Ünnepek és bulizások

2016. október 24. 14:52

Gágyor Péter
Az ünnep nem arról szól, hogy kedveljük-e vagy sem azt, aki az asztalfőn ül.

Gágyor Péter írása

 

Elképzelem például, hogy a szülők halálának évfordulóján ülünk egy megterített asztalnál. Összejönnek a lelkükben tiszteletet dajkáló ismerősök, kicsit meghatódott hangulatban és eltérő emlékekkel, véleményekkel, de mégis egy asztalhoz ülnek…

Mert ünnep van és minden ünnep a múlt tisztelete. Ez az alkalom nem arról szól, hogy kedveljük-e vagy sem őt/azt aki az asztalfőn ül, és ha nagyon nem, legföljebb kimaradunk az eseményből, be sem tesszük oda  a lábunkat.

A normális ember általában így cselekszik, nem követ el olyan tetteket, nem viselkedik úgy, amit a saját asztalánál sem tűrne el. De újabban buli a divat, mintha a világ a feje tetejére állt volna, legalább annyira, mint Hegel dialektikájával tette a marxizmus a baloldali világuralom „nemes” céljainak elérése/megkaparintása érdekében, annak minden tragikus és kaotikus következményével, máig kísértő/sípoló visszhangjával.

Ettől a rossz népszínművek falvédő-dramaturgiáját felidéző tév-felfogásától alaposan összezavarodik még a bulizás egyre inkább tért nyerő, de eleve fésületlen jelensége is. Mert a népszínművek világában a juhász fütyült a kutyáinak és azok értették az üzenetet, ma a kutyák füttyögnek (oda-vissza) és a juhász tanácstalanul kószál a legelőn. Közben minden ízléstelenség rituálisan tombolhat, mert ugye buli van – ami határtalan, korlátoltan korlátolt demokratikus eszköztára az utcának, vagyis maga a káosz, a demokrácia sírásója.

És az egykori gumikacsákra emlékeztetően fütyülget, sípol a nyugdíjas asszony, az otthonról elszabadult férj, a tinilány alig titkolt feltűnési viszketegségével; a fiatal vagy középkorú férfi rázza az öklét, provokálja embertársait az utcasarkinak értelmezhető sajátos emberi jogok nevében, mert ami neki kijár, de az a fütyülőtleneknek már nem.

És uram bocsá’, felfújt pofazacskókkal ott fújja sípját a történész, kétségeket támasztva így az eddig objektívnek vélt tudományos szándékaival szemben is. És a fütyülősök belesípolnak mindenbe, kerge foci-játékvezetőként lefújnák a saját himnuszunkat, a részvételükkel megtisztelő lengyelek himnuszát, a vendég lengyel köztársasági elnök ünnepi köszöntését, amelyben megemlékezik népe páratlan gesztusáról, amikor '56-ban a saját vérüket gyűjtötték össze, kevertették el a magyar sebesült hősök vérével.

Marad a szégyen lelkünkben és tehetetlenek vagyunk. Nincs okunk elgondolkodni ezen a magatartáson, aminek nincs értékelhető üzenete, csupán a semmitmondás tombol az emlékezés hátterében. Hiszen maga ez a jelenség is értékelhetetlen a politikai ellenzék tetteként.

Vagyis képzeljük el a fent emlegetett terített asztalt. Hívatlan vendégek csődülnek az asztalhoz, csörömpölnek az éteszközökkel, tányérokkal, már egymás szavát sem értjük; messziről jött kedves vendégünk közben udvariasan úgy tesz, mintha ezt az oda nem illő csődületet nem is látná, de a csődület lármázik, böfög, sípol, trombitál, nagyokat szellent a káoszt fokozandó.

Az ünneplőknek az asztal körül eszébe ötlik, hogy a bulizókat bizony ki kellene rúgni innen, bulizzanak másutt ne a mi ünnepünkön. Még az a jó, hogy senkinek sem jut eszébe a valódi kirúgás szándéka, és senki sem húz fel lábára szöges bakancsot.

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"legalább annyira, mint Hegel dialektikájával tette a marxizmus a baloldali világuralom „nemes” céljainak elérése/megkaparintása érdekében"

huha, van itt zavar a fejben... Hegel nem volt marxista, es egyaltalan nem volt materialista. A dialektika elmelete fuzodik hozza, mint a dolgokban rejlo belso ellentmondas. Ezt vette at Marx Hegeltol, es dolgozta at, DE mig Hegel IDEALISTA volt, addig MArx epp ellenkezoleg, materialista (ezt meg Feuerbachtol vette at).

Csak hogy rendet csinaljunk.

Válaszok:
Berecskereki | 2016. október 24. 16:06

Az idézetben nincsen ellentmondás. Olyan se amire később utalsz. Az idézett állítás, nem tartalmazza, hogy Hegel materialista és marxista.
Aki ismeri Hegel dialektikáját és Marx dialektikáját annak az idézet nem szorul magyarázatra. Aki meg nem ismeri, annak úgyis hiába magyarázod pár mondatban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés