Emlékezetpolitika

Világháborús sorstragédiák nyomában – Lengyel múzeumi körkép I.

2018. október 2. 9:00
Hogyan lehet modern építészeti megoldásokkal méltó emléket állítani a világháború áldozatainak? Hogy dolgozza fel a megszállást és a holokausztot Lengyelország? Sorozatunkban rendhagyó lengyel múzeumokba látogatunk. Körképünket a markowai Ulma Család Múzeumával indítjuk.

Az elmúlt másfél évtizedben irigylésre méltó múzeumépítési láz zajlik Lengyelországban. A lengyelek különösen nagy hangsúlyt fektetnek az emlékezetpolitika alakítására, és hamar felismerték, hogy egy népszerű kulturális intézmény vagy sok embert megmozgató tárlat kiváló terepe lehet ennek.

A lengyel múzeumi boom a budapesti Terror Háza ihlette Varsói Felkelés Múzeumával indult 2004-ben, a lendület pedig azóta is töretlen: az elmúlt években több tucat kulturális intézmény nyitotta meg kapuit országszerte, EU-s és állami támogatások segítségével. A Lengyel Intézet jóvoltából meglátogattunk közülük néhányat augusztus végén.

A legújabb lengyel múzeumokról szóló sorozatunk első részében a zsidókat mentő lengyelekről megemlékező markowai múzeumot mutatjuk be, amely a mártírhalált halt Ulma család nevét viseli.

* *

A második világháború során a megszállt Lengyelországban halálbüntetés járt azoknak, akik segítettek a zsidóknak a túlélésben. A megszállt területek közül csak Lengyelországban járt ilyen durva büntetés a szabályszegőknek. A németek nem csak azokat végezték ki, akik másokat bújtattak, hanem egész családjukat, esetenként szomszédaikat is. Ennek ellenére több ezer lengyel rejtegette zsidó származású barátait, ismerőseit vagy segítségre szoruló vadidegeneket. 

A világháborút megelőzően Markowában – Lengyelország egyik legnagyobb falujában – körülbelül 4500 fő lakott, közülük 30 zsidó család. A faluban élő Ulmáék például két zsidó családnak is menedéket nyújtottak 1943 és 1944 között. Mindezért 1944. március 24-én éjszaka a német és a helyi katonai rendőrség agyolnőtte Józef Ulmát, kilencedik hónapban lévő terhes feleségét, hat gyermeküket, végül a házukban elbújtatott nyolc zsidót is.

Eredetileg ennek a tragikus eseménynek kívánt emléket állítani a 2016-ban megnyílt Ulma Család Múzeuma, végül a projekt túlnőtt a családon – nem csak a markowai mártírok, hanem a

lengyel zsidók mentésében résztvevő több ezer hős

emléke előtt tiszteleg az intézmény.

A múzeum előtt elhelyezett 110 tábla azokra emlékezik, akik Markowában és a környező falvakban életüket vesztették miközben segíteni próbáltak. A falon található további 1400 név pedig azoknak állít emléket, akik sikeresen megmentették zsidó honfitársaikat. Nekik köszönhetően legalább 2900 zsidó élte túl a háborút a délkelet-lengyelországi Podkarpackie régióban.

Az intézmény egyelőre még csak a környékbeli neveket vette nyilvántartásba, de folyamatosan dolgoznak egy egész Lengyelországra kiterjedő adatbázison.

„Két éve nyitottunk, és már több mint százezren látogattak el hozzánk. Fontos gesztus, hogy vidékre került egy ilyen fontos múzeum – számolt be a sikerekről Anna Stróz igazgatónő. – A Holokauszt nagyon mély sebeket ejtett a lengyel társadalmon, többek között ezért is hiánypótló ez az intézmény. Először csak egy kis múzeumot szerettünk volna létrehozni azon a helyen, ahol az Ulma család háza állt. Később jött a döntés, hogy egy nagyszabású emlékközpont létesül majd itt, amit a következő években bővíteni tervezünk, hiszen rengeteg a még feldolgozatlan történet.” 

Egy környékbeli zsidó tinédzser digitalizált naplója

„A múzeum épületét ugyanaz alkotta, mint a Varsói Felkelés Múzeumát, ezért érezhető, hogy a Terror Háza volt az egyik fő inspiráció a tervezésnél” – emelte ki az igazgatónő.

Valóban érezhető a hasonlóság. A korabeli, eredeti dokumentumok, sötét terek, nyomasztó hanghatások és a fullasztó atmoszféra egyértelműen a budapesti múzeumot juttatják eszünkbe, bár felmerül a kérdés: lehet máshogy érzékeltetni a legsötétebb korszakok borzalmait egy 21. századi ember számára?

A kiállítótér közepén az Ulma család szobájának pontos rekonstrukciója áll. Tízfős csoportunk nehezen fér el egyszerre a térben, megdöbbentő elképzelni, hogy ekkora területen élt több mint egy éven keresztül tizenhat ember. A szobát a Józef Ulma fényképei teszik még szívszorítóbbá, hobbija a fotózás volt, számos általa készített kép maradt fent családjáról.

Az a rendőr informálhatta a németeket az Ulma családnál bujkáló zsidókról 1944. márciusában, aki előzőleg segített nekik elrejtőzni. Ezért egyik éjszaka a német rendőrség behatolt a házba, és a nyolc bújtatott mellett végzett Józef Ulmával, kilencedik hónapban lévő terhes feleségével Wiktoriával és hat gyermekükkel is.

A megszállás alatt a németek közel ezer lengyelt ölhettek meg hasonló okokból.

A traumák feldolgozása csak a rendszerváltás óta indult el,

ezért is különösen fontos a markowai intézmény létrejötte. 

„Ez a nyolc fős család, akiket az általuk bújtatott zsidókkal együtt lőttek agyon, mostanra a lengyel mártíromság jelképévé vált. Az ő történetük tökéletes példája annak, mit kellett átélnie a lengyel népnek a német megszállás alatt” – összegezte a múzeum szerepét a lengyel történelmi emlékezet szempontjából az intézmény egyik dolgozója.

Az Ulma család története egyre szélesebb körben terjed az utóbbi években, Lengyelországban és világszerte egyaránt. 1995-ben megkapták a Világ Igaza kitüntetést Izraeltől, a Vatikán pedig a közeljövőben tervezi boldoggá avatni az egész családot. 

Fotók: Museum of Poles Saving Jews

 

 

 

 

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés