A sárga taxinál is jobban lehúz az Uber

A cikk a Válasz.hu-n korábban megjelent írás bővített változata, amit a szerző juttatott el hozzánk.

A SÁRGA TAXINÁL IS JOBBAN LEHÚZ AZ UBER

Miért nagyobb kalózkodás az Uber még a sárga taximutyinál is – és a vita miért egy eleve félrevezető alternatíváról folyik 

A vita hevében jellemzően mindkét tábor megint anélkül foglalt állást, hogy egyáltalán tisztázták volna, min marakodnak, micsoda az Uber és miben különbözik üzleti modellje az Európában és Magyarországon jellemző taximonopóliumtól. Az ellenzéki sajtóban tipikusan azzal védték az Ubert, hogy a fejlődést és a szabad piaci versenyt szolgálja, ráadásul sokkal trendibbnek tűnő „közösségi” modell, ésatöbbi, de a kormányoldali médiában sem kifejezetten azt emelték ki, hogy mindez a marketing szöveg miért cinikus hazugság és mi a legnagyobb probléma az Uberrel, mégpedig pártállásunktól függetlenül. 

Az Uber egy amerikai fejlesztésű „okos” mobil applikációra és globális adóelkerülésre épülő üzleti modell. Az amerikai eredetű anyacég székhelye Bermudán, egy adóparadicsomban van és holland leányvállalatát olyan jogi konstrukcióval hozták létre, hogy az amerikai adóhatóságok számára holland cégnek tűnjön, a holland adóhatóság számára pedig amerikainak, de mindvégig leginkább bermudai offshore cég marad, mert az egész manőver lényege az, hogy a jogi kiskapuk e Bermuda háromszögében minden adókötelezettség végleg eltűnjön és lényegében adómentesen működhessen az Uber a világ minden országában. Legalábbis ott, ahol engedik nekik. 

Tisztességes versenyről eleve nem beszélhetünk, mivel az adott országokban törvényesen bejegyzett taxis cégekkel ellentétben nem fizetnek társasági adót, de még munkáltatói-társadalombiztosítási járulékokat sem fizetnek, mert eleve tagadják, hogy munkaadók lennének. Arra hivatkoznak, hogy ők csupán az okostelefonos alkalmazást biztosítják az Uber sofőröknek, akik minden fuvardíj 20%-át fizetik be ezért, aminek úgy 99%-a extraprofitként vándorol a bermudai adóparadicsomon keresztül az Uber tulajdonosainak zsebébe, melyek közt egész véletlenül ott a Google és a Goldman Sachs is... Ha egyénileg nem szeretnénk, hogy rendszeresen kivegyék a zsebünkből az ott levő pénz ötödét, akkor közösségként miért kéne tűrni ugyanezt? Rögzítsük közgazdasági tényként: a szolgáltatást igénybe vevő országokból és az ott élő utasok zsebéből vándorol ki jó messzire a fuvardíjak ötöde, nettó veszteségként. Az Uber nemcsak az adott ország adóhatóságát rövidíti meg, nemcsak az államháztartástól vesz el bevételeket és végső soron a taxizáshoz sincs köze a dolognak, mert ez az internetes kalóz modell alapvetően ugyanaz a módszer, amivel a véletlenül szintén amerikai Amazon pár év alatt kisajátította és tönkre tette a könyvesházakat, a hazai könyvértékesítési hálózatokat Nyugat-Európában (nálunk csak azért nem, mert itt hivatalosan nem működik még). Az Uber külföldön már elkezdte a csomagküldés és áruszállítás „forradamasítását”, azaz annak a piacnak a lenyúlását is. Ugyanez a „globális üzleti modellje” a véletlenül szintén amerikai kötődésű Google-nek, a Facebooknak, a piacvezető videó- és zenemegosztóknak, melyek együttesen működtetik a világ digitális gyarmatosításának azt a rendszerét, melyet szemérmesen globalizációnak neveznek és általában mint a fejlődés netovábbját szokás ünnepleni, lájkoltatni. Az okostelefonok után okos gyarmatosításnak (smart colonization) vagy internet alapú globális gyarmatosításnak is nevezhetnénk. Emlékszünk még a hazai fejlesztésű iwiw-re? Na, azt is így ette meg a Facebook, nem sokkal azután, hogy megvette egy európai multi, de nem tudott versenyben maradni az amerikaival szemben. Hány eset kell még, hogy levonjuk a logikus következtetést?

Ennek a multi-modellnek a lényege minden érintett ország államháztartásának alig leplezett kirablásán túl az, hogy a gazdaság egyre több területén meghatározó, piacvezető és ezáltal irányító szerepet szereznek az adott szektorban uralkodóvá váló internet alapú multik. Az Uber esetében a taxizás és - terveik szerint - a csomagküldés globális kiszervezése történik meg, az Airbnb a szállásadás piacait nyeli be, míg az Amazon a könyvértékesítés piacára tette rá a kezét és sorolhatnánk a többi példát egy olyan „globális fejlődési folyamatban”, melynek logikus végkifejlete az, hogy minden országban a gazdaság minden területét egy adott multi vagy a piacot Coca-Pepsi módon felosztó két vagy több multi uralja (a globális sörpiac esetében például három multicég, melyek közül a legnagyobbé az összforgalom 60%-a). Az ilyen multik merő véletlenségből jellemzően Amerikához kötődnek, melynek kormánya annak dacára védi világszerte ennek a globalista rendszernek az érdekeit, hogy ezek a multicégek az USA adóhatóságait is igyekeznek maximálisan kijátszani, ahogy a bermudai offshore Uber példája mutatja. Általában ezt a multi-amerikanizációt nevezzük globalizációnak, mikor a szabad piaci versenyre hivatkozva számolják fel a tisztességes és valóban szabad piaci verseny feltételeit világszerte egyre több szektorban, ahova épp elérnek a digitális gyarmatosítás karjai. Az a bizonyos piacot irányító „láthatatlan kéz”, mely igazából csak az adóhatóságok számára és közjogilag tűnik láthatatlannak – bárki minimális odafigyeléssel és nagyjából azzal az átlag műveltséggel, ami egy érettségihez dukál könnyen megértheti, miről is van itt szó és mivel vernek át minket ezek a multi cégek és „adóoptimalizálás” néven működtetett adóelkerülési gyakorlataik. 

Alapvető jogegyenlőségi kérdés, hogy ha bizonyos multinacionális cégeknek egy jogállamban megengedik az adóelkerülést és a munkajogi szabályok kijátszását, akkor ugyan milyen alapon nem teszik ugyanezt lehetővé (sőt: üldözik) bármelyik állampolgár esetében. Fontos kiemelni azonban, hogy az ilyen netmultik nem közvetlenül az adóelkerüléssel okozzák a legnagyobb kárt, hanem az adott gazdasági tevékenység kisajátításával és tönkretételével, az érintett ágazat vagy szektor gyarmatosításával és az ország gazdaságának ezáltali kirablásával, ami sok esetben hagyományos szakmák eltűnéséhez vezet, egyszóval a társadalom és a kultúra drámai szegényedésével is jár, tehát nem csupán gazdaságilag számszerűsíthető károkat okoz, hanem ezen túlmenően beláthatatlan társadalmi és kulturális károkat is. Ha ezeket is sikerülne valahogy kiszámolni és hozzáadni az Uber viteldíjához, akkor könnyen kiderülhetne, hogy az egyébként nyilván túlárazott monopol taxiknál is végső soron sokkal többe kerül a társadalomnak az Uber látszólag „olcsó” szolgáltatása, ahogy a multik többi, látszólag olcsón piacra dobott globális tömegterméke is, melyekért lényegében azt az árat fizetjük, hogy a hazai termelést és már az értékesítést is egyre inkább kiszervezik a világ végére... Őszintén: miért kéne lájkolnunk ezt a sztorit? Mi a menő abban, hogy boldogan asszisztálunk országaink kifosztásához az okos gyarmatosítás által, mikor ez az egész eszement lúzerség? 

Egyszer kiszámolták, hogy egy gyorsétterem-lánc látszólag olcsó kajája mennyibe kerül a társadalomnak, ha hozzáadjuk a környéken bezáró éttermek munkahelyeinek költségeit, az egészségkárosítás társadalombiztosításban jelentkező költségeit és minden egyéb következményét. Így a társadalomnak jószerivel olcsóbb, ha luxusétterembe megyünk, mintha „spórolás” felkiáltással bedőlünk a gyorséttermeknek, ahol sokszor még az sem igaz, hogy gyorsan kapnánk meg azt, ami egyébként emberi fogyasztásra sem biztos, hogy alkalmas. Nem kell lángelmének lennünk, hogy mindezt felismerjük – józan paraszti ésszel is könnyen belátható. 

Miért nincs uniós megoldása a multik joghézagokat kihasználó kalózkereskedelmi modelljének?

Mindezek alapján teljességgel érthetetlennek tűnik, hogy az Európai Unió és tagországai képtelenek jogilag kezelni az Uber és a hozzá hasonló globális kalózcégek tevékenységét, sőt: mintha még a gazdasági probléma megfogalmazása sem sikerült volna. Pedig a TTIP kapcsán nagyon is aktuális kérdésekről van szó, mert a transzatlanti szerződéssel végképp szabad kezet adnának az ilyen globális kalózkodással foglalkozó „vállalkozásoknak”, hogy az országok kormányait és adófizetőit immár nemzetközi szerződések alapján sarcolhassák meg, ha netán épp úgy ítélik meg, hogy egy adott ország kormánya vagy népe ellenállni próbálna és nem tudják a tulajdonosok által elvárt mértékben kirabolni. Mert ennek a globális piramisjátéknak különös ismertetőjele az is, hogy „üzleti modellje” meredek növekedésre épül és ha nem sikerül újabb szektorokat bevonni, berángatni a piramisjátékba, akkor hamar bedől az egész mutatvány, úgyhogy nincs más hátra mint előre! 

A megoldás kézenfekvő: az Európai Uniónak és tagországainak különleges szabályozással és európai szintű jogharmonizációval kellene megvédeni az európai piacokat ettől a szabad és tisztességes verseny feltételeit alapjaiban aláásó, globális kalózkodásra épülő üzleti modelltől és a digitális gyarmatosítástól. Számos jogi konstrukciót lehetne találni erre, a legegyszerűbb és legvitathatóbb egy kifejezetten globális adóelkerülésre kivetett különadó lenne. Az érintett cégek (pl. az Uber, az Amazon, az Airbnb, a Google, a Facebook) kénytelenek lennének ezt befizetni, ha továbbra is működni akarnak az EU-ban, de ezekkel a célzott befizetésekkel nem az amúgy is vízfejű uniós és tagországi adminisztráció növekedését kellene finanszírozni, hanem olyan fejlesztéseket, melyekkel a jövőben Európa felvehetné a versenyt Amerikával a globális piacokon, például saját európai internetes platformokkal a taxipiacon, a könyvpiacon, közösségi médiában, stb. 

Bár úgy lenne, hogy egy valóban közösségi modell versenyezne most az állami taxi monopóliummal! Erről sajnos szó sincs, mert az Uber egész trendi álközösségi marketingje éppúgy hazugság, ahogy a Facebook is nyilvánvalóan hazug módon hiteti el százmilliókkal, hogy attól alkotnak (virtuális) közösségeket, hogy az ő „legnépszerűbb közösségi oldalán” szolgáltatnak tartalmat, miközben a tulajdonosok gátlástalanul kereskednek legszemélyesebb adatainkkal is, ami alapjában véve nem kevésbé szörnyű dolog mint mondjuk ha szerveinkkel kereskednének, arra hivatkozva, hogy hát mi magunk hagytuk jóvá a soha senki által el nem olvasott apró betűs jogi abrakadabrával, sőt: az ő csodás rendszerük használatának puszta tényével... 

Fel kéne végre tenni a kérdést: vajon az Európai Unió és tagországainak vezetői miért nem léptek máig semmit? Nemhogy a probléma egyébként eléggé egyszerű megoldása érdekében nem történt semmi, de még a kulcskérdések megfogalmazását is mintha kínosan kerülnék, pedig egy érettségivel bárki képes lenne rá. Akkor ők kit képviselnek, kinek dolgoznak? Lehetséges, hogy abból az Uber sofőrök által is átutalt 20% extraprofitból akár kormányok és az Európai Unió hallgatását is meg lehet vásárolni, főleg akkor ha nem csupán erről az egy szektorról, a taxizásról és az Uberről van szó, hanem sok más gazdasági szektor globális kiszervezéséről, Brüsszelben hasonló multiknak dolgozó lobbisták százairól... és akkor megint ott vagyunk a TTIP-nél és talán már jobban értjük, miért nem sikerül megoldani ezeket a problémákat. Sőt.

