A nők elleni erőszaknak van egy sajátos formája, amelyről Jámbor egy szót sem szól, pedig ezek nem elszigetelt esetek. Van a nők elleni erőszak, és van a nők elleni erőszaknak az a módja, ami a tradicionális iszlám közösségekben történik.
„Erről részletesen számolnak be azok a nők, akik például a becsületgyilkosságok elöl menekülnek (jobb esetben civil szervezetek és a rendőrség karjaiba). Aki keres, az talál, esetünkben a muszlim nők (női) szabadságra törekvésének a tradíció, a család és az erőszak »oltárán« való meggyalázásának mindennapos beszámolóit. Akár a londoni East Enden, akár Hamburgban (itt az erőszakhullám a város egyik politikailag legtoleránsabb kerületében, St. Pauliban történt), vagy Berlinben, de persze ott van a (radikális) iszlám Európán kívüli országaiban is. (…)
Lehet, hogy a kölni erőszakoskodások nem a gyűlöletbűncselekmény kategóriájába tartoznak, de Németországban sokan nem értik, hogy miért nem. Akik azt mondják, ilyen még nem volt. Akiket figyelmeztetnek, hogy már majdnem volt, mert az ő munkatársát a férje többször »alanyi jogon« erőszakolta meg. Mert férje egy olyan fundamentalizmus jegyében jár el, amely szerint a nő tulajdon, a nő nem másod-, hanem sokadlagos, a nő tűr és nem tilt, a nő akarata a férfi akarata.
Lehet óvatoskodni, de ez a szokásjog ma a radikális iszlám hagyománya, amely a menekültválság előtt is itt volt Európában, és áldozatokat követelt tavaly egy párizsi szerkesztőségben, és azóta még többször. (Nem radikális iszlamisták is erőszakolnak meg, de annak egészen más a háttere.)
A tanácskommunista Otto Rühle szerint a fasizmus elleni harc a bolsevizmus elleni küzdelemmel kezdődik. Köln után mindennél világosabb, hogy bárkik tették (itt voltak már vagy sem, stb.) is ezt a totális erőszakot nők ellen, a feminizmus Európában a radikális iszlám elleni küzdelemmel is folytatódik. Minden más színtér a politikai küzdelemre marad, de most új pályára is ki kell lépni az aljas szándékokkal szemben.
Aki a radikális iszlám kritikája nélkül ír cikket a nők védelmében, az lemond a bántalmazott nők egy jelentős részének védelméről. Egy szóval: felelős.”
Orbán Viktor nem hátrált meg, vétózott Brüsszelben, érzi, hogy mögötte van az utca. A Tisza jelöltjei folyamatosan hibáznak, Magyar Péter okkal ideges. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Egyre inkább a jobboldal és az establishment harcává válik a német politika.
A brüsszeli elit és az európai vezetők magyar kormányfő fejét követelik, amiért számára nem Ukrajna, hanem Magyarország az első. Zelenszkij Magyarország elleni olajblokádjáról természetesen egyikőjük sem beszél.
A történelmi mintázatok egyszerűek, sajnos a Tisza Párt szavazói is.
Ezek után pisloghat Merz.
Semmitmondó, bármilyen részletet nélkülöző mondatokat pufogtat Magyar Péter formációja a bevándorlással kapcsolatban. A Tisza párt eközben mélyen hallgat valódi elképzeléseiről.
Tíz felkészülési mérkőzést játszik a világbajnokság előtt a magyar válogatott.
Tanács Zoltán tiszás képviselőjelölt nyilvános Facebook-csoportja félrevezető információkat terjesztett a választásról.
