Frankfurtban most esélye sem volt a Pegidának

„Jetzt ist aber Schluss mit lustig” — szólal meg indulatosan a rendőrségi hangszóró Frankfurt központi terén, a minden irányból neonreklámokkal kivilágított Hauptwachén este fél nyolckor. A Pegida frankfurti hétfői tüntetését addig békésen szétfütyülő ellentüntető tömegből valaki petárdát dobott ugyanis arra a körülbelül ötven emberre, aki a Szent Katalin-templom tövében parkoló minibuszra felfeszített német zászló előtt gyülekezett, hogy a nyugati iszlamizálódása ellen emelje fel a hangját.

De ebből a hangból semmi nem hallatszott.

A Pegida (németül, kibontva: Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes), azaz Techet Péter fordításában Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizációja Ellen mozgalom ősz óta tematizálja a német belpolitikát. Minden hétfőn felvonulnak — eleinte csak Drezdában, de idővel egyre több városban felbukkantak —, hogy az iszlamizáció ellen, a nyugati-keresztény kultúrkör védelmében lépjenek fel.

Kik ők, és mit akarnak?

A Pegida Facebook-oldalán közölt dokumentum szerint a mozgalom alapvetően a svájci menekült- és bevándorláspolitikát tartja kívánatosnak, és elveti például a párhuzamos társadalmak kialakulását, a politikai-vallási radikalizmust és gyűlöletkeltést, és a politikailag korrekt gender-mainstreaming sem a szívük csücske. A háborús, politikai vagy vallási menekülteket befogadnák, több pénzt pumpálnának a rendőrségbe, zéró toleranciát alkalmaznának a bűncselekményt elkövető menekültekkel vagy migránsokkal szemben és a nőellenes muszlimokkal szemben is fellépnének.

A Pegidát gyakran éri a vád, hogy tüntetésein a főként idősebb polgárokon kívül neonácik is részt vesznek — vélhetően ez, a baloldalon kicsit sem szívlelt jobboldali populista AfD egyre kevésbé burkolt támogatása, valamint a Charlie Hebdo-merénylet kapcsán fellángolt újbóli indulatok adnak indokot a különböző baloldali és antifasiszta mozgalmaknak, hogy ellentüntetéseket szervezzenek a Pegida megmozdulásaira.

Frankfurtban most volt a második Pegida-tüntetés és ellentüntetés, kinéztem rá.

Esélyem se volt arra, hogy bejussak a Pegidához: a minden oldalról dupla rendőrsorfallal és kordonokkal elzárt terület előtt az ellentüntetők is képeztek egy élőláncot, hogy a feladat lehetetlen legyen. Hogy egy idevágó non-pc példát hozzak: kicsit úgy érezhette ott magát a templom tövében, a kisbuszra felfeszített hatalmas német lobogójával az az ötven Pegida-szimpatizáns, mint egy ostromlott végvárban a magyarok a szultán túlerőben lévő seregének megérkeztekor. A pegidások német, osztrák, holland, svájci és brit zászlókat lengettek, valamint egy nagyobb, Európa iszlamizálódása ellen feliratú transzparenst feszítettek ki, és egy férfi meg egy női szónokot hallgattak felváltva — hogy miről beszéltek, azt sajnos nem tudom, a nagyszámú és hangos ellentüntető miatt talán ők maguk sem hallottak mindent.

Az ellentábort két csoportra osztottam magamban: közel kétharmaduk tipikus békés demonstráló volt, aki sörét, elviteles kávéját vagy forralt borát szorongatva alkotott tömeget. Meglepően nagy részük volt 30 alatti lány. Akadt egy-két szakszervezetis, de a Die Partei, a német viccpárt is képviseltette magát. A tüntetők egyharmada pedig harcos antifasiszta vagy valamilyen szélsőbaloldali szervezetből érkezett. Közülük többen az Antifaschistische Aktion, illetve a teljesen marginális német marxista-leninista MLPD párt zászlaját lengették, akik kisebb színpadszerűséget is építettek a Galeria Kaufhof áruház elé, hogy a hangszórókból modernizált hangszerelésű mozgalmi dalokat, antipegidás rappet, illetve beszédeket játszanak — utóbbiakra senki nem figyelt, hiszen a Pegida mondanivalójának kifütyülése izgalmasabb programnak tűnt.

Vagyis hát ez volt a fő program.

Fél hétkor már tele volt a tér. A Pegida frankfurti főszervezője és szónoka egy pedagógus, Heidi Mund, aki tavaly ősszel Hannoverben láthatóan sok fekete ruhába öltözött kopasz előtt beszélt arról, hogy nem általában a külföldiek ellen szólal fel, hanem azon külföldiek ellen, akik tönkreteszik Németországot. Mund retorikai zsenijét mutatja az is, hogy azt, hogy ők nem nácik, akkor azzal indokolta, hogy a nácik többsége már rég meghalt. Beszélt arról is, hogy örül, hogy vannak végre németek, „akik a seggüket a nadrágjukban tartják” és meg akarják védeni Németországot.

Heidi Mund most főként az ellentüntetőkkel foglalkozott — és ezt csak a Frankfurter Rundschau tudósításából tudom, mert a helyszínen semmit nem lehetett érteni belőle. Gyakorlatilag egymást hergelte a két fél: a Pegida-szónokok a szocialista NDK nézeteihez hasonlították a baloldal viselt dolgait, és egy baloldali-liberális gondolatrendőrségről is szó volt, az ellentüntetők pedig szétsípolták és kiabálták az egészet.

Következők voltak a legnépszerűbb rigmusok:

• Haut ab! (Húzzatok el!)
• Nazis raus! (Nácik haza!)
• Ihr seid das Problem! (Ti vagytok a probléma!)
• Es gibt kein Recht auf Nazipropaganda! (Nincs jogotok nácipropagandára!)
• Wir sind Frankfurt und ihr nicht! (Mi vagyunk Frankfurt, nem pedig ti!)
• Halt die Fresse! (Pofa be!)
• Ihr seid so lächerlich! (Nevetségesek vagytok!)
• Hoch die internationale Solidarität! (Éljen a nemzetközi szolidaritás!)

A bekiabálások mellett a keménymag tojással és krumplival dobálta a kordonon belül gyülekezőket. A rendőrség ezt egy ideig tűrte, ám mikor valaki beküldött a Pegidának egy petárdát, rögtön beépültek a tömegbe, hogy kiszedjenek onnan pár agresszívabb arcot. Közben a rendőrségi hangszórók többször tájékoztattak, hogy nem békés tüntetőket, hanem potenciális bűncselekmény-elkövetőket emelnek ki, a dobálás egy demokráciában ugyanis nem lehet érv. A Pegida szónoka is reagált erre: még egy krumpli is lehet gyilkos fegyver, a baloldali ellentüntetők tehát potenciális gyilkosok.

Hasonló színvonalon zajlott a rendezvény vége: a Pegida meglepően hangosan, sokszor ismételve elskandálta, hogy Wir sind das Volk, vagyis mi vagyunk a nép. Ezt követően elénekelték a német himnuszt, amit az ellentüntetők ugyanúgy kifütyültek, mint addig bármit. A rendőrségi hangszóró közlésére, miszerint a himnusszal véget ért a tüntetés, elkezdett szivárogni mindkét társaság. Az antifák közül páran még odagyűltek az egyetlen kijárathoz, amin keresztül a pegidások elhagyhatták a helyszínt, hogy külön-külön is megajándékozzák őket egy rigmussal. Végül megunták és hazamentek.