„A házasságon kívüli szerelem integrálásának két fő akadálya van. Az egyik a féltékenység. Az ember sok mindenre féltékeny. A költő féltékeny a másik költőre, akinek több az olvasója, az üzletember féltékeny a másik üzletemberre, aki jobb üzletet kötött. Hiába állapodik meg egy pár a nyitott kapcsolatban, ez a megállapodás addig működik, amíg a párhuzamos kapcsolat nem mélyül szerelemmé. A szerelem révén – és ez az integrálás második, a féltékenységgel összefüggő, de annál is súlyosabb akadálya – a másik élete áttekinthetetlenné válik számunkra. Durván szólva: elveszítjük fölényünket a másik felett. Erre persze könnyű azt válaszolni: ne is akarjunk uralkodni a társunk felett. Csakhogy a külső szerelem megjelenésével kiszolgáltatottá válunk egy harmadik személlyel szemben, a társunk életét nem a kettőnk összetartozása, ha tetszik, cinkossága határozza meg, hanem a kettejük számunkra rejtélyes szövetsége. Ha el akarjuk kerülni a válást (és meggyilkolni se akarjuk a harmadikat), ezt a helyzetet kezelni csak kétféle módon tudjuk. Vagy kivetjük magunkból a féltékenységet, de ezzel elveszítjük azt az összetett függőségi rendszert is, amely a párunkkal összekötött. Vagy pedig a házasságon kívüli szerelemmel együtt a szerelem tárgyát, a harmadik személyt is integráljuk a kapcsolatunkba. Kockázatos próbálkozás, de fényes eredményt is hozhat.
Társbérlők Alma-Atában
A féltékenységnek persze mély lelki alapjai vannak, de létrejöttében, megnyilvánulásaiban nagy szerepe van a társadalmi normáknak. Ha a külső kapcsolat a világ szemében lejáratja, felszarvazott férjjé, megcsalt feleséggé teszi a házastársat, az őrületté fokozhatja a »normál« féltékenységet. George P. Murdoch etnográfiai atlasza szerint, amelyre Varga Pál is hivatkozik, a világ 554 kultúrájából 419-ben elfogadott a többnejűség, 8-ban pedig a többférjűség. Száz év előtti európai utazók elbeszélése szerint egy jómódú hatvan éves arab férfinak három felesége van. A férfivel egykorú asszony a férj régi társa, gondjainak ismerője. A negyven éves asszony vezeti a háztartást, a húsz éves pedig szerelmi boldogságot nyújt a férfinak, és még egy utolsó gyermekkel is megakadályozza. Ebben a családban (amely persze lehet, hogy csak a messziről jött utazó meséjében létezik, és nem szól arról, mi lesz a két régebbi feleség szexuális igényeivel) nincs tere a féltékenységnek. Szovjet-Kazahsztánban a törvény tiltotta a többnejűséget, de a moszlim kazahok között általános volt, hogy a társbérlőként vagy albérlőként bejelentett hölgy a házigazda második felesége volt. A csoportházasság a puritán Amerikában sem volt ismeretlen. Az Oneida közösség 1848-tól 1881-ig állt fenn, a tagok, akiknek létszáma a 200 főt is elérte, teljes vagyonközösségben és szexuális közösségben éltek. A San Francisco-i Kerista közösség tagjai 1971-től 1991-ig éltek csoportházasságban.