Különúton: mi folyik Csehországban?

2016. szeptember 14. 11:18
liptovsky
Mandiner
A csehek „németek” a szlávok között, pogányok a keresztény Közép-Európában, euroszkeptikusok az integráció hurráoptimista csúcsán, pacifisták háború idején.

praga2.jpg

Mintha ezzel szeretnének védjegyet kreálni maguknak – a csehek számtalan példáját adják különutasságuknak. „Németek” a szlávok között, pogányok a keresztény Közép-Európában, euroszkeptikusok az integráció hurráoptimista csúcsán, pacifisták háború idején.

A csehországi politikai élet a jelek szerint ma sem fordít hátat ennek a jól bevált hagyománynak, és amolyan švejkesen intézi az ország kormányzását. A régió országait nem követi az egyszínű kormányzás trendjében sem és bár migráció ügyében a visegrádi kollégákkal ért egyet, kenyértörésre azért nem viszi a nagy német testvérrel.

Belpolitikai téren ugyancsak valami más, valami új van készülőben Csehországban. Míg a magyarok, lengyelek és szlovákok a hagyományos politikai pártok és a profi politikusok által elfoglalt színpadon adják elő a Kormányzás c. folytatásos drámát, Csehországban a Nem vagyunk politikusok, mi dolgozunk című kortárs, kísérleti darab ősbemutatójának főpróbája zajlik éppen. Utóbbi ugyanis annak az Andrej Babiš milliárdos vállalkozó által alapított mozgalomnak (ANO) a szlogenje, amely alakulása után két évvel a második legnagyobb erőként került be a Képviselőházba 2013-ban – hogy aztán vezetője a kormány második embereként és pénzügyminiszterként követeljen új osztást a régi pártok jól kiszámítható, unalmas pókerpartiján.

Babiš jött, látott, de nem tetszett neki, amit látott – és most győzelemre készül. A másokat hónapok alatt csontig erodáló pénzügyminiszteri poszton harmadik éve töretlenül a legnépszerűbb politikus, és pártja is rendre 5-10 százalékponttal vezeti a kutatási eredményeket. Idén ősszel regionális (kb. megyei) illetve – az amerikai rendszerhez hasonló – részleges szenátusi választások lesznek. A pártok pedig a jövő évi általános országgyűlési választások főpróbájaként tekintenek erre a voksolásra, és úgy is készülnek rá.

Babiš nem csak a hagyományos pártok hatékonytalan és eredménytelen teljesítményének üzent hadat, de igazán népszerűvé az tette, hogy el tudta hitetni magáról, hogy valóban fel tud lépni az intézményesült és szinte a business as usual részévé vált korrupcióval szemben. A csehek egyébként nem aprózzák el: a gigantikus méretű, ipari jellegű lopás szinte minden nagy beruházás kötelező tartaléka. A költségvetés kasszakulcsát magához ragadó vállalkozó viszont ellenáll a pártok kifizetőhelyeként használt állami vállalatok politikusi feltöltésének, nem enged a különböző tárcáktól bejövő irracionális forrásigényeknek – és ez utóbbi az államháztartásban is kezd látványos eredményeket mutatni: a költségvetés többlete jelenleg 75 milliárd korona (közel 800 Mrd. Ft), amire a rendszerváltás óta nem volt példa.

A Babiš-jelenségnek ugyanakkor megvannak a maga árnyoldalai is. A politikusi szakma mára ugyanolyan professzionális mesterséggé vált, mint a kőfaragóké és a balett-táncosoké, a szakma szabályait pedig csak akkor érdemes felrúgni, ha számolunk annak következményivel. A bizniszben eltöltött évtizedek rutinját magával hozó Babiš nagy teherbírású, rengeteget dolgozik, de végeredményben egy mikromenedzser, aki nem bízik senkiben, nem delegál feladatokat, mindenben maga akar dönteni – közben pártja káderhiánnyal küzd és megfelelő szervezeti háttér híján van. Mivel ő problémamegoldó és intézményműködtető, nem csak a közép-hosszútávú víziói nincsenek, de szakpolitikai elképzeléseket, komolyabb programot sem tett még le az asztalra, sőt igazából ideológia, vagy világkép sem köti gúzsba a gondolkodását. Éppen ezért szinte kiszámíthatatlan, hogy mi jön, ha valóban miniszterelnök lesz jövőre.

Személyében ugyanakkor példátlan hatalom koncentrálódik, már most is. Vállalkozóként előbb Csehország második leggazdagabb embere lett, majd megunva a mérsékelt eredményességű kormányok és politikai szereplők számára ugyancsak visszahúzó erővel bíró ténykedését mozgalmat alapított az Elégedetlen Polgárok Akciója névvel. Pragmatikus üzletember révén hamar felismerte, hogy ha a nyilvánosságot meg akarja hódítani, akkor nyilvánosságot kell vásárolnia. Mára övé a cseh médiapiac egy jelentős szelete (két nagy országos napilappal, televízióval, rádióval). A gazdasági hatalom és a médiabefolyás mellé megérkezett a politikai/kormányzati pozíció és ma Babiš megkerülhetetlen figurája a cseh közéletnek.

Nem mondható a csehekről, hogy nem szeretik a színes figurákat a politikai életben. Az utóbbi évtized történelmét akár Hašek is írhatta volna a nemzetközi szerződés aláírásakor tollat csenő, feleségének pozsonyi nagyköveti helyet szerző Klausszal (aki így zavartalanul teniszezgethet sokkal fiatalabb, stewardess szeretőjével), az alkohol- és cigarettafüggő, élő adásban káromkodó, botrányhős Zemannal, a kormányfő feleségét a titkosszolgálatokkal megfigyeltető miniszterelnöki kabinetfőnökkel (akit az emiatt kitört kormányválság után az érintett miniszterelnök feleségül vesz) – és most a nagyvállalkozóval, aki nem szerette, ahogy a dolgok mennek az országban, ezért elhatározta, hogy vált egy jegyet a kormányfői székbe.

Fél szemmel ugyanakkor érdemes a régió jelenlegi politikai vezetőinek is odafigyelniük Csehországra. A hagyományos pártokat, politikusokat valami újra, kívülállóra cserélni akaró, protestáló tömegek nem csak az USA-ban hajlamosak nagy számban beállni az üzleti sikerek hullámán érkező reménység mögé. Hasonló dolog készülődik már a szomszédban is, a csehek pedig minden valószínűség szerint hamarosan megmutatják, működhet-e ez a gyakorlatban, vagy megmarad egy újabb különutas kísérletként a többi, groteszk cseh jelenség mellett.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"... pacifisták háború idején." - ahogy vesszük. Győztes hatalmak lettek két világháborúban, amikben részt sem vettek.

A cseh népkarakterről nekem az a különvéleményem, hogy a husziták lemészárlása, aztán a Fehér-hegyi csata óta kb nem hisznek semmiben és senkiben, csak ússzák meg szerény jólétben az évszázadokat, legyen kiskert meg sör. És röhögnek a mindig forrongó, mindenen belelkesülő, aztán rendre elbukó magyarokon.

Szó volt arról már 1848-tól folyamatosan. Így utólag nézve biztosan kisebbet szívunk, ha Prágában is alakulhat egy felelős kormány. Hogy mást ne mondjak, felelős lett volna az I. vh. elveszítéséért is, ahogy minket is felelőssé tettek.

Szokták mondani, hogy a Monarchia hasonlít az Európai unióra, és ez gazdasági térségként igaz is, de pont arról van szó, hogy Brüsszel helyett Bécsből kormányozták az egészet, és ettől egy idő után minden borult.

A csehek egyszerűen realisták. A Morvamezei Csata és talán a Huszita Felkelés után belátták azt, hogy a szomszédaik (különösen a Habsburgok, de a lengyelek illetve a középkorban a magyarok is) erősebbek, a harc csak a bukáshoz vezethet. Ezt figyelembe véve megkötötték a kompromisszumaikat és kihasználva a lehetőségeiket csendben söröztek és gyarapodtak. Alapjában véve derűsen nézték a világot (Hasek, Capek, Menzel etc.), bár a hősi múltra azért emlékeztek ( Jirasek), lehet, hogy ebből is kihoznak valamit.

Inkább küld Gubónak egy jó kis számot. A kedvenceid közül azt amelyik nekem is tetszett, amikor küldtél nekem 3? számot. Emlékszel még?

Fura együttesek voltak. Ez a szám biztos hogy nem, mert erre a kövér borzadályra biztos, hogy emlékeznék.

Mindegy. Küldd azt, ami a te kedvenc számod.

7 év kihagyás után 8 napot voltunk lengyel Sziléziában, egy délelőtt átmentünk abba a valamikori főleg német határ menti kisvárosba a cseh oldalon, ahonnan az idős rokonaimat kitelepítették a háború végén.

Sem a lengyel, sem a cseh oldalon nem látszik, h. meg tudták volna emészteni a német örökséget. A cseh oldalon a valamikori szép polgárházak, villák egy része romos, gondozatlan.

A lengyel oldalon több valamikori német kisvárosban jártunk, sok még az olyan ház, amihez talán a háború vége óta nem nyúltak, laknak ugyan bennük, de egy magyar kisváros színvonalához szokott szemnek igencsak elhanyagoltak, noha az építészeti örökség önmagában sokkal értékesebb. Gazdagabb vidék volt az, kevesebb volt a rombolás, mégis, ha valami, a pénz hiány nagyon látszik.

Jelenia Gora belvárosa viszont nagyon szépen föl volt újítva, ezt láttuk 7 éve, az is Szilézia, csak nyugatabbra.

Szóval, azon a részen, ahol mi voltunk, nagyon nem látszott a Tusk évek 4.5-5%-os évi GDP emelkedése.

A cseheken sem a jómód. A főtéren két kis cigány gyerek kéregetett. Az egyébként jól vezetett, szép helyi vendéglőben az emberek, mint itthon, viszont telt ház volt vasárnap, a pincérek gyorsak, kedvesek, stílusosan öltözöttek.

A lengyel oldalon is láttunk szegénységet kisvárosban.

A Lengyelországban jegyzett hegyvidéki üdülő faluban 9 éve voltunk utóljára, szinte semmi sem változott azóta, bár a szállodát belülről fölújították. Ez náluk is nehéz, mert azok, akik valamit meg tudnak csinálni, tőlük is elmentek már oda, ahol többet fizetnek.

Nekem mindig meglepetés a sok kedves, fiatal, keményen dolgozó fölszolgáló, akinek még a nap végén is van energiája mosolyogni.

A táj gyönyörű, az emberek kedvesek, a vendéglátás igényes és megfizethetőbb, mint itthon. Oka van annak, h. oda szeretünk menni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés