Hajlék nélkül

2018. augusztus 9. 22:28

Vámos Miklós
Népszava
Boldogabb, nyugodtabb időben lesz mód a hajléktalanság okait firtatni, lehet majd elemezni az egyes sorsokat, de ennek most nincs itt az ideje.

„Nem tehetünk mást, a hajléktalanok számára elfogadható, élhető, használható és (bizonyos mértékig) önálló, bármilyen kicsi, de lezárható lakást kell teremtenünk. Tudom: ez beláthatatlanul nagy költséggel jár, és sokuk talán nem is »érdemli meg«. Csak az ellenségesen ágálók számára megjegyzem: Angliában se hozott annak idején hasznot a csavargók elleni hatósági fellépés és abban a lakosság szerény közreműködése. 

Boldogabb, nyugodtabb időben lesz mód a hajléktalanság okait firtatni, lehet majd elemezni az egyes sorsokat, de ennek most nincs itt az ideje. Most előttünk van egy hatalmas feladat, amely elsőre alig belátható méretű, és valahogyan meg kell oldani. 

Kár, hogy az alaptörvény megfogalmazói és a szöveget elfogadó képviselők nem bíznak a sikerben. Ha az általuk hozott törvénytől szerintük eredmény volna várható, akkor más kifejezéseket találtak volna. Például ilyeneket: az állam köteles emberi módon ellátni elesett polgárait, a helyi önkormányzat az emberhez méltó szállásukról gondoskodik, és csak akkor tilthatja meg a hajléktalanok közterületi jelenlétét, ha már felkínálta a kulturált környezethez méltó lakhatást nekik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az eredeti cikknél nem Vámos Miklós fotója van, érthetetlen a szerzőség átruházása V. Miklósra. A hajléktalanok túldotálása hiba, mert elsorvasztja az önerőiket. Egy irgalmas minimum értelmében kell bánni velük, de mindig egyéni erőfeszítésre inspirálva őket.

Minden sajnálatunk a hajléktalanoké, de a szociális alkalmazkodás minimumát - egyébként a saját érdekükben is -
kötelesek elfogadni. A cikk szerzője pedig egy darab -
korábban már csődbe vivő - szocializmust követelne vissza, amikor egy fedezetlen , s ezért utópikusan kigondolt ellátást kívánna a hajléktalanoknak.

Egyetértek. Ám ez, amit Vámos ír, ugyanaz, mint amit magam is írtam, néhány napja.
"„Nem tehetünk mást, a hajléktalanok számára elfogadható, élhető, használható és (bizonyos mértékig) önálló, bármilyen kicsi, de lezárható lakást kell teremtenünk."
Amire én gondoltam, írtam:
"OberEnnsinnen 2018. augusztus 3. 15:39
6
A hajléktalan egyenszállók: agyrém.
Mint ahogyan a hajléktalanok sem egyenek, nem egyformák.
Van, akinek több a pénze, fizethetne normál ágyért, lezárható szekrényért, egyéni komfortérzetért..
Legalább 3 osztályát érdemes létrehozni a szállásoknak...
1. Fizető, amiről fentebb írtam.
2. Viselkedni képes, a másik ember identitását tiszteletben tartóké.
3. A teljesen leépültek, akik orvosi kezelésre szorulnak.
A kulcsszó: ELKÜLÖNÍTÉS, ha úgy tetszik: diszkrimináció a hajléktalanok között."
Tehát, a Vámos által vízionált lezárható lakás, az baromság, ám a
LEZÁRHATÓ LAKRÉSZ: nem.
Ez létrehozható, nagyjából, ahogy írtam.
Vámosnál hiányos a kemény valóság, de túlteng a világjobbítás.
Amiből már sok baj származott, és eme Vámos Miklós-i világjobbításokba nemcsak hajléktalanok, de igen sok becsületes, tisztességes adófizető családapák, -anyák, öregek, gyerekek haltak bele.

Vámos Miklós úr még nem járt olyan "szociális bérlakásban" amibe hajléktalanokat költöztettek.
Ezek a lakások néhány hónap használat után ajtó-ablak nélküli ingatlanokká váltak a szoba közepén tábortűz nyomokkal, tele szeméttel.
A személyi higiénia teljes hiánya nélkül élő, a világgal szembefordult, reményt vesztett emberektől nem várható el az önkéntes "civilizált" lét.
Segíteni kell nekik: olyan szállás kell, ahol takarítanak utánuk, ahol enni adnak nekik, ahol megalhatnak, ahol meleg van, ahol tisztálkodhatnak. Ahol rend van, amit meg is követelnek és végre is hajtatnak velük. A kényszerítés is lehet segítség.
A pokolhoz vezető út is jóindulattal van kikövezve.

Szabó Tamás
Speciális Hajléktalan Ellátás
Fenntartó: Oltalom Karitatív Egyesület (Írta)

"A hajléktalanok gondozásában szerzett tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy
TÖBBSÉGÜK PSZICHÉSEN SÉRÜLT.
A kilátástalanság elől olyan eszközökkel próbálnak menekülni, - alkohol, drog,- melyek által súlyos, nehezen gyógyítható pszichés/mentális károsodást szenvednek.
A PSZICHIÁTRIAI ÁGYAK SZÁMÁNAK DRASZTIKUS CSÖKKENÉSE
és a szükséges utógondozó hálózat kiépítetlensége miatt pszichiátriai betegek nagy számban sodródnak a hajléktalanok népes táborába.
Saját megfigyelésünk szerint a hajléktalanok nagyobb része alkoholfüggő,
legalább 30%-uk az ebből eredő testi (alkoholos eredetű máj és idegrendszeri károsodás) és pszichés-mentális tüneteket is megjeleníti (personopathia, delírium, praedelirium, atrophya cerebri,-cerebelli)."

Függetlenül attól, hogy a mentális elváltozás milyen okból keletkezett, ezek az emberek alkotják a legesendőbb, legkiszolgáltatottabb rétegét a „hajléktalanok társadalmának”

A cikk szerzője tipikus balos mentalitást képvisel : forró filantrópia, de bevallottan megvalósíthatatlan jóléti követeléssel..

Igen? És ki fizeti a révészt?

Kibicnek semmi sem drága.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában