Az ördög lakhat a hetedik kerületben

2013. január 4. 17:00
Irigykednek arra, hogy a semmiből a civil összefogás a józan ész mentén jövedelmező értéket teremtett.

A politikát semmi sem irritálja jobban annál, mint amikor tudta nélkül olyan világraszóló dolog történik, amiből ő kimaradt. A világraszóló dolog ugyanis általában úgy történik meg, hogy a politikának elfelejt szólni, és a világraszóló dolog nem kér engedélyt a politikától, hogy világraszóló dolog lehessen. Sőt, a világraszóló dolog még ennél is arcátlanabb tud lenni. Néha meghívja a politikát vendégségbe, hogy nézzen körül, érezze jól magát, de azt már nem tűri, ha a politika elkezdi a nappaliban kapcsolgatni a villanyt és arról szónokol, hogy mikor lenne helyes a házigazdának elmenni fogat mosni és nyugovóra térni.

A hetedik kerület megrendszabályozási kísérlete mögött egy csomó impotencia és inkompetencia van. Aki a hetedik kerületi éjszakai életet ilyen módon szabályozni kívánja, annak a következő nagyobb szakterületeken lehet komoly tudáshiánya: közgazdaságtan, turisztika, szociológia, kulturális antropológia, a Történelem, urbanisztika, kriminológia, és hát természetesen maga a politika is ide tartozik. Maradjunk most csak az utóbbinál. Valami olyasmit szoktak mondani a politológusok és egyéb értelmiségiek, hogy xy döntés mögött zw rövid távú politikai haszonszerzése húzódik meg. Sajnos a politológus sem szereti az egyszerű magyar nyelvet, ezért nem azt mondja, hogy zw azért döntött xy, mert kd meg np, de ez nem ide tartozik. Szóval racionális okok miatt dönt zw úgy, ahogy, még akkor is, ha hosszú távon esetleg rosszabbul járhat. Most azonban nincs rövid távú haszonszerzés sem.

Hát a bűn az rossz, és arról híres, hogy ha nincs senki a hetedik kerület utcáin, akkor majd ő sem lesz az utcákon. Akkor majd nem fog drogot árulni, nem fog nőket árulni, és lesz annyira udvarias, hogy nem fogja lehányni a Rumbach-zsinagógát, ami amúgy milyen faszán is néz ki. Sajnos a bűn ennél rosszabb, mondhatni bűnrossz, akkor van igazán elemében, ha sötét van. Ha éjfél után bezárnak a szórakozóhelyek, akkor majd a bűnözés, rendbontás, meg egy csomó rossz dolog nem megszűnik, hanem kevésbé lesz látható. Meg megjelenik máshol, mert vándorló fajta. A rosszaság elleni harc fontos, de a rendmánia most is ott hurrikánozik, ahol mindenféle hivatali hülyeség nélkül is rend van, mert a rendet ezek a szórakozóhelyek a saját, jól felfogott érdeküket védve megteremtették. Nem bunkó kidobókkal meg rendőrökkel, hanem kedves szóval. Azért érdemes elidőzni itt egy kicsit, mert ez a nemzeti együttműködés rendszere meg a civil összefogás fórum. Amikor emberek közösen mérik fel az érdekeiket, kompromisszumokat hoznak, kooperálnak, és a végén együtt aratják le a gyümölcsöket és eközben a tágabb közösség is gyarapodik, esetünkben lesz belőle sok-sok turista, befizetett adó meg országimázs. Olyan kellemetlen leírni is ezredszer ezt a banális ok-okozati összefüggésrendszert, hogy egyszerűen komolyabb bonyodalomnak kell meghúzódnia amögött, hogy valaki ezt ne lássa be. Vajon miféle ördögi dolgok folyhatnak pont a hetedik kerületben? Hogyan lehet azt hinni valamiről, ami mindenkinek jó, hogy igazából az mindenkinek rossz és eztán lesz majd mindenkinek jó az, ami a legtöbb embernek valójában rossz lesz?

Úgy, hogy például vannak a parlamentben olyan emberek, akik olyanokat is gondolnak, hogy a szex az bűn, a nőt igenis szabad megütni, az abortusz gyermekgyilkosság, melegnek lenni természetellenes, goát hallgatni erkölcstelen, a kortárs képzőművészet nemzetietlen, Semjénről bebizonyítani, hogy plagizált, na az meg keresztényüldözés. És minderről összességében azt mondják, hogy konzervatív értékrend. Ez mind-mind nagyon jó, mindenkinek joga van ahhoz, hogy szomorú életet éljen, de akkor van baj, ha a rosszkedvet törvénybe akarják foglalni. Többek között őket nevezi az unalmas szakirodalom morális vállalkozóknak. De van nagyon sok olyan ember is, aki meg azt gondolja, hogy neki joga van abban örömöt lelni, amiben jólesik. A hetedik kerületben pedig egy csomó olyan dolog van, ami örömet okoz, ezeket az örömforrásokat pedig olyan emberek hozták létre, akiket meg úgy nevez a szakirodalom, hogy kulturális vállalkozók. Bizony, az örömforrások között ott van az alkohol, a cigi, a drog, a szex, de ez megvan egy tetszőleges Fidelitas-buliban is. Ami viszont ott nincs, viszont a hetedik kerületben meg van még ezeken kívül, az a kultúra. Ebből a kultúrából profitál egy ideje elég jól az országimázs. Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs a kontraszt nappal és napnyugta között. Merthogy a fogyasztók éjfél után fizetik ki azt a profitot, amiből ezek a helyek még több biztonsági intézkedést tudnak finanszírozni, még több szemétgyűjtő akciót tudnak szervezni, még több fát tudnak ültetni, még több munkahelyet tudnak teremteni, még több olyan kulturális projektbe tudnak befektetni magánpénzből, amik egyébként nem tudnak öneltartóak lenni, és hát szörnyű dolog, de ezek a helyek és tulajdonosok még pénzt is akarnak keresni, az Isten verje meg őket.

A morális vállalkozók rendre akkor jelennek meg, amikor jó okuk van irigykedni. Irigykednek arra, hogy a semmiből a civil összefogás a józan ész mentén jövedelmező értéket teremtett, és erre az értékre úgy kíváncsi több százezer külföldi évente, hogy egy forint állami és politikai szerepvállalás sincsen mögötte és nem kapott érte senki Polgári Magyarországért Díjat. Tök jó lenne, ha a Századvég Gazdaságkutató kiszámolná, mekkora anyagi kárt okozna az egész országnak, ha ezek a helyek tönkremennének, a Nézőpont Intézet meg arról készítene kutatást, hogy milyen erkölcsi károk keletkeznének.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés