„Ez volt Bangónéval is. A teljes lelepleződés. Igaz, az ellenzéki agitátorok és propagandamédiumaik nem akarják az igazságot. Úgy tesznek, mintha ez a jelenet meg sem történt volna. Meg sem történt, hogy Bangóné kitalál egy szerinte fényképeken is jól mutató jelenetet és ráveszi a többieket, hogy bohóckodjanak együtt (Óh, hátha külföldi újságok is felfigyelnek rá – felfigyelnek, milyen butaságokat írok. Majd elküldik a Guardiannek.) Majd amikor készül a felvétel (mobiltelefonnal veszik, közvetítik), akkor meg eljátssza, hogy anyaként (jaj, ezt is biztos milyen hatásosnak gondolta) mennyire megalázó ez a helyzet. A helyzet, amit ő talált ki.
Bangóné persze ezzel megalázott minden valóban megalázott embert. Akiket diktatúrák valóban ilyen helyzetbe hoztak vagy hoznak. Sőt, nem is kell diktatúrának lenni ehhez: néhány hete Franciaországban, a magát haladónak és bevándorláspártinak nevező Macron Franciaországában 151, a fennálló oktatási rend ellen tiltakozó gimnazistát rendőrök a decemberi hidegben az iskola udvarára hajtottak, ott le kellett térdelniük és a kezüket a fejük mögé kellett tenniük. És fegyveres rendőrök grasszáltak körülöttük. Egyes hírek szerint húsz percig. Mindez Párizs mellett, Mantes-La-Jolie-ban, azaz messze nem a legrosszabb elővárosban. Ezek a gyerekek nem eljátszották, hogy terrorizálják őket. Valóban megtörtént velük. És ez csak a közelmúlt, nem nehéz éveket, évtizedeket visszamenni az időben, a történelemben, hogy hasonló jeleneteket találjunk. Valódi jeleneteket. Nem gátlástalan színészkedést.