Áru, árulás, avagy néhány mondat a zsarnokságról

2015. június 11. 14:08

Papp István
Nullahategy
Hagyományosan több szó esik a leegyszerűsítve intellektuálisnak nevezhető antiszemita irányzatról, amely főként a középosztály és az értelmiség leszakadó csoportjait célozta meg. Interjú.

Több antiszemita jellegű szépirodalmi művet olvasott. Vannak-e jellegzetesen magyar vonatkozásai ezeknek a szövegeknek, vagy beleillenek a nemzetközi pamfletek gondolatiságába?


A magyar antiszemita pamfletirodalomnak, publicisztikának és szépirodalmi hagyománynak két irányzata van. Az alapvetés mindkettőben közös, mely szerint a zsidóságot a magyarságtól külön álló, s arra nézve káros, negatív tevékenységet folytató népnek tartják. Az egyik, ha úgy tetszik inkább intellektuális természetű, tehát elsősorban az általa zsidónak tartott személyek politikában, kultúrában betöltött szerepét, tevékenységét kritizálja. A másik jellemző szál inkább zsigeri érzelmekre, szociális jellegű konfliktusokra reagál, magyarán a zsidókat, mint gazdag embereket, kvázi kizsákmányolókat ábrázolja. Természetesen a két nézőpont nagyon sokszor egyszerre jelenik meg, nem választható szét ilyen plasztikusan. Hagyományosan több szó esik a leegyszerűsítve intellektuálisnak nevezhető antiszemita irányzatról, amely főként a középosztály és az értelmiség leszakadó csoportjait célozta meg. Ám mint a náci Németországban is felismerték, s ez állt a Jud Süss című filmet megrendelő Joseph Goebbels elgondolásai mögött is, a széles körű, a tömegeket átható antiszemita érzelmek felkorbácsolásához sokkal inkább a szociális érveket hangoztató alkotásokra van szükség. Voltaképpen Kádár Lajos, s a háta mögött álló politikai megrendelő, Endre László is ezt az irányvonalat követte, a kispolgárságot, a parasztságot, az ipari munkásságot kívánták a zsidóság ellen hangolni. A cél az volt, hogy a hétköznapokban meglévő tapasztalatokat felülírva gyengítsék a szolidaritást, így kedvezőbb közhangulat teremtsenek a deportálások lebonyolításához.

Miért nincsenek szemelvények Kádár Lajos: Ártatlanok? című művéből. Könyve történelmi munka, kellő kontextusban helye lett volna…

Elsősorban a tanulmány hossza miatt döntöttem úgy, hogy kivonatolva vázolom a történet szálait, ismertetem a cselekmény részleteit. A munka voltaképpen nem eredeti abban az értelemben, hogy nem szállított új típusú antiszemita érvanyagot, viszont a zsidó világuralomról szóló téveszméket egy kis közösség szintjén próbálta igazolni. A szerző ebbéli görcsös igyekezetében néha már csaknem groteszk módon írt, de ő maga ezt aligha vette észre. A konkrét történet mellett főként az érdekelt, hogyan születhetett meg egy ilyen alkotás, milyen politikai döntés kellett a mű színre viteléhez, s hogyan úszhatta meg Kádár Lajos nyilvánvaló felelőssége ellenére az érdemi bírósági eljárást.

Illyés, Veres Péter, Moldova… Feltűnő, hogy milyen sok író szerepel a könyvében. Ilyenkor történész-levéltáros, vagy irodalmár? Egyáltalán: milyen szinten kellett megismerni e szerzők szépirodalmi munkásságát?

Történész vagyok, aki levéltárban dolgozik, és nagyon szereti az irodalmat. Semmilyen szempontból sem volt célom az esztétikai értékelés, hanem az irodalom társadalomtörténete, az írók eszmetörténeti helye, közéleti szerepfelfogása érdekelt. Ezért nem is igazán számított mennyire nívós, kanonizált szerzőkről vagy a mai közfelfogás szerint gyengébb színvonalat képviselő alkotókról van szó.  Egy rossz, de a maga korában nagyhatású, vagy egyszerűen csak sokak által olvasott regény a történész számára másként fontos, mint az irodalomtudomány művelőjének. Veres Péter »sült realizmusa« már Csoóri Sándor részéről is finom, de egyértelmű kritikában részesült a maga korában, nem is szólva a mai felfogásról. Pedig más nézőpontból, antropológiai szemüvegen át, autodidakta műveltségű paraszti szerzőként olvasva Veres új oldaláról közelíthető meg. Moldova a lektűr és a szépirodalom határán billeg, viszont a történelmi tudatot adott esetben jobban befolyásolhatta, mint Kosáry Domokos vagy Szűcs Jenő.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amikor napsütéses, rendezvénymentes, napunk van, a cilinderből mindig elő lehet rántani az aznapit...
Most éppen a Pappistvánokat...

Kedves fenti kommentelők!
Ha elolvassák a teljes cikket, árnyaltabb lesz a kép Papp Istvánról.
Én inkább a kérdező motivációit firtatnám.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés