Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy amikor veszélyben a nemzet, a magyarság összefog, így tett 2012 januárjában is az első Békemenet megszervezésekor. Úgy vélte, ma megint veszélyben a nemzet, mert „egyre többen hiszik el a balliberális erők hazugságait”. Hozzátette: a Békemenettel fel szeretnék nyitni az emberek szemét a hazugságokkal szemben. Hangsúlyozta: azokat a kiváltságokat kívánják megvédeni, amelyeket az elmúlt három évben sikerült elérni és külön megemlítette ezek közt az alaptörvényt.
Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője szerint a politikában megengedhető, hogy az ellenfelekről rosszat mondjon az ember, ugyanakkor nem szabad átlépni azt a határt, amely nyíltan, vagy akár szimbolikusan is egy ember elpusztítására szólít fel. A Szolidaritás rendezvényén történt szobordöntésre utalva azt mondta: „Doberman” és társai kinyitottak egy olyan ajtót, amin nem szabad átlépni. Szerinte azért is kell kimenni az utcára, azért kell a Békemeneten részt venni, hogy ezzel is megmutassák, mindez nem megengedhető. Hangsúlyozta azt is: nem ők, a szervezők csinálják a Békemenetet, hanem az a félmillió ember, aki szükségét érzi, hogy részt vegyen rajta.
Fritz Tamás, politológus, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítója szerint azért van szükség a Békemenetre, mert veszélyben vannak a Békemenet által fontosnak tartott értékek, többek közt a nemzeti szuverenitás, az összetartás, a humanizmus és a szeretet. Felidézte: míg a korábbi Békemeneteket az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek váratlan és éles támadásai hívták életre, addig most áttevődött a hangsúly a belső támadásokra. Szerinte „polgárháborús ízű” kampány zajlik, amelyben „Bajnai társtettes”, a Békemenet résztvevői ugyanakkor Magyarország és a magyarság egyben tartásáért menetel.