Lesz-e német szélsőjobb?

2015. július 13. 16:15
Pártszakadással végződő tisztújító kongresszust tartott a német AfD a múlt hétvégén. A jobboldali populista pártot elhagyta eddigi vezetője, Bernd Lucke, a porosz mentalitású közgazdászprofesszor; hogy a helyére egy a német sajtóban csak professzionálisan demagógként emlegetett keletnémet politikusnő, Frauke Petry üljön. A kérdés az, hogy vajon létrejöhet-e egy hosszútávon is életképes párt a CDU-tól jobbra, és hogy ez a „jobbra” vajon mennyire helyezkedik el jobbra.

A konzervatív-liberális, piacpárti, EU-kritikus pártként életre hívott AfD fő alakja eddig a most leváltott Bernd Lucke volt; aki azután, hogy nem őt választották meg pártelnöknek, pénteken ki is lépett az alapítás óta jócskán megváltozott pártból.

A poroszos mentalitású, szerény vidéki családi házban élő, laptopjával a kezében, gurulós kézipoggyászát maga után húzva mindenhova vasúttal közlekedő közgazdászprofesszor azok közé tartozott, akik Angela Merkel jó ideje a közepet célzó politikája miatt nem tudtak érvényesülni a CDU-ban, a német kancellár európártiságát pedig végképp érthetetlennek találták – így aztán saját, Merkeléktől jobbra lévő párt alapításába fogtak.

Kis ez, kis az

Az AfD gyakorlatilag egy olyan mixként született, amiben van egy kevéske republikánus, Tea Party-féle ideológia (ennek egyik, főleg a családvédelemben megnyilvánuló képviselője a Mandiner által tavaly meginterjúvolt Beatrix von Storch), egy kevéske német patriotizmus és büszkeség, egy kevéske gazdasági liberalizmus, egy kevéske klasszikus konzervativizmus és egy jó adag populizmus, hogy ez a mix szélesebb tömegeknek is eladható legyen.

A párt az euró és az EU hangos kritikájával, szövetségi népszavazások és jobban szabályozott bevándorlás követelésével a 2013-as parlamenti választáson majdnem bekerült a Bundestagba 4,7 százalékos eredményével, a 2014-es EP-választáson pedig 7 százalékot elérve egyértelmű jelzést adott arra, hogy számolni kell velük nemcsak tartományi, de szövetségi szinten is.

Az AfD egyik vonzereje a tabudöntögetésen kívül a provokatív humora volt. A pártot cikkeiben élesen kritizáló, azt rendre szélsőjobboldalinak tituláló Die Tageszeitungban (taz) például feladtak egy hirdetést, mely a napilap egyik páros oldalának bal szélén elhelyezve a következő szöveget tartalmazta: „Valahova mindig besorolnak minket. Itt ezidáig még nem voltunk. Mások vagyunk, mint gondolná”. Miután a balos lap több olvasója is felháborodottan lemondta előfizetését a hirdetés miatt, az AfD válaszul kisorsolt három taz-előfizetést azzal az indoklással: „Nincs semmi különös abban, ha valaki az AfD-re szavaz és a tazot olvassa. A taz a német média sokszínűségét gazdagítja, mi pedig a német pártrendszerét.”

Hasonlóan jópofán reagált a párt arra, hogy az antifák országszerte szétfirkálták plakátjaikat: „Kedves baloldali harcosok! Meglepetéssel szolgálunk nektek, hisz oly szívesen rajzoltok plakátjainkra. Jó szórakozást!” Az új plakátokra nyuszis színező került.

Új CDU, nem német FPÖ

Lucke stratégiai célja alapvetően egy olyan néppárt létrehozása volt, amely a CDU Merkel előtti időszakának értékeire épít, és a magukat éppen összeszedő liberálisoktól is vesz el szavazatokat. Az EP-választást követően éppen ezért a párt gazdasági liberalizmusát és a CDU elfeledett konzervativizmusának képviseletét erősítendő a torykkal alkotott közös frakciót az AfD, nem pedig a többi jobboldali populista párttal, mint az osztrák FPÖ-vel (akiket egyébként lazán lehetne baloldali populistának is nevezni) vagy Le Penékkel, akiktől Lucke személy szerint ódzkodik.

A magát az AfD legismertebb arcául vitaműsorokban és tévéshow-kban felépítő professzor itt számíthatta el magát: liberális párt már van Németországban, egy jobboldali párt közönségét pedig az eurókritikán kívül más is érdekli, a Pegida-mozgalom által felszínre hozott iszlám- és bevándorláskritika pedig kifejezetten az a téma, amitől ez a publikum lázba jön. A különböző választási kampányokban maga Lucke is játszotta azt a játékot, hogy az eurókritikus szövegekbe ékelt jobbos-szélsőjobbos kiszólásokkal magához édesgette ezt a tábort. Az azonban már nem sikerült a professzornak, hogy miután integrálta őket az AfD-ba, lakatot tegyen a szájukra. Eleinte még gondolkodás nélkül záratott ki embereket a pártból, ám a történelem közbelépett.

A nyugat iszlamizálódása ellen felszólaló Pegida-mozgalom ugyanis pont abban a Szászországban volt a legerősebb, ahol Bernd Lucke későbbi kihívója képviselte az AfD tartományi szervezetét. Az eredetileg kémikus végzettségű Frauke Petry többször is elmondta, ő Luckéval ellentétben nem határolódik el az iszlámellenes mozgalomtól, hiszen pártja közönségének tekinti őket. A német sajtó által jéghideg, törtető, karrierista demagóg politikusnak leírt Petry a cikkek szerint mindenkivel azonnal megtalálja a közös hangot, így hamar azon találta magát, hogy a pártban kialakult nemzeti-konzervatív szárny vezéralakja lett, afféle német Sarah Palin.

A négygyermekes anya Petry a tagság körében is jóval kedveltebb volt, mint a professzori habitusát a pártvezetéskor is megtartó Lucke, akinek stílusát sokan autoriternek írták le, és amiatt is kritizálták, hogy one-man-show-t csinál a pártból. A párt akkor még háromtagú vezetését – Lucke, Petry és a publicista Konrad Adam szóvivőként álltak az élen – is egyszemélyesre kívánta átalakítani, hogy az AfD hatékonyabban működhessen.

Pattanásig feszült belső viszály

A pártvezetés végül beadta a derekát, és engedett Lucke javaslatának. Az így kialakítandó elnöki pozícióra két jelentkező volt: Frauke Petry, akit a Lucke-utálat miatt egyre jobban formálódó konzervatív-nemzeti szárny támogatott és maga Lucke, aki a pártban egyre hangosabb jobboldali populista hangokat egy belső, „Ébresztő 2015” nevű platform megalakításával akarta ellensúlyozni, ami az AfD alapításkori értékeihez való visszatérést javasolta a „Pegida-párttá” alakulás helyett. Ezt a lépést sokan a párt kettészakítására való barátságtalan törekvésként értékelték, Petry ezért május végén ki is jelentette, Lucke megosztó, nincs helye a párt élén.

„Ne a véleményén változtasson. Változtassa meg a politikát!” – ezt a feliratot vetítették ki a párt múlt hétvégi esseni kongresszusán, ahol a megszokottól eltérően nem küldöttek, hanem maga a tagság dönthetett a párt további sorsáról. Volt is miért: az AfD a Petry és Lucke közt folyó belső hatalmi harcok miatt egyáltalán nem tudott profitálni abból, hogy egyik fő céljuk, Görögország kiebrudalása az eurózónából gyakorlatilag az orruk előtt történhet meg. Az EP-, valamint a tartományi választási eredmények (Szászország 9,7 százalék, Türingia 10,6 százalék, Brandenburg 12,2 százalék) miatti eufória is messze volt már. A tavaszi-nyári felmérések azt mutatták, a párt megint ott van, ahonnan jött: az 5 százalékos bejutási küszöb alatt, ráadásul a liberálisok, akiket az EP-választáson szinte kiütöttek, megelőzik őket.

Lucke már beszéde elmondása közben rájöhetett: ez nem az ő napja lesz. A Petry-szárny tagjai többször is bekiabáltak, kifütyülték az egy éve még általuk is áhítatos csöndben hallgatott professzort: „Lucke raus!” Beszédében az iszlámellenességet és a pártjából is felhangzó olcsó bevándorlásellenes szólamokat kritizálta, igencsak halovány tapsot kapva. „Utoljára akkor nem tudtam végigmondani egy beszédet, amikor a szászországi kampányban belém fojtotta a szót az Antifa” – elégelte meg Lucke a helyzetet. Frauke Petry beszéde ellenben hatalmas sláger volt, amikor bejelentette, hogy nem szabad megijedni attól, ha valaki jobboldali pártként aposztrofálja őket, dörgedelmes tapsot kapott a közönségtől. Az elnökválasztás eredménye sem lehetett kétséges: Petry 60-38 arányban győzte le a poroszos közgazdászprofesszort, aki már ellenfele győzelmi beszéde alatt elpakolta laptopját, és levonult a színpadról.

A kongresszust követően sokan kiléptek a pártból, köztük a párt jobbszárnya által kimondottan gyűlölt Hans-Olaf Henkel, a párt gazdasági liberalizmusának arca, a német iparszövetség korábbi elnöke, ahogyan pénteken Bernd Lucke is elhagyta az AfD-t, aki egy új párt létrehozásával kacérkodik az Ébresztő 2015 platform tagjaival.

A kongresszuson győztes Frauke Petry sem lehet nyugodt: bár Luckétól és támogatóitól a párton belül megszabadult, egy párton kívüli, a pártjának konkurenciát jelentő és a sajtóban vélhetően őt továbbra is támadó Lucke nem túl reményteli kilátás. Mondjuk Lucke sincs jobb helyzetben: az egyre inkább magára találó liberális FDP már bejelentette, nem tart igényt az AfD-árvákra. Egy esetleges Lucke-vezette AfD II pedig egy olyan rétegpárt lehetne csak, ami azon kívül, hogy az AfD-től voksokat vesz el és így megakadályozza Petryék parlamentbe kerülését, mást nem nagyon tudna felmutatni.

Az AfD új esélye

Petry előtt két út van: az egyik, hogy minden úgy marad, ahogy eddig volt, csak éppen Lucke nélkül. Az újdonsült pártvezető egyelőre ezt az irányt viszi, megszólalásaival próbálja egyben tartani a pártot, illetve a már most a párt jobbra csúszásáról cikkező sajtót nyugtatgatni. A másik út egy FPÖ- vagy Front National-szerű jobboldali populista párttá alakulás. Tény, hogy Németországban eddig az összes ilyen próbálkozás elbukott.

Az AfD azonban némi előnyre tesz szert azzal, hogy pár tartományi parlamentben már csücsül egy-egy embere, és az EP-frakciójukban is maradt két ember a hétből, akit nem vitt magával Lucke. Vélhetően a Luckét elüldöző tagságnak sem lenne ellenére, és talán abból a nyugat-európai trendből is profitálni tudnának, ami az ún. rendszerpártokkal elégedetleneket balszélre (mint a spanyol Podemos és a görög Sziriza) vagy éppen jobbszélre (lásd fent) terelik. Téma bőven van: elég ha csak a Mandiner címlapjára néznek. Az ukrán háborútól a görög és euróválságtól a bevándorlásig és az iszlamizmusig alapvetően minden adott ahhoz, hogy a Petry-féle új AfD-nek legyen jövője.

Kérdés, menni fog-e nekik Lucke intelligenciája nélkül.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A németek a saját helyzetüket képtelenek kezelni, nekik csak a görögöké megy. Erőből.

A "német demokrácia" szerint nem lehet.
Ami van:
"Agnes Heller, deren Leben von NS-Terror und der ungarischen Revolution 1956 geprägt wurde, erhielt die Auszeichnung für ihr Lebenswerk,"
"Magát az ellenforradalmat is egy ideig helytelenül értékeltem. Leverése előtt, igaz, tisztában voltam ellenforradalmi jellegével és legfőbb célkitűzésének a kommunista párt ujjászervezését tartottam, de [...] ugy véltem, belső erőből is le lehetett volna verni. [...]

Politikai hibáim közé tartozik, hogy hosszabb-rövidebb ideig vak voltam ellenforradalmárokká vált volt barátaimmal szemben."

amiért kapott: 10.000,- €
Oldenburg. Die ungarische Philosophin Agnes Heller, 82, erhält den Carl-von-Ossietzky-Preis 2012 der Stadt Oldenburg. Heller bekomme die mit 10 000 Euro dotierte Auszeichnung "aufgrund ihrer Furchtlosigkeit, mit der sie zeitlebens unter wechselnden Regimen ihren eigenen Überzeugungen gefolgt ist",


Értitek? Heller Ágnes kap tízezer eurót a "félelemnélküli bátorsáaért" amivel megírta önkritikáját az MSZMP Központi Bizottságának és amiben sokszor kiskorú hőseinket bátran "leellenforradalmározta" Hát nem kellett bátorság 2006-ban a szemkilövetőt lehazudni a Világ előtt? Ez még tízezret ért meg németeknek.
Nem ,nem lesz, mert betiltják,szétverik.Ma "másfajták" gyakorolják a hatalmat.
Egy szabad jobboldali párt azonnali változást hozna Németországban.Azért verik szét a Pegidát is. Az NPD-t betiltják, a Pro-NRW betiltva,az AfD szétszakíva,stb. stb.Ezt tudják Merkelék.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés