A négy legordasabb hazugság a Szovjetunióról

„A bolsevik vezetők elkeseredetten nyugtázták, hogy tízéves távolléte alatt Lenin teljesen elvesztette a kapcsolatot az orosz rögvalósággal.

Nyárig kellett győzködnie őket, mire a forradalom lángja legalább a kommunisták egy részét felhevítette. Tovább azonban nem is terjedt, a júliusi szélsőbalos zendülés csúfos kudarcba fulladt. Vlagyimir Iljicsnek ismét menekülnie kellett, s a következő hónapokban jó kibicként Finnországból követelte szenvedélyes levelekben otthon maradt harcostársaitól, hogy most már aztán tényleg ragadják magukhoz a hatalmat. A bolsevikok nagy része már éppen kezdte volna elkönyvelni, hogy szegény Uljanov elvtárs végleg megzakkant - amikor októberben váratlanul ismét Péterváron termett. 

A karizmatikus, fanatikus és nem mellesleg verhetetlenül nagy dumás Lenin rövid időn belül ismét meggyőzte a többieket, hogy lendüljenek akcióba. Ám, ha a párt fegyveres erejének élén nem egy nála lényegesen realistább fickó - bizonyos Lev Davidovics Bronstein (mozgalmi nevén Trockij) - áll, alighanem ismét csak a nyári fiaskó megismétlésére futotta volna. A pártvezér ugyanis igazi munkásfelkelésről álmodott, elfoglalt gyárakkal, barikádokkal, utcai harcokkal, ahogyan a Nagy Marxista Könyvben meg van írva.”