Richter Gedeon: a kormányfőtanácsos, akivel végeztek a nyilasok

2018. január 17. 16:18
Hollósi Dániel József
Mandiner
A földbirtokos családba született Richter Gedeon patikusként és gyógyszergyártóként futott be jelentős karriert. Horthy Miklós tanácsadója lett, és a nyilas uralom idején zsidóként itthon maradt – annak ellenére, hogy elmenekülhetett volna. A gyógyszerellátást próbálta biztosítani a polgári lakosság és a honvédség számára. Végül a nyilasok végeztek vele. Bátor volt, magyar hős.

„Igaz ember volt, tudta, mi a tisztességes, maradandót alkotott, és neve összeforrt alkotásával”
Hídvégi Jenő

Richter Gedeon neve talán a legismertebb a hazai gyógyszergyártás történetében, hiszen őt tartják a modern magyar gyógyszerészet alapító atyjának. A nevéhez fűződő „patikagyár” Magyarország első nagy gyógyszeripari létesítménye volt, ahol ipari méretekben állították elő a különféle minőségi medicinákat, többek között a közismert kalmopyrint.

Kevesebb ember előtt ismert, hogy Richter Gedeon a magyar történelem egyik legtragikusabb évében, 1944-ben is tanúbizonyságot tett az emberek gyógyítása iránti feltétlen elkötelezettségéről. A hivatásához hű, kiváló felkészültségű gyógyszerész életét mindvégig a gyógyítás szolgálatába állította.

Zsidó származása ellenére az üldöztetés éveiben – bár másképp is dönthetett volna – végig Magyarországon maradt.

Életének, 72 évesen, 1944 decemberében a nyilas terror vetett véget.

Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született egy földbirtokos-terménykereskedő család gyermekeként Ecséden, ahova a család csehországi zsidó kereskedő ősei telepedtek le a 18. század végén. Szüleit nagyon korán elvesztette, neveltetéséről nagyszülei gondoskodtak. Középiskolai tanulmányait a gyöngyösi ferences rendi gimnáziumban végezte. Itt ismerkedett meg későbbi hivatásával is, s 15 éves korától három évig dolgozott egy helyi patikában gyakornokként. Valószínű, hogy pályaválasztásában szerepet játszott szülei korai halála. Az ifjú Richter a családi tragédiát megelőzhetőnek tartotta, hiszen szülei olyan betegségekben hunytak el, amelyek megfelelő kezeléssel gyógyíthatóak lettek volna. Így arra tette fel az életét, hogy senkinek ne kelljen átélnie ugyanezt a csapást.

1895-ben a budapesti tudományegyetemen kiváló minősítésű gyógyszerész diplomát szerzett. Üzleti pályafutása 1901-ben kezdődött, amikor a családi örökségéből megvásárolta Budapesten, az Üllői úton álló Sas-patikát. Precíz, fáradhatatlan munkájának köszönhetően nagymértékben megnőtt a figyelem felfedezései iránt, s néhány éven belül számos gyógyszer megalkotásával öregbítette hírnevét.

Sikereinek hatására bővítette vállalkozását, 1907-ben Kőbányán felépítette a híres Richter-gyárat. A vállalat korán megalapozta a hírnevét belföldön és külföldön egyaránt, röviddel a létrehozását követően nemzetközi szinten is számottevő gyógyszeripari gyár lett, az ország egyik legnagyobb exportőrévé vált. Munkája elismeréseképpen Horthy Miklós 1929-ben kormányfő-tanácsosi címet adományozott Richter Gedeonnak. A mindig joviális, szerény üzletember emberséges volt munkavállalóival, a gazdasági világválság okozta nehézségek ellenére senkit sem bocsátott el az állásából. A Richter-gyár korának egyik legjobb munkahelye volt a kitűnő fizetések és juttatások, s nem utolsó sorban emberközelisége miatt is.

A második világháború kitörése jelentős változásokat hozott a gyár működésében.

Richter kötelességtudatból önzetlen gyógyszeradományokkal támogatta a polgári lakosság és a honvédség folyamatos egészségügyi ellátását.

A zsidótörvények azonban fokozatosan megnehezítették, majd ellehetetlenítették tevékenységét. 1942-ben kénytelen volt lemondani vezérigazgatói tisztségéről, de a meghurcoltatás ellenére sem adta fel életművét, a vállalatot hűséges kollégái segítségével illegálisan irányította. Áldozatos tevékenységére a Vatikán is figyelt. 1943-ban Angelo Rotta apostoli nuncius látogatást tett a gyárban, és személyesen tolmácsolta Richter Gedeonnak a pápa köszönetét az áldozatvállalásáért, a segélyszervezeteknek küldött nagylelkű gyógyszerfelajánlásokat. Az eseményről márványtábla készült, ezt később a kommunisták – mint klerikális megnyilvánulást – összetörték.

Az 1944-es év eleje átmeneti könnyebbséget hozott, Richter ugyanis engedélyt kapott, hogy szaktanácsadóként ismét legálisan vehessen részt a vállalat vezetésében. 1944. március 19-e, az ország német megszállása után azonban az ő sorsa is tragikusra fordult. Áprilisban a vállalatot ért sorozatos támadások miatt igazgatósági tagságáról is lemondott, s végül a gyárból is kitiltották. A vidéki zsidóság deportálását követően, 1944 nyarán lehetősége nyílott volna a távozásra, ugyanis a Vöröskereszt útján svájci menlevélhez jutott. 

Az idős gyógyszerész azonban nem élt a menekülés lehetőségével, habár vagyonának és kapcsolatainak köszönhetően könnyen megtehette volna. A felelősségtudat hazájához kötötte.

Úgy érezte, hogy munkájára pont ebben a vészterhes időszakban van a legnagyobb szükség,

hiszen a háború miatt rengeteg ember szorul rá gyógyszereire, s belekapaszkodott abba a reménybe is, hogy az orvoslás terén felmutatott érdemei megóvják a veszélytől, hiszen ő egész életében csak a betegek megsegítésén munkálkodott. Bizakodását erősítette, hogy 1944 augusztusában mentesítették a zsidótörvények rendelkezései alól. Így rövid időre ismét újult erővel folytatta hivatását, a medicinák előállítását. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után azonban csakhamar érvénytelenítették Richter mentességét. Sorstársaihoz hasonlóan ő is bujkálásra kényszerült, egy ideig rokonoknál talált menedékre.

1944. december elején átköltözött egy házba, amely a semleges svéd követség diplomáciai védelme alá tartozott. A nyilasok 1944 utolsó napjaiban azonban egyre többször támadták meg a diplomáciai oltalom alatt álló házakat. 1944. december 30-án a razziák elérték Richter lakhelyét is.

A nyilasok alsóneműre vetkőztetve, megalázva hurcolták el az idős gyógyszerészt, és a Duna partján kegyetlenül meggyilkolták. Ezzel a szörnyű, érdemtelen halállal ért véget egy nemes élet. Pedig Richter Gedeon még halála után is tanúságot tett segítőkészségéről, 1945 elején egy orvos ezredes levélben fejezte ki háláját a gyárának a gyógyszerellátás biztosításáért.

A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságának segítségével készül.

 

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ide vezet az egyetlen, legaljasabb emberi tevékenység: a provokáció!
És mindig elérik a provokátorok a céljukat, mert aljas emberszabású MEM EMBEREK, de még állatok sem, - mint ezek a szóban forgó nyilasok - mindig, mindenütt voltak, vannak, lesznek.
Még közöttünk, magyarok között is.
Bár annyit megkockáztatok: ilyen aljasságot, mint ezek a sátánfatty városi tetvek-nyilasok csináltak, ...EGYETLEN EGY MAGYAR PARASZTEMBERT nem tudtak volna rávenni, hogy részt vegyen ilyesmiben.Az igazság az, hogy magyarnak tartom magam, és Richter Gedeon szomorú története szégyenre késztet.(Már csak az, de valóban az lenne érdekes, ha tudnánk a gyilkosok nevét, családi-neveltetési hátterét.)
Mert két eset lehetséges: - vagy teljesen lezüllött, istentelen prolik, 70% - vagy provokátorok 30%...

" Így arra tette fel az életét, hogy senkinek ne kelljen átélnie ugyanezt a csapást."

Ennél keresztényibb nekrológ nincs. Isten nyugtassa!

Az "ázsiai hóhérok" minden pénzt megadtak volna Richter Gedeonért.
A tudásáért.
Ebben élen jártak, a sok disznóságuk mellett.
A tudományt tisztelték. (A felső szint, akik a vöröskapitalizmus profitképzőjeként kezelték.)
Persze, csak akkor, ha nekik dolgozott.
Látszik, hogy logikából három mínusz csillagos elégtelen vagy.

A Jobbikosok - tisztelet a kivételnek - nem képesek racionális tényigazság mentén gondolkozni.
Mint ahogy te sem.
Komolyan mondom, ti inkább vagytok provokátorok, akikre minden magyar csak megvetéssel nézhet, mint akár csak a magyarságnak egy gyufaszálnyit is jót tenni.

Nagyon illik a képbe a tehetségtelen szemetek dáridója, ha hatalmat kapnak.
Akkor lenne igazad, ha nem működött volna Sopronkőhidán még 1945-ben is a rögtönítélő Szálasi-bíróság , valódi magyar emberek kivégzésére.
Ugyanúgy, mint pár hónap múlva az AVO.

Hitlernek meg zsidó orvosa volt.
Plusz 150,000 zsidó katonája.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés