Hogy látja, miért van ennyire háttérbe szorítva a néró szőlőfajta?
Nincs háttérbe szorítva, egész egyszerűen még nem ismerik eléggé, a kísérletezést pedig nem sokan vállalják. Az uniós csatlakozás előtt minden szőlőfajtát be kellett sorolni csemegeszőlő, vagy borszőlő kategóriába. A nérót a csemegeszőlők közé sorolták. A csatlakozás után a joganyagba bekerült egy úgynevezett kettős hasznosítású kategória.
Ebbe került a néró is. Tehát legálisan lehet belőle bort készíteni, és dél-dunántúli tájborként hozható forgalomba. Az is elképzelhető, hogy sokan arra gondolnak, hogy a tájbor megnevezés eltántoríthatja a fogyasztókat, de tapasztalataim szerint egyre több a tudatos, újdonságokat felfedezni vágyó fogyasztó. Ez az egyik oka, hogy arra törekszem, hogy a fajtában rejlő lehetőségeket, és minél több arcát bemutassam.
Érdeklődnek a szakmabeliek a fajta iránt?
Igen, jó néhányan megkerestek, hogy beszélgessünk a néróról. Például a Szentpéteri pincészet, akik a Duna-Tisza közén értek el kiváló eredményeket a fajtával. Kóstoltam, zamatos, karakteres, jó ivású bort készítettek. De a soproni Wine-Life pincészet is komoly bort készít néróból. Ez azt mutatja, hogy nagyon eltérő mikroklímájú, és adottságú borvidékekről szép nérók kerülnek ki, tehát érdemes lehet egyre inkább foglalkozni a fajtával országos viszonylatban. Én örülök ha megkeresnek, és nagyon szívesen adok útmutatást a néróval kapcsolatosan.