Európában legkeményebben a franciák szoktak Astérix-ként ellenállni a globál-amerikai nyomásnak. Nem meglepően az Uberrel szemben is ők és a latin országok (főként a spanyolok és az olaszok) léptek fel a legkeményebben, ahogy egyébként a könyvek Google általi digitalizálásával kapcsolatban az európai szerzői jogok védelmében és annyi másban. Európában a franciák bírálják a legbátrabban az USA domain-kontrollját az internet felett. Ennek elég nyilvánvaló oka kulturális: a globalizáció ma túlnyomóan az angolszász civilizáció egyeduralmát jelenti és a latin népek ezzel szemben történelmileg igyekeznek ellenállni, amennyire tudnak. Mi melyik oldalra állunk? A globalista önfeladás és a virtuális hódoltság oldalára? 

A nemzeti taximutyi sem alternatíva

Szó sincs itt arról, hogy az Uber teljesen vállalhatatlan kalóz alkalmazásának elítélése bármilyen formában igazolhatná egy központosított, protekcionista taximutyi „üzleti modelljét”, mely a maga módján szintén felszámolja a tisztességes piaci verseny alapvető feltételeit, ahogy az Uber. Méltó párja ez a trafikmutyinak és a hírek szerint hamarosan jöhet melléjük az állami alkoholmutyi, ésatöbbi. Valódi minőségi és árverseny helyett a protekcionista taximonopóliumban már csupán az utasok lehúzásában versenyezhetnek a piaci szereplők, miközben a taxizás szakmai és általános etikai színvonala oda süllyed, hogy félholtra vernek egy Uber sofőrt, aki – a fentiek alapján- inkább áldozata mint voltaképpeni felelőse az Uber hazug és rablógazdálkodásra épülő globális rendszerének - melyet mindenkori bevétele 20%-val támogat... (Az se jobb megoldás, ha a NAV a sofőrökön próbálja leverni az Uber cég által ellopott adót!) 

A központosított taximutyi rendszer igénytelenségére jellemző, hogy még arra se futotta: legalább valamilyen egyedi arculatot találjanak ki a budapesti taxiknak a rém banális és ronda sárga helyett, amiről ebben az esetben aligha az jut eszünkbe, hogy az irigység színe volna. Egész máshol kéne keresni a megoldást. Taxismaffiák persze mindig is voltak, de kérdés, mennyivel jutunk előre, ha fő taximutyizóvá maga az állam válik vagy önkormányzatok hatáskörébe kerül.

Mégis mi lehetne valódi alternatívát jelentő megoldás?

Csak halkan mondom végső konklúzió gyanánt, mert annyira kínosan evidens és annyira furcsa, hogy a társadalmi vitában mégsem jelent meg kezdettől irányadó evidenciaként: ha már világszínvonalú informatikai cégeire olyan büszke ez az ország, miért nem merült fel az a megoldás, hogy magyar cég fejlesszen alkalmazást az Uber helyett más európai cégekkel együttműködve, hogy az így létrejövő EUBER -vagy egészen más névű platform- akár egész Európában valóban fenntartható alternatívát kínáljon a globál-amerikai Uber kalózkereskedelmi modelljével szemben. (Természetesen nem a Taxi 4 által meglehetősen gagyi kivitellel elindított Über alkalmazásra gondolok, mely csupán a sztenderd sárga taxis tarifákat és szolgáltatásokat kínálta az Uberhez hasonló mobil alkalmazással, vagyis lényegében a névlenyúlást tekintette üzleti modellnek.)

Elgondolkodtató tény, hogy ma képtelenek érdemben kezelni az Uber típusú internetes kalózkereskedelmet az ebben illetékes hazai és uniós hatóságok. Ha netán bekövetkezne egy ilyen európai csoda, akkor végre tényleg lehetne fejlődésről és szabad piaci versenyről beszélni, de addig nincsenek valódi alternatívák sem a taxizásban, sem más gazdasági szektorokban, ahogy általában a politikában sem. Addig jellemzően csak a globalista és nemzeti-protekcionista rablógazdálkodási modellek rossz alternatívái között lehet választanunk.