Náciellenes aktivista volt, mégis Recsken kötött ki a kommunizmus alatt Benkő Zoltán, akinek kihallgatói azt mondták 1947-ben: aki 1944 előtt tudott robbantani, az tud majd 1945 után is. 111 órát töltött gúzsba kötve a recski munkatáborban. Emigrált, a rendszerváltás után hazatért. Fehér mártír volt, azaz mártírhalált nem halt, de minden másból kijutott neki. Bátor volt, magyar hős.
„Az utolsó fél évszázadban az embernek becsületesnek maradnia a saját és családja állandó kárára, mondhatni vesztére, nem volt éppen könnyű feladat. Benkő ennek a feladatnak, játékossága mellett páratlan könnyedséggel és természetességgel felelt meg.”
Faludy György
Benkő Zoltán (1923–2005) egy tehetséges értelmiségi generációnak volt a tagja, akiknek – a megérdemelt lehetőségek helyett – a 20. századi magyar történelem sorscsapásai jutottak osztályrészül. Őt azonban a megpróbáltatások megacélozták. 1944-es nemzeti ellenállás, Rákosi-rendszer, Recsk, 1956-os forradalom és szabadságharc, emigráció – e viszontagságok alatt kijutott neki mindabból, amit az önkényuralmi rendszerek szántak a rebellis fiataloknak. „Csak” éppen az agyonlövés és felakasztás maradt ki – ahogy azt később tréfásan megjegyezte.
Benkő 1923. április 15-én született Budapesten, evangélikus családban. Középiskolai tanulmányait 1941-ben, a budapesti református főgimnáziumban fejezte be. Korán megérintették a népi írók gondolatai, ennek hatására iratkozott be a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karára. Ellenezte Magyarország részvételét a második világháborúban, s viszolygott az erőszakos, náci Németországtól.
Ennek fényében szinte törvényszerűség volt, hogy Magyarország német megszállását követően csatlakozott az ellenálláshoz. 1944 októberében részt vett a Gömbös-szobor felrobbantásának előkészítésében. A detonációhoz használt robbanóanyag rejtegetését bízták rá, amelyet – jobb helyet hirtelen nem találva – napokig édesanyja rekamiéja alatt tárolt. A náciellenes Görgey-zászlóalj tagjaként fegyverszerzésben, az üldözöttek segítésében és robbantásos akciókban működött közre. Visszaemlékezései szerint 1944 decemberében átjuttatta a frontvonalon a magyar ellenállás tárgyalóküldöttségét a szovjetekhez.
Érdemei ellenére az szovjetek jóvoltából egykettőre a kommunista politikai rendőrség őrizetében találta magát, melynek indoka kémgyanú és diverzáns tevékenység volt. 1945 áprilisában szabadult, miután nagy nehézségek árán tisztázta magát.
Mindezek után – bizakodva a jövőben – lediplomázott és csatlakozott a Nemzeti Parasztpárt Kovács Imre vezette szárnyához. 1946-tól több szervezetben is ő képviselte az egykori ellenálló egyetemistákat. A parasztpárt tagjaként a kommunista párttal együttműködő Baloldali Blokk felszámolása és a kisgazdapárttal való együttműködés érdekében tevékenykedett.
A kommunisták mindezt nem nézték jó szemmel. 1947-ben egy „köztársaság-ellenes” ügy kapcsán letartóztatták, de rövid időn belül szabadlábra helyezték. Ügye azonban nem maradt következmények nélkül. Kovács Imre ellehetetlenítésével párhozamosan kikerült a parasztpártból és az egyetemi mozgalomból. 1948 októberében az államvédelem ismét letartóztatta és egy kirakatpert tervezett ellene. Mikor kihallgatása során mentségére felhozta, hogy robbantott 1944-ben, meglepő választ kapott kihallgatójától: „aki tudott robbantani 1944-ben, az tud 1945 után is.” Ez a sommás megjegyzés tanulságos magyarázattal szolgált számára.
A per végül elmaradt, s a börtön helyett internálták. Így került a recski kényszermunkatáborba, ahol
Flegmaságával és pikírt, humoros megjegyzéseivel rendszeresen kivívta a szadista őrök haragját, aminek verések és rendszeres büntetések lettek a következményei. Annyiszor fenyítették, hogy „recski rekorderként” mintegy 111 órát töltött gúzsba kötve. Azonban nem tört meg, éppen ellenkezőleg, ő tartotta a lelket rabtársaiban, akik csodálattal néztek fel a vakmerő, „csakazértse” hozzáállást megtestesítő Benkőre.
Recskről 1953 októberében szabadult, de viszontagságai nem értek véget. Kitiltották Budapestről és rendőri felügyelet alá helyezték. 1956-ban tevékeny részese lett a forradalom és szabadságharc eseményeinek mint a Magyar Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagja és a Politikai Foglyok Szövetségének társelnöke. Ebben a minőségben két alkalommal is részt vett a Nagy Imrével folytatott tárgyalásokban. Közreműködött a Petőfi Kör újjáalakításában, de hamarosan már barikádot épített a bevonuló szovjet csapatok útjába. A forradalom leverése után sok recski társával együtt az emigrációt választotta. Nyugaton a Szabad Európa Rádió munkatársaként igyekezett fenntartani a forradalom szellemiségét, számos emigrációs szervezetnek is a tagja lett.
1989-től újra itthon próbált tenni a hazáért, utolsó éveiben is hajtotta a cselekvésvágy, küldetésének tartotta, hogy ápolja a kommunizmus üldözötteinek emlékezetét. 1998-ban egyike volt azoknak, akik létrehozták a Recski Nemzeti Emlékpark Alapítványt, hogy méltó emléket állítsanak a kényszermunkatáborok áldozatainak. Halála után hamvainak egy részét Recsken temették el.
A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottsága segítségével készül.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mint lapunk is megírta, a szlovák parlament kormánytöbbsége büntethetővé tette „a második világháború utáni viszonyok rendezésének” megkérdőjelezését.
Telt házas kerekasztal-beszélgetés a Magyarságkutató Intézetben Erdély román elrablásának évfordulóján.
Az érdekfeszítő, inspiráló vitával tarkított beszélgetés során az archeogenetika szerepe, a magyar identitás fogalma, és a kettős honfoglalás elmélete is szóba került.
Varga Endre László munkája során azt kutatta, hogy a lengyel–magyar két jó barát miként harcolt együtt az első világégés idején.
A Tisza nyilvánvalóan a Bokros-csomag örököse.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
