépségtapasz a vidéki bővülés, de ez semmi a Fidesz első számú szavazótábora, a vidék megnyeréséhez a következő választásokon/ , a nyomtatott média sem tudott felnőni az ellenzék színvonalára.

Szóval a többivel egyetértek, a médiára vonatkozó álláspontodat pedig tiszteletben tartom, de nem fogadom el.

A kormány, felkészületlensége, magabiztossága okán önmagát sodorta bele ebbe a mostani kalandba. A törvény elfogadása óta naponta magyarázzák - miniszterelnöktől szakminiszterig - , hogy miért jó ez a túlóra lehetőség. Nem előtte kellett volna? Ez most kissé vicces tűzoltó munka.

S az is vicces, de a 22-es választások elvesztéséjhez vezethet, ahogyan a vidéket kezeli a kormány. A fővárosi balliberálisok által bugris parasztoknak tekintett embereket. A kormány a harmadik ciklusát tölti, s még mindig szenvednek a fiatal gazdákat sújtó átörökítési törvénnyel. harmadik ciklus, s nem történt semmi sem a fiatal gazdák érdekében. Az agrárminiszter ma is erről beszélt, nulla, amit letettek az asztalra. Rohad a vidék, kiábrándulnak a Fidesz vidéki szavazói, elfogynak a talpasok. Vagy ez a cél?

"Valodi" -val kizárólag ebben értek egyet, a kormánynak nincs vidékpolitikája. S morálisan vállalhatatlan volt az, ahogyan a miniszterelnök megvált a választási győzelméhez nagyban hozzájáruló, a vidék igazi érdekeit képviselő, ahhoz értő Ángyán doktortól. Becsapták ezt a szakembert, csak a szavazatszerzéshez kellett.

Az EP választások tétje igen nagy, de szerintem erre nem készült fel a Fidesz. Meglepetés várható, az ellenzék javára.

Kőrösi Pál mondta a napokban a Karc FM-en, hogy azért a Fidesz jobban gondolhatna az országot egykoron felépítő idősekre is, nyilvánvalóan a nyugdíjemelésre gondolt.

A Fidesz a városokban nem képes szövetségeseket szerezni, elenyésző számban. A vidék a fontos.

"ezek képesek lesznek diktatórikus eszközökkel is megvédeni magukat"
Magyarul: nem hajlandók cca évi/2000 milliárd forintnyi védelmi pénz utalni a New York-i fajtárs diaszpórádnak?
Ezt akartad mondani?
Csak nem mered?
Mondjad nyugodtan, a jövő bizonytalan és gomolygó, elrejtőzhetsz benne.
Míg meg nem találnak.

Várható robbantás nálunk is.
Másnap a teljes világsajtó ezt írja:
"Orbán hamis zászlós robbantássorozatba kezdett Magyarországon!"
"A robbantásokat Orbán titkosszolgálata szervezte."
estébé...
De: ettől sem rendülünk meg.
Ismeretesek a fekál-globál módszerek, ma már...

Az ellenzék forradalmáról a történelemkönyvbe lesz egy fejezet, melynek címe; Hason fekve vívott forradalom.

A szerep játékára gondolok.

A kép jobboldalán miért sír a hölgy? Netán ezért?

"Az elmúlt évek gazdasági növekedésének egyik hajtóereje a foglalkoztatás bővülése és ezzel párhuzamosan a bérek emelkedése volt. Tegyük hozzá: mindkettőre szükség is volt. Míg Magyarországon 2010-ben a 15-64 évesek mindössze 54,9 százalékának volt munkája, addig ez az arány 2017-re 68,2 százalékra növekedett, miközben a 2018 szeptembere és novembere közötti időszakban 69,7 százalékra emelkedett. Ez azért is jelentős, mert míg 2010-ben a foglalkoztatási ráta tekintetében utolsók voltunk az Európai Unió tagországai között, addig 2017-re meghaladtuk a 67,7 százalékos uniós átlagot. "
https://szazadveg.hu/hu/hirek/dinamikus-bernovekedes-magyarorszagon

Önmagában a GDP változása nem sok mindent mond. Mivel mégis megemlíted, akkor azt tapasztaljuk, hogy a megelőző 8 évben átlagosan 2 %-os volt a növekedés, az ezt követő időszakban 2,5 %. Nem mindegy, hogy mi a növekedés forrása. Korábbi 8 évben nagyobb részarányban hitel volt, főleg az állami beruházásoknál, az ezt követő 8 évben ez a részarány sokkal kisebb.

A GDP változása mellett a legfontosabb mutatók:
- foglalkoztatás,
- reáljövedelmek,
- fogyasztás,
- megtakarítás,
- adósság növekedésének forrása (külső vagy belső, részarány)
- beruházás,
- adósság változása a GDP %-ban,
- export-import egyenleg,
- költségvetés helyzete,
- infláció,
- adóék változása,
- stb...

Amennyiben mindezt figyelembe vesszük, akkor az látjuk; a korábbi 8 évhez viszonyítva mindegyik mutató kedvezőbben alakult. Ez egyben azt is jelenti; korábbi 8 évben egyre jobban közeledtünk az államcsődhöz, míg most egyre jobban távolodunk.

Az egy főre eső GDP változása is félrevezető lehet, ha nem vizsgáljuk a mögöttes tényezőket. Például a növekedés forrását, a növekedés felhasználását, a növekedés folytonosságát.

Mindez akkor válik lényegessé, amikor más országokhoz viszonyítunk.

2004 Magyarország a velünk együtt csatlakozó országok között az élvonalba voltunk, majd folyamatosan leköröztek bennünket. Magyarországon a GDP növekedés forrása nagyobb részben volt külső forrás, mint a többi országban. Így az eladosodottságunk is sokkal nagyobb volt. Nálunk a növekedés üteme csökkenő volt, a többi országnál nem. Nálunk nagyobb rész volt a hosszú távon megtérülő, vagy meg sem térülő beruházás. Mindez azt jelentette, hogy a válság után a velünk együtt csatlakozó országoknál a válságkezelés sokkal könnyebb volt.

A válság után két kormányzati cikluson vagyunk túl. Ha megvizsgáljuk az ellenzék programját, akkor azt látjuk; az ország újra arra a sorsra jutna ahova a Gyurcsány kormányzása során jutott. Ezért érdemes tüntetni, sztrájkolni?

Remélem. Azt még hozzá tenném, hogy Orbán leváltásához el kell fogadni a kormány jó néhány intézkedését, ami vitán felül áll, csak az ellenzék jelenleg még azon a szinten van, hogy vakon mondja, vakon szajkózza mindennek az ellenkezőjét.

Ez az ellenkezés önmagában nem elég, csak hisztériának látszik, ami megmozgathat bizonyos rétegeket, de a gondolkodó - még egyszer mondom, a gondolkodó, de nem feltétlenül Fidesz barát - tömeget nem győzi meg. Magyarország nem Ukrajna, vagy Macedónia, itt azért mások a körülmények.

Gondolom, te is megfélemlítve, remegve írod ide a hülyeségeidet.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés