Befektetők két formában vesznek ezüstöt: érmeként vagy tömbként. A befektetési érmék olyan érmék, amelyet nagy sorozatban (jelentősebb numizmatikai felár nélkül) gyártanak ismert öntödék.
Évek óta csúcsokat döntenek az érmeeladások. Az amerikai ezüst sas (Silver Eagle) a legnagyobb számban értékesített érme. Míg ebből 2007 előtt 10 millió unciát adtak el évente, addig 2011-re a vásárlások 40 millió uncia felé emelkedtek, idén pedig meghaladhatják a 60 millió unciát. Hasonló emelkedő tendenciák voltak a más öntödéknél.
Sőt, idén annyira erősödött a kereslet, hogy nyár óta több neves öntöde nem tud lépést tartani a fokozódó megrendelésekkel. 6-8 hetes csúszásban vannak, annak ellenére, hogy az érmék felára a tőzsdei papír ezüst árhoz képest jelentősen nőtt. 20-25%-kal többet kell fizetni az érméért, mint a tőzsdei „papírezüstért”. De még ez sem tántorítja el a befektetők rohamát.
Itt a várva várt árrobbanás?
A hiány egyelőre az érmepiacra korlátozódik, nem pedig a teljes piacra. Az öntödék azt állítják, hogy nincs hiány nyersezüstben, csak a gyártókapacitások szűkösek. Ezt az állítást támogatja, hogy a tömbezüst-piacon egyelőre jóval kisebbek a felárak. A hiány átterjedése a tömbpiacra, azaz a tömbpiaci felárak növekedése lehet annak a jele, hogy a készletek a jelenlegi árszinten tényleg elfogyóban vannak.
Amint láttuk, az ezüstpiac rendkívül sebezhető: a befektetésre alkalmas ezüst mennyisége nagyon kicsi, egy újabb vevői hullám kiürítheti a piacot. Viszont ahhoz, hogy új kínálat jelenjen meg, a jelenleginél jóval magasabb árra van szükség. Mindez egy olyan makrogazdasági környezetben, ahol szinte borítékolható, hogy előbb-utóbb történik valami, ami a pénzek iránti „bizalom” csökkenéséhez vezet. Reális lehetőség, hogy az ezüstár robbanás előtt áll.