A cigányságról és az ellopott időről

Az eltűnt pénz nem számít. Az ellopott idő fáj igazán.

Pontosan negyed évszázaddal a rendszerváltás után oda jutottunk, hogy ma már bizony nem a cigányok felzárkózására szánt ellopott eltűnt pénzt kell sajnálni. A pénz (legyen mondjuk 120 – 130 milliárd forint) sosem lesz elég, és mindig is bőven sok – ez csak mindig annak a kérdése, hogy valakinek az adójából öntünk-e a kútba megint, vagy valaki éppen abból tartja fent magát és azt a vazallusi réteget, amely örökös elnöknek kiáltja ki mindig, persze csak ha előtte megfizette őket ezért.

A pénz valójában persze egy nagyon fontos dolog, de a pénz elméletben újrateremthető, átcsoportosítható, megítélhető, megemelhető, csökkenthető, visszavonható, a lényeg az, hogy sok mindent lehet vele kezdeni. Nincs annyi, amennyit ne lehetne egy kampányban szavazatvásárlásra felhasználni a Dankó Pista utcában, mint ahogyan mindig lesz annyi is belőle, amennyit elbír a papír, ha valaki be akarja bizonyítani, hogy mennyit kíván majd elkölteni, illetve költött is már el a cigányok felzárkózására.

A pénz, az összegek, a számok tökéletesen alkalmasak arra, hogy cigányügyben bebizonyítsunk valamit vagy éppen annak az ellenkezőjét. Innen nézve aztán teljesen mindegy, hogy valóban kell-e azon dilemmáznunk, kinek a felelőssége az, hogy az elmúlt 25 évben mennyi is jutott és mire, vagy éppen meg akarunk hurcolni valakit miatta - abból aztán sem a cigányok, sem a többségiek nem jutnak most előbbre. Sőt. Ha most az eddig elköltött források dupláját, tripláját vagy akár tízszeresét is ítélné meg az összes következő kormányzat cigányügyre, nagy valószínűséggel azzal sem lenne elkerülhető a közelgő katasztrófa, így aztán hátrafelé tekinteni szerintem tényleg felesleges. (Vajon a nyugdíj-rendszer közelgő szétesése mennyire van összefüggésben azzal, hogy ma egyre kevesebben fizetnek be és egyre többen vesznek ki a közösből?)

Ugyanakkor keserűen kell megjegyezni, hogy előremenekülni sem nagyon lehet, mert nincs hova és legfőképpen nincs kikkel. Mert kérem szépen itt cigány-ügyben az előremeneküléshez is kellene nem is kevés szakértelem, vízió, személyi háttér, azon belül meg elkötelezettség, bátorság és általános felelősségvállalás. Ezt pedig most a politikum semmilyen apró pontján sem lehet felfedezni.

*

Biztos, hogy nem elsőként mondom ki, de cigányügyben ma már nem a pénz hiánya a legnagyobb gond. Nem. Ahogyan említettem, pénzből bármennyi előteremthető lenne, elméletben legalábbis biztosan, politikai akarat is születhet egyszer majd hozzá. Az a gond, hogy ha a szükséges pénz meg is lenne hozzá, egész egyszerűen nem lenne időnk érdemben kezdeni vele innentől már bármit is ahhoz, hogy a cigányügy ne borítsa valóban az árokba ezt az országot talán 15-20 éven belül.

És bármennyire is hangzik filozofikusnak, de cigányügyben, kérem, az időt lopta itt el az összes eddigi kormányzat. Azt, ami nem teremthető újra, ami nem csoportosítható át, nem növelhető meg, nem tervezhető újra. Visszatekintve 25 évet azt kell mondani, hogy az egész olyannak tűnik, mintha be lettek volna oltva a legfőbb döntéshozók értelmes gondolkodás és racionális döntések ellen, leginkább a cigányok felzárkózásával kapcsolatosan. Itt kinevezés után leérettségizett államtitkárok, elítélt és köztársasági kegyelemmel felmentett, illetve védelmi pénzekből élő cigány vezetők, 8 osztállyal milliárdok felett diszponáló lila zakós, makkos cipős, szolgalelkű emberek kaptak elsősorban időt arra, hogy jussanak valamire, meg persze hozzá pénzt és befolyást – látható, hogy mire jutottak eddig.

És nemcsak a pénz folyt ki mindenki keze közül, de az idő is, és ha valami azonnali, rendkívüli változás nem történik, akkor azt kell kimondani újra és újra, hogy az elpocsékolt 25 év után nem maradt érdemi jövő előttünk. Sem a cigányoknak, sem a többségieknek. A rendkívüli változás amúgy minden józan és felelős ember fejében egyértelmű, kérdés, hogy a mostani kormány is érti, látja-e, hogy mit kellene végre csinálni. Ledönteni tabukat, kimondani nehéz, súlyos tényeket, beismerni és felvállalni korábbi rossz döntéseket.

