E sorok írója jó pár százezer most élő és milliónyi elhunyt lakoshoz hasonlóan élt budapesti gangos házak lakásaiban, nem is egyben. Udvar végi, földszinti félhomályosban; tüchtig másfél szobásban; első emeleti gangvégi, saját teraszosban; köröndi beázósban; lépcsőház teteji, lift nélküli kifulladósban egyaránt. Nem ilyen lakásba született és már nem is ilyenben él, de másfél évtizedig élt bennük, épp eleget látva és megtapasztalva a pestiségből.
Ezer meg ezer gangos ház áll Budapest – főleg Pest – belvárosában, az előző századvég és századelő világának lenyomataként. Egy hihetetlen gyorsan fejlődő időszak emlékei ők. Egykor nagyüzemben épültek, majd értéktelennek tartották őket eklektikus és neoreneszánsz, neobarokk stílustobzódásaikkal, gipszkariatidáikkal és -stukkóikkal.