Megismétlem: olyan cigány emberek tudták itt megvezetni 25 éven át a neves hazai és külföldi egyetemeken tanult tapasztalt és rafinált gádzsó politikusokat, akik sokszor a nevüket nem tudják leírni. Akik képtelenek arra, hogy felfogják; arroganciájuk, butaságuk, számos alapvető képességük hiánya örök béklyó lesz leginkább a társadalom egésze számára; hiszen rajtuk, miattuk fogy el nemcsak a pénz, amit kaptak az aktuális kormányoktól, de az idő is, amiből pedig mostanra már tényleg nem maradt annyi, hogy kikecmeregjünk a bajból. Azt hiszi bárki is, hogy túlzok?

Sajnos nem. A Taktaközben a tanárok nem akarnak tanítani, mert rühesek a cigánygyerekek. És visszaszólnak, visszaütnek. A Beregben (vagy éppen Tatabányán) a mentős nem azért nem megy ki a cigányok közé, mert rasszista, hanem mert megverik és az életét félti. Ózdon nincs annyi cigány uzsorás, aki helyére ne állna másik, ha éppen elviszik valamelyiküket a rendőrök. Békésben és Csongrádban még mindig lehet csicskáztatni és öregezni, és az ott élők (cigányok és gádzsók közösen) úgy érzik, sosem lesz vége és örökre szenvedniük kell ettől. A szakmunkásképzőkben éveken belül csak cigányok fognak tanulni. Ami nem lenne baj, ha nem csak a 60%-uk fejezné be.

Nincsenek háziorvosok, tanárok, védőnők, nővérek, ápolók vagy éppen óvónők és dajkák az országnak azokban a részeiben, ahol arra a legnagyobb szüksége lenne, történetesen ott, ahol a cigányok aránya magasabb, mint az országos átlag. Dél-Hevesben, Borsodban, Szabolcsban iszonyatosan nagy gond a drog a cigány fiatalok körében, de a közbeszédet formálók között ezzel kapcsolatosan is mindenki próbál félrenézni, ugyanúgy, mint amikor szóba kerül a családon belüli erőszak, vagy éppen a korai gyermekvállalás, esetleg az, hogy a cigányok alulképzettsége miatt nem csak a kormányokat kellene ostorozni, de felvethető lenne a szülők felelőssége is, akik egész egyszerűen nem engedik sokszor tanulni a saját gyermekeiket.

*

Leírtam százszor, de nem lehet elégszer: az 5 év alatti korosztályban most kb. 23-25% a cigányok aránya az ország egész területét tekintve. És nem az a baj, hogy cigányok. A vér, a genetika semmiért sem felelős. Miután felnőnek, lehetnének ők is mérnökök, tanárok, buszvezetők, rádió-műsorvezetők, rendőrök, katonák vagy éppen bolti eladók és szakácsok. A realitás ugyanakkor az, hogy többségük olyan körülmények közé születik meg, ahonnan nagyon kevés az esély arra, hogy olyan állampolgárokká válhasson 20 éves korára, akikre biztosan számíthat a társadalom egésze. És félreértés ne essék, szerintem sem hiába születtek meg ezek a gyerekek, minden élet egy lehetőség annak, aki kapja azt, és annak a családnak, közösségnek és társadalomnak, amelynek a részévé válik. De a tendenciák most azt mutatják, hogy a nyomor nyomort szül, és nehezen térnek vissza oda a korábbi normák, ahonnan egyszer már elkergették azokat. 

Nincs több idő, nincs több lehetőség. Lesz rengeteg olyan település, amely megmenti majd önmagát, ha kellően bátran szembe mer nézni azzal, ami rá vár. De ehhez az ott helyben élő cigányoknak és gádzsóknak olyan őszintén kell szólniuk egymáshoz, ahogyan azt soha korábban nem tették meg. És közben már most is van legalább 80-100 olyan település is, amelyeken már ez sem segítene. De ezeknek a falvaknak a társadalomból való kizuhanása magával rántja az ország egészét. És hogy mikor? Csak idő kérdése.

Nem, nem írom le, hogy mit csináljon másképpen minden felelős döntéshozó cigány-ügyben. Mint ahogyan azt sem, hogy mit ne csináljon, vagy mit csináljon másképpen. Éspedig azért nem, mert ezeket mindenki tudja. Minden párt vezetője. Minden kormánytag. Minden közfeladatot ellátó felelős döntéshozó. Sőt, még azok a jogvédők is, akik kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen, hogy elfogadjuk a passzív iskolai szegregációt, az önkéntes alapú bentlakásos iskolák szükségességét, egy átfogó programot a családon belüli erőszak visszaszorítására, vagy éppen a cigányügynek az elsősorban gazdasági alapú megközelítését a folyamatosan esélyegyenlőségi mantra helyett. Feladat tehát lenne. Akár olyanok is, akik részt vállalnának benne. Az értékes időt kellene megállítani, amit sajnos felfaltak azok, akik sem korábban, sem most nem értik meg, hogy miért nehéz elhinni, hogy ez az ország még megmenthető.

Számoljunk vissza közösen. Ellenzék és kormányzat, ja, meg az örök civilek kézen fogva. Nem fog sokáig tartani.